Megint nem aludtam fél éjszaka :-( Vagy legalábbis úgy tűnt.
Most egy ideig egész elviselhető volt a szomszédság, mivel a csávó nem volt itt, több napig. A kis luvnya pedig, noha neki van sokkal idegesítőbb hangja, de az a jó tulajdonsága megvan, hogy ha egyedül van, akkor képes kussolni. Kivéve sajnos az utóbbi pár hónapot, amióta megvan a kutya, mert arra néha ráordít, hogy „MARADJ MÁR, FÓKA!!”, szóval nincs sajnos teljes kuss még ekkor sem :-( Komolyan, mintha direkt azért vették volna a kutyát, hogy nekem még egy plusz zajforrásom legyen.
Reménykedtem, hogy talán szakítottak, vagy a csávó visszament az ázsiai anyjához vagy bármi, csak itt ne legyen, mert ha itt van, a kis rihe megállás nélkül fossa a szót, maga a csávó pedig sokszor beteszi a diszkózenét, szóval az kurva idegesítő. De mondom, jó nyugi volt most jó egy hétig.
Már kezdtem úgy gondolni, hogy hiszen ez tök elviselhető egy szomszédság, én vagyok túlérzékeny stb., hisz nincs semmi, aludni is lehet rendesen. De sajnos, valamikor a múlt hétvégén előkerült a csávó, hogy rohadna el… :-( Hol volt eddig, és miért nem maradt ott, ahol eddig volt??
Ezt onnan tudtam, hogy valamelyik nap jövök haza és megy a vég nélküli ugatás – mármint most az emberire gondolok; a luvnya mondja-mondja-mondja-mondja-mondja-mondja megállás nélkül, a csávó néha egy-egy szóval válaszol, plusz beindul a dizsizene, eleinte még csak halkan, de ahogy haladunk előre az estébe (értsd: én lassan aludni mennék!), úgy tekeri fel egyre inkább azt a kibaszott hangerőt.
Hétfőn éjjel is, ahogy már említettem, valamikor éjjel fél egykor jöttek haza (honnan?), és még itt dobogtak-beszéltek vagy félórát, de az még tolerálható volt.
De ami tegnap éjjel volt!!!
Szintén hétköznap! Itthon voltak, lefeküdtem, rádiót halkra állítottam. Valamikor éjjel kimentem pisilni. Vissza, próbáltam szunyálni, de nem ment – megint szomszédzaj – mintha megint valahonnan hazajöttek volna, legalábbis mindketten életjeleket adtak. Legalább nem ordibáltak, de le-föl rohangáltak dobogó léptekkel, ezek komolyan úgy odabasszák a csülkeiket, mintha 5 tonnás elefántok lennének, nekem csak direkt erőfeszítéssel sikerül ez, ha néha megpróbálkozom a „bosszúval”… De hogy ezt még ÉJSZAKA IS KELL!!
Na szóval olyan „hazajövés utáni” zajok voltak, vécélehúzás, rohangálás, bútorok tologatása és mintha térdmagasságig felemelnének időnként egy fotelt, majd lebasznák. Aztán megint vécélehúzás. Közben a kutya felébredt/hazajött, és ugatni kezdett. Bassza meg, én szeretem a kutyákat, de ha egy rohadt vékony fal túlfelén hallom, hogy „vakk-vakk-vakk-vakk-vakk”, miközben 4.30-kor fel kell kelnem, hát…. Bizisten ha ott vagyok, megfojtom a dögöt.
Megnéztem a telefont, 01.30 volt. De most komolyan!
És nem hagyták abba! Én próbáltam ezerrel visszaaludni, közben 2-es fokozatra kapcsoltam a rádiót, de hát úgy sem a legkellemesebb a szunya, hogy közben azt hallod a füled mellett, hogy: „A SZLOVÁK KORMÁNYFŐ KIJELENTETTE, HOGY AMENNYIBEN OROSZORSZÁG LEROHANJA UKRAJNÁT, AKKOR…” De még mindig inkább az Inforádió, mint a két kis diszkópatkány és a kutyájuk hangja.
