Végre sikerült elintézni ezt a nyavalyás lakcímbejelentést! Hiába itt lakom most már két éve, de egészen eddig elhúzódott. Rögtön mikor beköltöztem, jött a Covid, minden hivatal be volt zárva, meg csak online, meg csak ami létfontosságú vagy halaszthatatlan. Úgy voltam vele, hogy a tartózkodási hely bejelentése mégsem életbevágó, az Ügyfélkapun pedig én ugyan nem intézek semmit, mert nem bízom benne.
Aztán simán ki is ment a fejemből a dolog, annyi minden történt; végül Fater emlegette, mikor már kezdett helyreállni az élet, hogy most már mégis kéne. Nekem dunsztom nem volt, hogy most végül is nyitva vannak-e az ilyen ügyfélszolgálatos hivatalok vagy sem, mert potyára nem szeretek odamenni. De én is gondoltam, hogy tényleg helyes lenne bejelentkezni most már. Igaz, hogy ez a cím szerepel tartózkodási helyemként, de már marha rég lejárt, mert – akkoriban – két évig volt érvényes az ideiglenes lakcím (nagyon okos ötlet).
Első körben nekifogtam, hogy a netről leszedjem a lakcímbejelentő nyomtatványt, azt odafigyelve kitöltöm, Fater is aláírja, és megyek! De a neten az istennek sem volt lakcímbejelentő. Mondom ez hihetetlen, hát nincs valahová feltöltve, ahonnan leszedem pdf-ben, melóhelyen kinyomtatom és kitöltöm golyóstollal, mert az a biztos….
Az én melóhelyemen is átlag évente átpakolgatják a feltöltött nyomtatványokat innen oda, meg átnevezik őket, még mi ügyintézők sem találunk semmit, nemhogy az ügyfelek kívülről. Így nem lepett meg, hogy lakcímbejelentőt sem találok a neten. De azért mégis! Végül rákérdeztem Dóri volt kolléganőmre, akiről tudtam, hogy összeköltözött az új pasijával és be is jelentkezett hozzá. Ő árulta el a titkot, hogy lakcímbejelentő nincs a neten, mivel az még mindig az a rózsaszínű nyomtatvány, ami 15 évvel ezelőtt is volt. Előzetesen oda kell menni, szedni párat, kitölteni, aláír(at)ni és visszaballagni vele.
Remek. XXI. század. Legalább magát a nyomtatványt tennék fel a netre.
Na mindegy, Fater szedett nekem valamelyik ilyen helyről kettőt is, hátha egyet elrontunk, és alá is írta. Később, mire összeszedtem az energiámat, neki is fogtam értelemszerűen kitölteni, akkor láttam, hogy Fater rossz helyen írta alá. Közben jött a karácsony :-D Szedtünk újabb nyomtatványt és most már nagyon figyelmesen a jó helyen írattam alá Faterral, mint szállásadó.
Miután megvolt a nyomtatvány, azon gondolkodtam, hol kell intézni az egész macerát. Mikor először intéztem ilyesmit, még 18 éves korom előtt, a rendőrségen kellett, aztán az önkormányzat ügyfélszolgálatán, aztán az okmányirodában, most már valszeg a kormányhivatalban vagy hol. – Mert az ügyintézéseket, ha kell, ha nem, muszáj megtekerni pár évente, nehogy már úgy maradjon, ahogy esetleg mindenkinek kényelmes volt (legjobb példa erre a közelmúltból a táppénzes papírom).
No most kiderítettem, hogy valóban kormányhivatal, de szerencsére nem kellett utánajárni, hogy melyik mikor van nyitva, mert vannak kormányablakok is, ahová csak be kell dobni és kész.
Remek. Kitöltöttem a nyomtatványt. Aztán haboztam, melyik kormányablakba menjek; persze a nyitvatartási idejüket előre lecsekkoltam.
A neten sokan írták, hogy ha ügyfélkapun foglalnak időpontot, csak hetek múlvára kapnak, viszont ha szó nélkül odamennek személyesen, még aznap sorra kerülnek. Így szó nélkül odamentem személyesen, egy nem belvárosi kormányablakba, a régi sulinkhoz közel. Az olyannyira nem központi hely, hogy gondoltam, biztos tök kevesen lesznek.
Hát sajnos eléggé sokan voltak, mire odaértem, de nem tántorított el, mert sorszámos rendszer volt és sok ablak, nálam pedig volt víz és könyv. Nekiláttam olvasni, mikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy máris az előttem lévő sorszámot szólították. Alig pislogtam kettőt, már szólítottak engem is.
