A júniusi nyaralás viszonylag hosszú volt, munkahelyváltás előtti utolsó nyaralásom, ki tudja, mikor lesz legközelebb alkalmam ilyesmire. Persze most is gyorsan eltelt – illetve amíg ott voltam, minden percet igenis kiélveztem, viszont az a 9 nap olyan volt, mintha csak 3-4 nap lett volna, míg viszont a munkahelyen hétfő 7.00-től szerda 14.00-ig tűnik úgy, mintha három hét telt volna el. Na de ez mindig így van.
Szokásosan Füreden kezdtünk hosszabb pihenéssel, aztán pár éjszaka Hévízen. Most rögtön a Lidóba mentünk, amit tavaly augusztusban fedeztünk fel. Korán indultunk, és a becsekkolási idő előtt odaértünk, de beengedtek. A szobába érve morcosan láttam, hogy csak az egyik ágy van megvetve! Bakker…. Aztán ahogy beljebb léptünk, láttuk, hogy két szoba van, és az egyik ágy az egyik szobában, a másik a másik szobában van megvetve… Egy lakosztályt kaptunk! Olyan volt, mint egy komplett kis lakás! A fürdő és a vécé most is külön volt, mint tavaly, és szép nagy erkélye volt.
Rögtön mentünk a strandra, aztán vacsorázni. A vacsora is király volt, és az étterem szép nagy.
Vacsora után azzal a lendülettel indultam volna a szokásos esti sétálásra. Azonban Fater nem akart jönni. Na, ez volt a nyaralás egyik nagy negatívuma: a Fater lába. Ő ugyanis már nyaralás előtt egy vagy két héttel közölte, hogy ő „meghúzta” a lábát és most pihenteti, hogy nyaralásra rendbe jöjjön. Ehhez képest még a nyaraláskor is kurva lassan és apró léptekkel járt. Az utóbbi pár évben egyébként is lelassult a tempója, amit én magamban azonnal a dohányzás és a cukor miatti érszűkülettel magyaráztam.
Most, hogy a „húzódása” nem jött helyre két hét alatt, sőt mindkét lábát fáslizta és nem csak az egyiket, le is toltam, hogy ne röhögtessen, hogy egyszerre mindkét lába meghúzódott, ilyen nincs. Őszintén szólva, utálom, ha nekem hazudik. Egyrészt tök fölösleges dolgokban is hazudik, másrészt én többnyire rájövök, mert ráadásul rosszul is hazudik. Most például tuti biztos voltam benne, hogy húzódásról szó sincs, csak a kibaszott láncdohányzás miatt már rosszabbodott a lába.
Ez a dolog rányomta a bélyegét a nyaralásra, mert marha keveset gyalogoltunk és azt is csak lassan. Illetve, a vacsora utáni sétákra én egyedül mentem. Fater végül is egyszer sem jött velem, vagyis csak legutolsó estén, Hévízen.
Én Füreden minden este elsétáltam a hajóállomásig, vagy legalább az Annabelláig és vissza, ami nem kevés táv, tekintve, hogy a Lido marhára „kint” van. Épp ezért viszont jó csönd is volt. Este leszállt a sötét, az erkélyen sört ittunk és olvastunk (elsőnek: Pendragon legenda!), és isteni kellemes csönd volt, csak a kabócák (tücskök?) ciripeltek.
Az első teljes napon Veszprémbe mentünk. És azonnal rájöttünk, hogy eddig is hétvégén kellett volna Veszprémbe jönni, mert most ingyenes a parkolás és nyugodt, békés az egész város. De valamiért eddig mindig hétköznap jöttünk, amikor tömeg és ideges rohanás volt.
Elsétáltunk a várba, aztán kocsival átmentünk a plázához közel, ott be a plázába, a Freiben kávét ittunk, az Aldiban vásároltunk, és vissza Füredre. Nem volt könnyű, mert pont valami útépítés volt a szokott csomópontnál, és kerülni kellett.
Ezen a nyaraláson egy rendkívül jó dolgot vezettünk be: hangoskönyvet hallgattunk. Én még sose hallgattam ilyet, de Fater először a Piszkos Fred, a kapitányt meghallgatta (Bodrogi), és úgy megtetszett neki, hogy több Rejtőt is beszerzett. Most a Láthatatlan légiót hallgattuk (Reviczky), amit még én vettem meg a mutternek (de ő persze nem hallgatta).
Egy hangoskönyv marha hosszú, és így a Láthatatlan légió, utána pedig a Szőke ciklon (Kern) simán kitöltötte a nyaralás kocsiban töltött idejét annyira, hogy a Szőke ciklont már csak a Budaörsi úton fejeztük be, hazafelé, utána pedig épphogy néhány számot hallgattunk a Macskákból és haza is értem.
Ezért most nem volt vita, hogy kinek a zenéjét hallgassuk, vagy az egyikünk ezt, a másikunk azt nem hajlandó hallgatni :-D A két Rejtőt nagyon király volt profiktól hallani, és nagyon megnyugtató is valahogy.