No akkor megint lehúzták a vécét. Azt tudni kell, hogy amikor a korábbi cigánylakást két kisebb lakásra osztották, akkor az én közvetlen szomszédságomba egy új retyót kellett betenni, mert eddig nem volt, és ez pontosan az íróasztalomnál lévő fal túloldalán van. A retyó ráadásul ún. „darálós”, vagyis miután lehúzták a vizet, még ilyen kávédaráló-szerű hang van, amikor ledarálja a matériát.
Ez engem nem is zavart, az afgán srác is járt vécére ugye, mindenki használja a retyót, soha nem szólnék emiatt. De! Ezek nemcsak vécéznek, hanem még itt is szoktak beszélgetni a fürdőben, ami viszont kajakra áthallatszik ezen a vékony falon (az afgán csávó ezt ugye nem tette, mivel egyedül lakott). Szóval ez újdonság, hogy vécélehúzás mellé még kapok öt mondat kristálytisztán hallható idegesítő pofázást is.
De most múlt éjjel valamiért maga a vécélehúzás nem akart abbamaradni. Lábdobogás, bútortologatás, kutyaugatás, némi pofázás, vécélehúzás, döbögő léptekkel rohangálás, ugatás, vécélehúzás, bútortologatás, dobogó rohanás, vécélehúzás…. Én eközben a fülemre húzott paplan alatt feküdtem és vártam, hogy mikor fognak kussolni?
Ismétlem, hogy éjjel fél kettő volt!
Amikor már vagy negyedszer lett lehúzva a vécé és a döbögés sem maradt abba, már kurvára tele lett a tököm és felkeltem, bekapcsoltam a laptopot és a Youtube-on behoztam egy 10 órás hosszúságú fehér zajt (annyit sajnos úgysem alszom). A fehér zaj – hóvihar – aztán szépen elnyomott minden szomszédzajt.
Csakhogy olyan hangosra tekertem fel mérgemben, hogy az még engem is zavart. No meg arra gondoltam, hogy majd erre felfigyelnek a szomszédok és majd attól fognak mérgelődni… Így kikeltem az ágyból és halkítottam egy fokozatot, aztán visszafeküdtem, de még így is hangosnak tűnt, úgyhogy összesen még kétszer keltem fel és visszavettem egy-egy hangerőfokozatot úgy, hogy azért a szomszédok hangjait még elnyomja.
A felkelések között próbáltam vissza-visszaaludni, de nem sikerült persze. Közben ráadásul – vagy csak én képzeltem, vagy tényleg – a szomszédok mintha tényleg felfigyeltek volna a fehér zajra („Jáj, Zsóti, hát mi már ez a rémes morajlás a szomszédbóóóóóól?!”) és esküszöm, hogy most már direkt, öt perces időközökben lehúzták azt a kibaszott vécét – utána persze mindig a köcsög darálós hang. Nem hiszem el, hogy ennyiszer kell vécére menni egy órán belül… Lehet persze, hogy a kutya mondjuk odaszart a padlóra és azt húzták le.
Vártam, hogy most már csak lefekszenek vagy legalább elkussolnak végre, de nem…. Én próbáltam aludni eközben, mert 4.30-kor szól az ébresztő. De fel-felriadtam a szomszédok dübörgésére és tényleg ez a „felemeljük a fotelt bokamagasságig, majd lebasszuk”-hangeffektusra. Sőt egy ízben mintha egy akkorát basztak volna a falra – vagy ököllel rávágtak? –, hogy úgy elkezdett dobogni a szívem rémületemben, hogy konkrétan fizikailag is fájt.
