Hétfőn másodszor is megnéztem a Vámpírok Bálját – miután a tavalyi adagomhoz nem jutottam hozzá, viszont az nekem jár :-D Ismét azon ritka esetek egyike volt, amikor hétfőn örömmel keltem fel.
Szépen elterveztem, hogy fog alakulni a nap. A reggeli készülődés közben aztán elkezdett zuhogni az eső. Nagyon örültem, hogy most zuhog és nem akkor, amikor már az utcán leszek, mert addigra biztosan eláll.
Nem állt el.
Úgy zuhogott – mindenki tapasztalta, aki hétfő reggel Budapesten volt – hogy komolyan aggódtam, és azonnal eldöntöttem, ilyen időben képtelenség a felüljárón át gyalog menni a metróig, ahogy szoktam. Irány a troli. Az mégis csak fedett jármű, odáig meg majd a fal mellett megyek.
Ez így is lett, ott álltam a megállóban, amikor jött egy nő és mesélte, hogy a mi trolink lefagyott egy megállóval feljebb, az özönvíz miatt.
Most mi legyen?? Ha elrohanok a földalattiig, és metrópótló + metró, akkor a sok átszállás miatt tutira elkésem. Gyalog menve tutira elkésem, mert épp a másik irányba indultam. Szerencsére a másik troli épp jött – ezzel elmentem a Nyugatiig, hogy majd ott átszállok a metrópótlóra. Persze válltól lefelé teljesen megáztam ezalatt. De sebaj, végre itt vagyok a megállóban… Vártunk, vártunk, vártunk, de sehol semmi. A másik irányba 15 másodpercenként ment el egy metrópótló.
Vagy negyedóra múlva jött végre a busz, természetesen egymás seggében három is. És pont akkor tudtam a metróra felszállni, amikor már bent kellett volna lennem a melóhelyen! Holott teljesen időben indultam el. Felkészültem, hogy beszól a hülye főnök és akkor leordítom a fejét, de szerencséjére nem szólt be.
Ilyen időjárás volt majdnem egész nap. Eléggé idegeskedtem, a melóra egyáltalán nem tudtam figyelni, mert az aggasztott, hogy megyek haza – gyalog a leggyorsabb, de trópusi viharban nem lehet, járművekkel meg idő az átszállás, viszont a színház előtt pizzát akarok, és zuhanyozni!
És attól is féltem, hogy mi van, ha az időjárás miatt (vis maior) lefújják az előadást?? Mittudomén, beázott a zenekari árok, Gézának vizes lett a haja vagy valami… Én ott leszek, ha ezer ördög áll is az utamba, semmi nem akadályozhat meg, de ők lefújhatják…
Hálistennek, 15.00-kor bejött a főnök, hogy most éppen nem esik, menjünk haza! Nagyon boldog voltam. (Ez a főnök civilben normális lehet, csak sajnos főnöknek totál alkalmatlan.) Hazarohantam, és kényelmesen volt idő meginni a reggel bekészített, finom erős Lavazza kávémat. Aztán pizzát rendeltem és lezuhanyoztam.
A pizzának megettem a felét és Lindt csokigolyókat utána. (Másnaptól, megfogadtam, visszatérek a kalóriaszegényebb étkezéshez! De ez a Bál!! :-)
Átpakoltam a színházi kistáskába, és morfondíroztam, hogy mit vegyek fel, végül a múltkori fehér blúz lett és az a fekete nadrág, amit az állásinterjún hordtam, mert az elegáns, de mégis kényelmes. És még rám is jött! Sminkeltem, maszkot, jegyet elraktam, és felvettem a múltkori kopogós, elegáns/kényelmes színházi szandált. Közben azon morfondíroztam, hogy elég stabil-e ez, ne vegyek-e zárt cipőt, de elvetettem ezt, hisz egy napja még sortban meg ujjatlanban mászkáltunk.
És elővettem a félédes vörösbort is, amit direkt erre az alkalomra vettem. Közvetlenül indulás előtt ittam belőle kb. három kortyot :-)
Induláskor természetesen megint esett, de csak kicsit, így megint gyalogosan mentem. Korán odaértem, elektronikusan vett jegyemet simán elfogadták, és felmentem az emeletre, mert ez a jegy erkélyre szólt. Első sorba, Öcsémnek köszönhetően, mert ő vette meg nekem, mivel én félek az online bankkártyás vásárlástól.
