Elhatároztam, hogy szombaton belevágok egy egynapos léböjtbe, amikor csakis vizet meg teákat fogok inni. Keménynek tűnt, de több helyen olvastam, hogy a böjt milyen jót tesz a szervezetnek, meg hogy az ősember is böjtölt, ha épp nem volt mamut, és effélék. Na meg mindössze egy napról van szó, annyit simán kibírok!
Aggódtam ugyan, hogy kávé nélkül valószínűleg nem élem túl, de ezt úgy oldottam meg, hogy egy fekete teát reggel azért engedélyeztem magamnak. És bele egy korty tejet, mert refluxom van és sok a savam. Így persze már nem az a 100 % léböjt, de ha még ezt is elhagyom, az kibírhatatlan.
Reggel tehát betoltam a tejes teát – brrrrr – és megpróbáltam ellenni reggeli nélkül. Fura volt! A reggeli tulajdonképpen a kedvenc étkezésem, persze csak ha ráérek és nem kell munkába rohannom. De ittam rooibos és csalánteát, meg sok vizet. Aztán úgy gondoltam, zuhany után sétálok egyet a Margitszigeten. Minden cikk leírta, hogy jó egy kicsit mozogni böjt alatt, hogy ne az izmokat, hanem a zsírt kezdje leépíteni a szervezet.
Kimentem hát a Szigetre, kb. 10.30-ra értem ki. És teljesen elámultam, olyan jó kevesen voltak! Általában mindig alkonyatkor sétálok erre és akkor elég nagy a tömeg, igaz, azok már többnyire hazafelé vonulnak.
Elsétáltam a Sziget északi csúcsáig, és roppant büszke voltam magamra. Egész jól bírtam a böjtölést! Bár, ahogy a fekete tea élénkítő hatása lassan kiment belőlem, kezdtem úgy érezni, hogy a lelkemet is eladnám egy jó forró, enyhén édes tejeskávéért. Vagy akár presszókávéért is… Leragadt a szemem, szó szerint, fizikailag. Mintha a napi két kávé valami belső szemránckrém lett volna, amihez ma nem jutottam hozzá :-D
Visszafordultam a szigetcsúcsnál a Margit-híd felé, és kicsit kezdtem gyengének érezni magam. Indulás előtt abbahagytam az ivást, hogy ne kelljen útközben pisilnem, de most rájöttem, hogy az amúgy is alacsony vérnyomásom, párosulva a nem evéssel meg a gyaloglás alatti kevés ivással, nem tesz jót…. Így kortyolgattam párat a magammal hozott rooibos teából. De ahogy közeledtem a villamoshoz, éreztem, hogy marha gyenge vagyok…. Vérnyomás, koffein, étel nélküliség összeadódott. Legszívesebben hazamentem volna egyenesen, de abba az irányba a villamos mindig tömött és nem tudok leülni. Így nagy kerülővel, a másik irányba mentem haza, villamossal és metrókkal, és rögtön leültem mindenhol, mint egy fájós lábú 85 éves. Így valamivel jobb lett.
Még reggel foglaltam jegyet egy 15.00 órás mozira, direkt, hogy eltereljem a figyelmemet az éhezésről. A séta és a mozi között még hazamentem, hogy igyak néhány teát és erőt gyűjtsek. De egy idő után úgy éreztem, hogy marha gyenge vagyok. Nem éreztem képesnek magam arra, hogy én most elmenjek az Allee-be és ott végigüljek egy teljes mozifilmet… Egyébként éhes nem voltam, csak ekkorra már jó órája fájt a fejem (ja, a koffeinhiány), és a rémes gyengeség gyötört.
Ezért eldöntöttem, nem megyek moziba, hanem szépen itthon fogok pihenni, filmet nézek, olvasok, esetleg ledőlök kicsit.
Aludtam is egy órácskát, félig ülve, hogy a gyomorsav szépen ott maradjon, ahol lennie kell. Aztán felkeltem, próbáltam olvasni – kiolvastam a Patkányszigetet, ami nagyon jó, de marha nyomasztó volt, még csak pont ez hiányzott a fejfájós-émelygős gyengeségemhez.