Morfondíroztam szapora pulzussal, hogy most ez reklamálás a fehér zaj miatt? No de kapjanak már a kis fejükhöz, hogy ők meg az éjszaka közepén zajonganak már egy órája… Majd ha akarnak valamit, jönnek és becsöngetnek. Akkor meg persze azon kezdtem rettegni, hogy mi lesz, ha átjönnek és becsöngetnek :-D Már fogalmaztam magamban, hogy „a normális dolgozó emberek éjjel aludni szeretnének ám!”
Aztán idővel mintha már abbamaradt volna a dobogás és bútordobálás. De ezt csak félálomban hallottam (vagyis nem hallottam), mert tényleg minden erőmmel próbáltam visszaaludni. Mintha végre elkussoltak volna, és a falon át érezni véltem az üzenetet, hogy „Jó, most már csöndben vagyunk, kapcsold ki a fehér zajt!”
De én nem kapcsoltam ki, egyrészt mert eszemben sem volt még egyszer felkelni a laptophoz, másrészt mert hányszor volt már, amióta ezek itt laknak, hogy lekapcsolom éjjel a rádiót azzal, hogy most jó csönd van, és mikor tíz perc múlva már épp visszaaludnék, akkor ezek életre kelnek és elkezdenek óbégatni/zenét hallgatni/veszekedni/lehúzni a vécét. Faszt. A fehér zaj marad!
Ekkor már mérges is voltam, és csak úgy magamban levelet fogalmaztam a közös képviselőnek, hogy szóljon a tulajnak, hogy az szóljon az albérlőire, hogy legalább éjjel kussoljanak már, amikor a felnőtt dolgozó emberek aludnának…
Biztos voltam benne, hogy csak ébren fogok hánykolódni, és én lepődtem meg a legjobban, amikor az éjszaka hátralévő részére úgy bealudtam, mint az atom. Persze az már olyan rövid idő volt, hogy nem sokat javított rajtam. Röhejes módon pont azt álmodtam, hogy összefutottam a szomszéd csajjal, aki tök normális volt, és elnézést kért, hogy hangosak, mert ugye a darálós vécé – mire én mondtam, hogy na igen, meg a hangos duma és sarkon való dobogó rohangálás, de ő is meg én is tök kedvesek voltunk egymáshoz és ő megígérte, hogy mostantól csöndesek lesznek.
Ezért egész jó hangulatban ébredtem, de akkor rájöttem, hogy ez sajnos csak álom volt, és a valóságban ezek továbbra is zajongani fognak.
Tiszta zombi voltam a kialvatlanságtól – a szomszédok természetesen ekkor már néma csöndben aludtak, hogy égnének szénné elevenen…. Felidéztem pár zajt az éjszakai műsorból és bekapcsoltam a tévét, felemeltem a sörösüveget és odacsaptam az asztalhoz, valamint a tőlük ellesett sarkot odabaszós módon dübörögtem végig a szobán. Fel is ébredt valamelyik, mert hallottam a vécélehúzást. Nem vagyok büszke az ilyen kis bosszúkra, de bassza meg az isten, ha maguktól képtelenek éjszaka kussolni, akkor én is zajongani fogok, amikor ők pihennének…
Az egész reggeli készülődés alatt bekapcsolva maradt a tévé emberes hangerőn. Sajna aztán melóba kellett indulnom, a (kotyogósban főzött) kávé ellenére is tiszta félálomban. Szomorúan és főleg mérgesen gondoltam, hogy most, 6.00-kor mehetek melóba alig pár óra alvás után, ez a két kis faszszopó diszkópatkány pedig, amelyek miatt nem aludhattam ki magam, most nyugodtan visszafekszik és szépen alszik tízig, tizenkettőig vagy akármeddig, hisz nem dolgoznak ezek semmit. Esetleg kötetlen munkaidőben fűvel kereskednek vagy ki tudja.