Már tíz perce tipródtam az emeleten, mikor bevillant, hogy a legfontosabb dolgot elfelejtettem!! Mint a lavina, zúdultam le a lépcsőn, embereket félrelöktem és rátapadtam a szereposztásra…. Ahh, helyes, a legfontosabb, Egyházi Géza a gróf! A többi már szinte lényegtelen is. De azért lecsekkoltam, Herbert Szemenyei volt (na jó), és megint Balassa vezényelt.
Kétszer is pisilnem kellett – ez a Lavazza jó kávé! –, de még így is várni kellett a beengedésre. Aztán még tíz perc, míg az egész nézőtér elhelyezkedett. Előttem végre nem ült senki! Nagyon király hely volt :-) Kicsit kellemetlen volt, hogy egyedül vagyok, de aztán láttam, hogy az én soromban, a szélén egy nő ül egyedül, sőt közvetlenül mellettem is egy másik nő ült, szintén egyedül. Ekkor megnyugodtam.
A darabról nem is tudok érdemben írni. Megint zseniális volt, sőt talán jobb is, mint a múltkor. Géza például egyértelműen még jobb volt, mint általában szokott lenni, holott eddig sem lehetett rá panasz. Állandóan vissza kellett fognom magam, hogy ne csücsörítsek és ne mondogassam magam elé, hogy „drágaszááááááágom” :-D Nem is értem, egyáltalán minek van másik szereposztás. Ugyan mi értelme lenne Géza nélkül nézni a Bált? :-)
A felvonás végén, a Boldog éj! elején mondjuk a kastély kapuja nem nyílt ki, így Géza sem ott jött ki, hanem csak úgy oldalról. Azért a technika ördöge velünk maradt múlt hét óta.
És már indultunk volna kifelé, amikor eresztették lefelé a vasfüggönyt, mire valaki (a karmester?) kiáltozni kezdett: - Állj!! Állj a vassal!
Dermedten megállt mindenki – teremtő istenem, mi van, csak nem eresztették rá valakire a vasfüggönyt?! Az a Hitchcock-film jutott eszembe, ahol előfordult efféle. Meg az is, hogy Géza szerencsére már bement. De végül is nem történt semmi, de azért érdekes mozzanat volt…
A szünetben is pisiltem – erős volt a Lavazza –, aztán vártam, tök hosszú volt a szünet, és valahogy most nem tudtam annyira elvegyülni, mint máskor szoktam. A többi színházi estémen, amikor egyedül vagyok, valahogy feloldódom az emberek között, mint a nescafé, és nem szúr szemet, hogy nincs velem senki, de valahogy most ez nem jött össze. Talán, mert az erkélyen voltunk.
No de aztán végre jött a második felvonás is, (majdnem) teljesen hibátlanul! Borzasztóan élveztem. Szerencsére a tempó sem volt olyan, mint amikor a karmester attól fél, hogy bezár a sarki söröző. Nagyon pöpec volt minden – Géza különösképpen –, kivéve pont az El nem múló vágynál, amikor is az a koporsós panel nem emelkedett fel, amikor kellett volna neki. Nem tudom, miféle balfasz díszletmunkásokat alkalmaztak itt. No de ezt leszámítva tiszta öröm volt az egész!
Ja. A báli jelenetnél Géza köpenye beleakadt a lépcső korlátjába, tisztára, mintha én lennék. Azzal az eltéréssel, hogy ő egy mozdulattal kiszabadította magát, míg én ott ráncigáltam volna éjfélig a köpenyt, és a darab hátralévő részét a lépcsőhöz szegezve énekeltem volna el :-D Na ezért sem vagyok én színész.
Ezek után vastaps, és nagyon boldogan indult haza mindenki.