Sok vizet ittam, mert olvastam, hogy az kell, csökkenti a rosszullétet, segít a méregtelenítésben. De nem igazán éreztem jobban magam. A fejfájás nem múlt el, és hát természetesen most nem vehettem be gyógyszert, a totál üres gyomromra. És rettenetesen fáztam (nyáron kellett volna!).
Elkezdtem nézni a Shazamot, ami aranyos kis film és segített is elterelni a gondolataimat. De azért úgy 17.00 óra körül nagyon, nagyon émelygősnek éreztem magam…. És egyszercsak jól ismert érzés tört rám: Ez hányinger! No de, hogy?? De végiggondolni már nem volt idő, hánytam én már annyit mostanában, hogy tudjam, mikor kell rohannom…. Repesztettem a vécére és kihánytam az összes folyadékot, amit megittam az utóbbi órákban, kb. így: böööööö – egy liter – böööööööööö – egy liter – böööööööööö – egy liter…
Végre vége lett. Feltápászkodtam és megállapítottam, hogy ennyi volt a léböjt, ezt nem az én gyomromnak és epémnek találták ki. Annyira irritálta a gyomromat a gyomorsav meg az üresség, hogy beadta a kulcsot. Eszek egy fél Korpovitot, az majd megnyugtatja.
Ettem is, ittam vizet és folytattam a filmet, azonban egy óra múlva ezeket is kihánytam.
Na, de ne már! Most az is baj, ha nem eszem, meg az is, ha eszem?! És ráadásul igazi kamillateát is főztem, ami megnyugtatja a gyomrot! És ami a legfőbb, hogy másnapra Tesómékhoz kellett mennem, és most a saját érdekemben is, mert az új SIM-kártyám Öcsémnél volt, a régi pedig már le volt tiltva. Szóval mennem kell, nincs mese.
Kíméletesen ittam vizeket még, remélve, hogy lent marad, és valóban nem hánytam ki félóra múlva, mint január végén, hanem csak több mint egy óra elteltével. Akkor már tömény savanyú folyadékot hánytam, amit gyomorsavként azonosítottam.
De egyébként nem voltam rosszul, sem elesett, csak a hányás bosszantott. Lelkileg egész vidáman éreztem magam, ez azért jó volt.
Írtam Öcsémnek, hogy hánytam, de reggelre szerintem rendbe jövök.
Majd megettem még egy fél Korpovitot és pár korty vizet, és erősen rájuk parancsoltam, hogy „Ott maradtok! Lefelé mentek, világos!??” A délután folyamán ugyanis, a sok megivott folyadék ellenére, alig pisiltem. Minden csak felfelé jött. Mintha a gyomrom alján lenne egy cső, ami most elzáródott.
Az utolsó falatok után direkt vártam egy órát és csak akkor mentem aludni. Azt sem fekve, hanem a felpolcolt párnákon félig ülő helyzetben. A múltkori hányás után már tök megszoktam, hogy így is tudjak aludni :-D
Egész jól sikerült az alvás, nem hánytam éjszaka, sőt ami a legfontosabb, a reggeli kávé és a kíméletes, pirított kenyeres-kevés sajtot reggeli is bent maradt. Sőt éjjel egyszer felkeltem, akkor aztán pisiltem rendesen, ekkor megnyugodtam, hogy most már végre lefelé távozik a felesleges folyadék.
Azért több léböjtöt vagy nem fogok csinálni, vagy változtatok a dolgon: például iszom gyümölcs- vagy zöldséglevet is, és pár korty kávét mindenképpen reggel. Brrr, de durva egy szombat volt… Persze még mindig jobb, mint a következő, amikor meg majd dolgoznom kell.
Még másnap is kicsit ványadt voltam, sőt hétfőn sem volt az igazi, gyengeséget éreztem és némi epefájdalmat is. Utólag olvastam csak, hogy akinek epegondjai vannak, annak nem is szabad koplalni. Jókor nézek utána :-D