Legszívesebben bekapcsolva hagytam volna a rádiómat, hadd szóljon nekik, de nem mertem. Esetleg fel kéne bérelnem két-három embert, akik 6.00-kor a kapuban várnak, és mikor én elmentem, feljönnek a lakásomba és ilyenkor itt beszélgetnek három-négy órán át jó hallható hangon, csak úgy kölcsönkenyér alapon ;-)
A hangulatomon nem javított, hogy éppen egy vacak krimit olvastam – de jól indult! Csak aztán elrosszult. –, valamint hogy megint Annamária baltaképét kell bambulnom egész nap…
Hála annak a magasságos úristennek, hogy Annamária ma is szabin volt! Amit én előzőleg nem tudtam, csak reggel láttam a jelenléti íven. Őszinte boldogságot éreztem. És némi bűntudatot is, mert már előző nap is szabin volt, mert valami orvoshoz ment, és tudtam, hogy ma is szabin van, az nyilván valami rossz, orvosi jellegű dolog miatt van, szóval nem szép dolog, hogy örültem, de mégis örültem, mert a rémes éjszaka után most direkt öröm volt egyedül lenni.
Napközben átgondoltam, hogy nincs értelme a közös képviselőnek és/vagy a tulajnak írni, mert minek, majd kijönnek és épp akkor méla csönd lesz; a tulajdonosok pedig leszarják az ilyesmit, amíg fizet a bérlő.
Megoldás még, hogy magukkal a szomszédokkal beszélni, hogy kapjanak már a fejükhöz legalább éjszaka, de ez se működne, mindenki leírta az efféle „hangos szomszédok”-fórumokban, hogy vagy kiröhögik az embert, vagy megígérik, hogy OK, aztán három napig csend van, majd ugyanúgy folytatják.
Egy ötlet jutott csak eszembe napközben, a fehér zaj helyett, amihez be kell kapcsolni a laptopot az éjszaka közepén, és nem akarom lemeríteni az akkuját. Viszont a tévét háttérzajként tkp. mindig bekapcsolva tartom, ha itthon vannak – szóval kb. állandóan – többnyire a sportot, mert az rohadtul nem érdekel, de aláfestésnek ideális. Lefekvés előtt pedig kikapcsolom a tévét, be a rádiót (ami halkabb), és úgy alszom el.
Na most ha legközelebb megint műsor lesz a szomszédból, simán a tévét fogom visszakapcsolni. Az ugyanis csak egy mozdulat, és a szomszédokkal közös falon van. Igaz, hogy a képernyő villódzása engem is zavar, no de majd a fejemre húzom a paplant, aztán kapják be a szomszédok. Ha menet közben mégis elkussolnak, a tévé úgy marad ébresztőig. Majd megtanulják, hogy bele se kezdjenek. Mert majd biztos azt fogom lesni éjszaka, hogy „oh, elhallgattak már? Akkor lekapcsolom a tévét. …. Nocsak, megint rákezdték! Akkor visszakapcsolom a tévét”.
Hát ez volt a múlt éjjel. Elég mérges vagyok, mert OK, hogy nem agysebész vagy pilóta vagyok, de azért basszus dolgozom, és ma pl. sokkal kevesebb dolgot bírtam csak megcsinálni, és arra is nagyon figyelnem kellett. Szóval a koncentrálóképességem csökken, csak mert két kis takony majomnak az éjszaka közepén zajongani támadt kedve. (Plusz kutya!)
Ma este úgy jöttem haza, hogy csak merjenek egy szót szólni a fehér zajomra, úgy helyreteszem őket…. De nem szóltak, sőt most, amikor ezt gépelem, egészen halkan vannak, de még csak 19.05. És ahogy már írtam, ezek mint a vámpírok, akkor kelnek életre és tekerik fel a hangerőt, amikor a normális ember aludni indulna.
No de azt már elhatároztam, hogy ha éjjel műsor van, akkor hajnalban is műsor lesz mindig, ha tetszik, ha nem… Pavlov kutyái megtanulták az összefüggést, talán idővel ez a két kis köcsög is megtanulja ;-D