Én kicsit kevésbé, mert még a darab előtt, a vécében feltűnt, hogy érdekesen laza a szandálom egyik pántja. Ahogy meg akartam igazítani, elhűlve láttam, hogy a pánt egyszerűen elengedett, és most a két keresztpánt egyike az egyik oldalon nincs rögzítve! (Valamint a szandál fekete festéke is befogta a lábamat, amit már a múltkor is tapasztaltam, csak most az eső miatt még rondább volt. Kb. úgy néztem ki, mint aki karácsony óta nem mosott lábat. És ezt a kivilágított emeleti hallban még csak titkolni sem nagyon tudtam.)
Szóval agyaltam egész színdarab alatt, hogy vajon hogy fogok hazamenni? Ha jön a troli, arra fel tudok-e szállni szakadt szandálban – illetve majd le –, de éjjel 22.15-kor talán nem is jó ötlet trolira szállni a VII. kerületben, ha 163 centis nő vagyok.
Eszembe is jutott a sok megtámadott nőről szóló cikkekhez írt kommentfolyam: „Mit keresett éjszaka az utcán” … Hát baszki… Most lett vége a színdarabnak, amire már eleve 14.000.- Ft volt a jegy, most fizessek taxiért még pár ezrest? A város közepén, miközben adófizető polgár vagyok és elvileg van egy rendőrségünk is??
No mindegy… A troli nem is jött amúgy, így elkezdtem hazafelé tipegni, Terminátor arckifejezéssel és közömbösen, véletlenül sem zsákmányállat kisugárzást árasztva magamból. A jobb lábamon ez a szakadt pánt egyelőre nem okozott gondot, mert a másik keresztpánt úgy-ahogy tartott. Viszont pár sarok után feltűnt, hogy mintha a bal lábamon is érdekesen laza lenne a szandál!
Na ne már… Most ennek is elszakadt a pántja? Illetve, elengedett a ragasztás – mert eddigre kiszaszeroltam, hogy a bokáig érő pocsolyákban a jó kis Deichmannos szandál ragasztása bemondta az unalmast, mert 15.000.- Ft alatti szandálokat nem varrják, ami nem jön szét, hanem ragasztják, ami ugye, ha eső van… Különben is akkor vettem ezt a szandált, amikor még Ferenc Jóska uralkodott. Rögtön el is határoztam, csak érjek haza, kidobom azonnal és veszek egy full szuper színházi szandált helyette.
De egyelőre még nem értem haza. Haladtam az Izabellán, aztán az Andrássyn; a jobb lábamon a keresztpánt ellenére egész jól kitartott a szandál, viszont a bal szandál nagyon aggasztó kezdett lenni. Minden lépésnél egyre furább lett. Végül aztán lenéztem és dermedten állapítottam meg, hogy ennek a ragasztása is elengedett, csak nem a pántnál, hanem a talp két rétege kezd elválni egymástól, illetve a felsőrésztől, és minden lépéssel egyre közelebb kerül az enyészethez.
Már nem szállhattam járműre, mert minden megálló pont az ellenkező irányban volt, de különben is már félóránként járnak. Egyetlen megoldás, gyalog hazajutni valahogy… Istenem, csak hazáig bírja ki a szandál! De minden egyes lépéssel jobban szétcsúszott a bal szandál talpának két rétege. Az utcámba érve már konkrétan csak a szentlélek tartotta. Édes istenem, nem akarok mezítláb hazamenni…. De végül eljött az a pillanat, hogy a talp levált teljesen, és a lábamon csak a pánt maradt, a bokám körül, meg alatta a kopogós sarok. Hát ez így már nem mondható szandálnak. Fogtam és kivágtam a kukába, és a hátralévő 50 métert mezítlábas bal lábbal tettem meg.
Biztos nincs még egy nő a világon, aki kimondottan örül annak, hogy este 22.30-kor már sötét van és nincs senki az utcán :-D De én most marhára boldog voltam, hogy gyakorlatilag senki nem lát és röhög ki.
Haboztam is kínomban, hogy most dühöngjek-e vagy inkább röhögjek, de végül olyan jó hangulatban voltam a színház miatt, hogy inkább röhögtem magamon. Lám, mégiscsak a zárt cipőt kellett volna felvennem, ami még csak hat hetes!
