Hát ez nem igaz! már megint kénytelen voltam a plazmásokat otthagyni a vérbe! Én komolyan nem értem, hogy lehet ennyire béna szervező egy pénzes magáncég…
Elhatároztam, hogy még egyszer utoljára elmegyek plazmát adni, aztán szeptemberig szünet, mert augusztusban itt az allergiaszezon, különben is fogyni akarok még a zalakarosi kiruccanásig.
Be is jelentkeztem este 18.00-ra. Addigra már a csürhe eloszlik, mindenki szépen hazahúz focit nézni és sörözni, tök kevesen szoktak lenni.
Előző nap nem tudtam sokat inni, mert Egerben jártam, ezért ezt hétfőn bepótoltam. A melóhelyen kb. 4 liter vizet betoltam - ami nem is nagy teljesítmény, tekintve hogy 40 fok van. De azért még egy fekete teát is megittam kora délután, hogy mégis legyen bennem éberség. Hazajöttem, jól bezabáltam – most az egyszer tiszta lelkiismerettel egy csomó kagylódesszertet is :-D – és lefőztem egy rohadt erős vérnyomásemelős gyógytea-keveréket.
Elraktam az OVSZ-igazolást a július eleji vérvételről, és mentem. Direkt előbb értem oda, gondoltam, csak jó, ha hamarabb sorra kerülök és jöhetek haza.
Erre kilépek a liftből és majdnem összeestem, mikor azt láttam, hogy a sorban áll még előttem négy példány!! Plusz egy, amelyet éppen akkor regisztrált a recepciós!
Hát mi a faszt keresnek ezek itt este hatkor?! Amikor én direkt azért jöttem ilyen későn, mert ekkor már alig vannak!
Nem tudom, miféle buta optimizmus volt, hogy rögtön nem fordultam sarkon és jöttem el. Mindenesetre beálltam a sorba, talán remélve, hogy csoda történik és valahogy felgyorsul a sor. Az persze jóformán meg se moccant. A recepciós kiscsaj – naná! – új volt, és még lassabb, mint a szokásosak. Közben persze jöttek a plazmát már leadott emberek is az ellátmányukért.
Láttam, hogy a doki ajtaja előtt is áll már vagy három ember. Ergo, ha én sorra kerülök a recepción, akkor újra sorban állhatok a dokinál, aztán megint várhatok a plazmaterem előtt, mindezt teli hólyaggal, és ráadásul szokás szerint ittam egy jó decivel a vérnyomásemelős teából még a földalattin, hogy a vérnyomásmérésre hatni kezdjen.
A plazmaterem előtt pedig ezer évig tart a várakozás, az istennek sem hívnák be jó pattogósan az embereket, csak le-föl ténferegnek. Én tényleg nem értem, kb. harminc ágy van, de egyszerre sosem használnak többet tíznél, hát mi a szarért nem lehet mindegyikre donorokat kötni!?
No, ezeken vacilláltam fogcsikorgatva, amikor a kis recepciós csaj kiszólt nekünk, hogy mindenki időpontra jött? Egy emberként bólogattunk. Erre vigasztalóan megjegyezte: - Mert várni kell legalább egy órát! Vagy többet is!
Ekkor már elmúlt 18.00, 20 perce álltam csak a sorban, és még a kettővel előttem lévőt sem regisztrálták. Mire én egyáltalán a plazmagépre kerülök, az minimum 18.40, 19.10-re végzek, 20.00-ra érek haza, és akkor még reggel fel kell kelnem és dolgozni menni. No ennyi időm nincs, hogy az isten akárhová verje ezeket… Elmentem pisilni – mert azt nagyon kellett – aztán levettem a lábzsákot és otthagytam őket a búsba.
Ha ezt tudom, legalább nem iszom meg a fekete teát kora délután, amitől még csak egy korai alvást sem tudtam prezentálni magamnak, mert az a koffein még bennem volt, plusz a mostani vérnyomásemelős is. Én komolyan nem értem vaze, hát már megint létszámhiányuk van? Mi a francért nem lehet felvenni még embereket, egy magáncégnek? Itt nem a demens Kásler határozza meg a létszámkeretet!
Csak a hazaúton jutott eszembe, hogy július vége lévén, biztos pár nővérke szabadságon van, mert ez akkor eszembe sem jutott, hiszen én ugye dolgozom.
Na jó. Már előre eldöntöttem, hogy ha valamiért nem tudok ma plazmát adni – bár az alacsony vérnyomásra gondoltam először – akkor a közeljövőben nem próbálkozom, hanem hagyom szeptemberig. Ezek szerint pláne hagynom kell, hisz ha a Gizi meg a Julis visszajön szabiról, akkor majd a Teri meg a Mari megy el, míg szeptemberben vissza nem tér az egész bagázs és végre felgyorsul a tempó.
Baromi rosszkedvűen jöttem haza, gondoltam, hogy legalább hazáig sétálok és az is sport, de aztán eszembe jutott, hogy a Terror Házánál meg épp tüntetés van – helyesen, amúgy – de abba nem akarok belekeveredni, így földalattira szálltam.
Egyébként is rosszkedvem van ezekben a napokban, mert meleg van, és főleg mert menstruáció előtt állok, amikor nagyon ingerült vagyok egyébként is, pedig direkt beszedtem gyógynövényes tablettát.
Hazaúton azon vacilláltam, este igyak-e egy pohár vörösbort – előzőleg ezt terveztem – vagy vegyek be egy Seduxent, de a Sedut inkább máskorra halasztottam, és az egészséges – száraz – vörösbor mellett döntöttem.
De komolyan! Hogy a fenébe menjek a jövőben plazmaadásra? Varázsgömbből nézzem ki, hogy ugyan-vajon mikor nincsenek sokan/mikor dolgozik pörgősen a személyzet? Ha ilyen a magánegészségügy, mit várjunk az államitól…. (illetve ez utóbbiba ne is menjünk bele. A Hargita Népe FB-oldalán láttam, milyen hálásak, amiért a magyar kormány támogatta a környéken egy TEMPLOM építését. Hát így talán ne is lepődjünk meg, amiért a magyarországi egészségügy meg olyan, amilyen.)
… Utálom, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem. Főleg, mert most fölöslegesen zabáltam az utóbbi két napban tök sokat, és iszonyú meleg lévén most úgy szenvedek emiatt, mint egy víziló. És aludni sem nagyon tudtam a mérgelődéstől, a fekete teától és a vérnyomásemelőtől, csak forgolódtam, illetve mikor végre bealudtam, rögtön szólt az ébresztő. Grrrr!