Na ugye! Mondtam, hogy személyesen kell jönni, semmi online időpontfoglalás… Odaültem az ablakhoz, mondtam, hogy tartózkodási helyet akarok bejelenteni, igazolványt stb. átadtam.
Ezek után az ügyintézés jó negyedóra volt, de legalább intéződött. Először is megnézték a lakcímbejelentőt, és rögtön hibás is volt. Szerencsére ott megoldották, nem adták vissza, hogy jöjjek vissza később. Az egyik gond az volt, hogy a születési nevemhez és az igazi nevemhez is a valódi nevemet írtam. Nem mentem férjhez, de ha férjhez is megyek, akkor is az eredeti nevemet fogom hordani, így viszont kurva nehéz eldönteni, hogy most akkor az ember igazi nevét hova tegye. Ha a másik rovatba írom, az egyikbe kellett volna, és fordítva. Így én beírtam mindkettőbe, de most láttam, hogy csak az egyikbe kellett volna, mert az ügyintéző lehúzta valamelyiket.
Anyám nevével is volt gebasz, mert a mutter annak idején második keresztnévnek megkapta a Máriát is, mert olyan rettenetesen katolikus a család, hogy minden gyerek megkapta pluszban a Mária nevet (még a fiúk is :-D) De anyámat ez idegesítette, és röpke ötven év múltával névváltoztatást csinált, amivel a Máriát letette. A lelkünkre kötötte, hogy a Máriát nehogy leírjuk, ha az anyja nevét töltjük ki valami űrlapon! Így én most a lakcímbejelentőbe is a mutter sima nevét írtam, Mária nélkül; viszont a rendszer annyira már nem okos, hogy az anyám névváltoztatása átkerüljön az én adataim közé mint „anyja neve névváltoztatása” – tehát az én anyám az én adataimban továbbra is Mária.
Most az ügyintéző odaírta ezért a Máriát is, amit én kihagytam. Átsuhant az agyamon, hogy elmagyarázom az egész történetet, de úgy döntöttem, hagyom a fenébe.
Ezek után megnézték a Fater nevét, minőségét (= tulajdonos) és aláírását. Majd mentek a géphez, hogy most akkor lekérdezik a tulajdoni lapot, hogy tényleg ő-e a lakás tulajdonosa. És nem tudom-e a lakás helyrajzi számát is? Nem tudom.
Újabb jó öt perc volt, mire a tulajdoni lap a gépből elővarázsolódott. – Közben eszembe jutott, hogy elvileg a lakcímbejelentés kötelező, tehát ahol fizikailag laksz, oda be kéne jelentkezni minden esetben, viszont sokan laknak albérletben, és a tulajok jó része elzárkózik ettől. Csomó hozzászóló írja okosan a neten, hogy hát „nem kell ahhoz a tulaj beleegyezése”. No már hogy a fenébe ne kéne? Ott kell hogy legyen az aláírása! Kitöltöm a lakcímbejelentőt és viszem a tulajnak: - Írd már alá légyszi.
-Hát én nem szeretném.
Akkor mit csinálok? Addig ütöm a fejét, amíg alá nem írja, vagy aláhamisítom az aláírását? Ami meg aztán pláne bűncselekmény. Nem véletlen, hogy az előző lakásba nem voltam bejelentkezve, mert már előre tudtam, hogy vonakodna a tulaj. Szóval, akik a bérlőket hibáztatják, mert nincsenek bejelentve, azok gondolkodjanak már el.
Végre aztán sikerült befejezni a lakcímbejelentés folyamatát, sőt rögtön meg is kaptam a lakcímkártyámat (a régit ott tartották). Nagy örömmel láttam, hogy végre öt évig érvényes, nem pedig kettőig, mint annak idején! Komolyan hogy gondolták anno, hogy majd kétévente fog az ember az okmányirodába rohangálni és ott elbaszni egy fél napot emiatt…
Különösebben nincs jelentősége a lakcímbejelentésnek, de most legalább totál legálisan lakom itt, és még jobb, hogy végre elintéztem egy ilyen sokáig halogatott dolgot.
Meg azért is jó praktikusan, mert ha megint találnak a környéken egy II. világháborús bombát, vagy megint jön egy diktátor, akinek a seggét nyaljuk, és ezek miatt lezárják a környéket, akkor jellemzően csak lakcímkártya alapján engedik haza a lakókat, és én ugyan tudnék az ősökhöz is menni az állandó lakcímemre, de azért mégiscsak jobb, hogy végre az életvitelszerű helyemen is törvényesen lakom.