Fél-mezítláb felrongyoltam a lakásba. Ami külön öröm, hogy a szomszédok nem voltak itthon! Pont vasárnap délután láttam, amint kisbőröndöt pakolásznak egy kocsiba a ház előtt. Ebből kikövetkeztettem, hogy minimum egy, de inkább két-három éjszakát nem lesznek itthon. Ami isteni, mert színház előtt sem árt jól aludni – felkészülve a másnapi kevés alvásra –, illetve persze színház után is jó, ha az a néhány óra nyugiban telik.
Lezuhanyoztam, főleg a lábamat sikáltam meg alaposan, aztán, hiába volt már 23.00, leültem enni-inni! Direkt úgy terveztem, hogy még egy pohár vörösbort megiszom a színház után (vámpíros darab = vörösbor!), de hogy ne csináljon savat, a nagy pizzából egy szeletet fogyasztottam mellé. És persze a maradék csokigolyókat. A szandálos eset után aztán pláne kellett az alkohol. Közben kicsit filmet is néztem, így végül éjfélkor feküdtem le, és 4.10-kor ébredtem magamtól.
Leírhatatlan állapotban ébredtem, a kávé szerencsére helyrehozott, és még volt egy kis sokk reggel, attól aztán felébredtem: a gázóraállásokat ilyenkor szoktam leadni, most is ezt terveztem még reggeli közben. Ez úgy történik minden hónapban, hogy a telefonnal lefotózom, mert olyan zugban van a gázóra, hogy a fejem nem fér be oda, tehát nem látom, viszont a telefon keskeny és ő látja helyettem.
Kíváncsiságból néha összevetem a múlt havival, hogy mennyit fogyasztottam. Nyár lévén, biztos nem sokat. A mostani állás 1311 volt, múlt hónapban viszont 1319!
Micsoda??! Ez meg hogy lehet? Kevesebb van most, mint a múlt hónapban? Rosszat diktáltam be! Elromlott a mérő!
Azonnal felébredtem és lázasan gondolkodtam a problémán. A mérő csak nem romolhatott el. Ugyan mitől? Csak az lehet, hogy én diktáltam be rossz óraállást. Szerencsére mailben ezeket mindig megtartom, most gyorsan kijegyzeteltem egy évre visszamenőleg és a melóhelyen kisakkoztam, hogy melyik hónapban mennyi gázt szoktam használni.
Végül délután, mikor úgy-ahogy magamhoz tértem, rájöttem a megoldásra: a múlt hónapban 1310 volt az óraállás, de én a 0-t 9-nek néztem és ennyit írtam a mailbe. Egy gázórán nem nehéz összekeverni. Viszont most mi legyen, a Gázműveknek szóljunk, hogy bocsi, igazából 8 köbméterrel kevesebb a fogyasztás, mint egy hónappal ezelőtt volt? Még azt gondolják, hogy megbuheráltam a mérőt. Vagy eleve, mire felfogják, hogy mi van, úgyis november lesz. Végül úgy döntöttem, nem szólok, hanem – a korábbiaknak megfelelően – mindig egy fiktív óraállást fogok bediktálni, addig, míg a valós állás „utol nem éri” a bediktáltat. Ezt persze magyarázó cetlire írtam fel magamnak, hogy majd a jövő hónapban is tudjam :-D Tehát most 1320-at írtam, és így tovább.
Hát ez a gázórás sztori már nagyon nem tartozik a színházhoz, viszont rögtön másnap reggel történt, 4 óra alvás után, és most már teljesen összekapcsolódik a fejemben a két élmény :-D És most, hogy ide leírtam, majd később visszaolvashatom és képben leszek.
Vámpírok Bálja most jövő júliusig nem lesz – igazán lehetne pedig télen is egy széria! –, amikor is 99,9 %, hogy én is ott leszek. De jegyet még nem vettem, egyrészt mert a szereposztás is fontos, másrészt, ki tudja, mi lesz addig…. Szeptember közepén, miután a pápa elhagyta az országot, majd hirtelen kitör a negyedik hullám a semmiből, ötletszerűen bezáratnak ezt-azt meg hasonló hülye intézkedések lesznek, én ilyen körülmények között nem veszek drága színházjegyet egy évre előre. Ezzel együtt persze remélem, hogy lesz, és akkor tutira ott leszek én is (de kit vigyek magammal?? Már minden ismerőst elhurcoltam :-)