Délután a strandon voltunk. Persze, majdnem minden délután volt egy kisebb lehűlés, és a vízből kijőve olykor-olykor fáztam is. (Akkor még nem volt olyan istentelen hőség, mint most, amikor ezt írom. Éjszaka simán pizsamában aludtam, sőt volt, hogy zoknit is felvettem!! Most már azt sem tudom, hogy néz ki a zokni.)
A strandon még el is szundítottam néha tíz percekre. Amikor pedig nekifogtunk megenni a szalámis zsömléket, két kacsa odaállt elénk és várakozó arckifejezéssel néztek ránk. Adtunk nekik pár falatot, aztán másnap hallottuk a strand személyzetétől, hogy nem szabad őket etetni. Onnantól kezdve nem adtunk nekik, de ők azért kitartóan jöttek és türelmesen néztek ránk, hogy hátha… :-)
Másnap Tihanyba mentünk. Ezúttal hétköznap volt. És ez is így volt a jobb! Mert Tihanyba meg többnyire valamiért hétvégén járunk, amikor egymillió ember van; most hétfőn sokkal kevesebben hemzsegtek ott. Sajna meleg volt, a parkoló rohadt drága, Fater pedig marha lassan ment, így nem maradtunk sokáig, de azért ott voltunk.
Következő napon Füred városi részén bóklásztunk kicsit, aztán visszamentünk Veszprémbe, ahol még valami antikváriumban kerestünk egy könyvet. És persze Frei kávézás most is volt :-)
Az azt követő napon az én ötletem alapján Nagyvázsonyba mentünk. Itt már valamikor tizenöt éve jártam egyszer, de alig emlékeztem rá. A neten írtak valamit, hogy épp felújítják a várat, de azért a nagy része látogatható. A térkép alapján viszonylag könnyen odataláltunk Nagyvázsonyba, aztán letettük a kocsit egy elég központi parkolóba, és kerestük a várat.
Nem volt könnyű megtalálni, mert az istennek sem írták volna ki sehová, hogy „Vár: erre!” és egy nyíl. Szerencsére bekapcsoltam a műholdas térképet a telefonomon, hogy eligazodjak, és boldog örömmel láttam, hogy valahogyan menet közben rátelepítődött a GPS, és most nem csak a térképet mutatta, hanem azt is, hogy mi hol vagyunk és épp merre haladunk!! :-) Sikerélmény! Eddig ez nem volt. Így most már igen könnyű volt belőni, hogy melyik utcán kell haladnunk a vár felé. Ha nincs a GPS (vagy nem kérdezzük meg valakitől), még mindig ott bóklásznánk.
A vár remek volt, simán el tudnék lakni ott. Egy része még valóban felújítás alatt volt, de azért legalább a felét be lehetett járni. Utána WC-re szerettünk volna menni, és emlékeztem rá, hogy az is van, de természetesen az sem volt sehol sem kiírva. Nem értem, miért nem lehet a község legfőbb turistalátványosságát és a vécét nyilakkal jelezni. A nagyvázsonyi polgármester elég hülye lehet.
Következő napon kellett Füredről kijelentkeznünk, és átcsekkolni Hévízre. A nagyvázsonyi napon elkezdtek barna foltok lenni a bugyimon – természetesen mindig úgy időzítem a nyaralást, hogy a menstruációmat kerülje el, viszont májusban sunyi módon majdnem egy héttel korábban jött meg, és most a júniusi is ezt követte. Remek! De abban reménykedtem, hogy ez a barna foltos szakasz még eltart vagy három napig, ahogy szokta, és akkor már csak egy-két napig lesz „igazi” menzeszem.
Ahogy a kiköltözés napján hajnalban felébredtem, kimentem vécére és beraktam a bugyimba pár réteg vécépapírt, és mikor szólt az ébresztő, és igazán felkeltem, pontosan abban a pillanatban kezdődött meg az „igazi”. Királyság!! Még vagy három napig el szokott tartani ez a szakasz, de most, hogy nyaralok, most persze azonnal rázendít :-( (Megjegyzem, a következő menzeszemnél szokásosan megvolt a három nap barna folt. Csak nyaraláskor jön meg SOS módon.)
Kijelentkeztünk és átcsekkoltunk Hévízre. Útközben megálltunk Badacsonyban, röviden sétálni és palacsintát enni.
A Majerikben szálltunk meg, ahol szoktunk, és ami kedves kis szocreál szálloda remek fekvéssel. Sajnos, a Lidóban úgy hozzászoktunk a sok helyhez és a két külön szobához, hogy most még a szokásosnál is kisebbnek éreztük a szobát :-( Alig volt hely, hogy kipakoljuk valamelyest a cuccainkat.
A tóban úszkálni remek volt, kivéve, hogy kétszer el kellett rohannom tampont cserélni. Este a vacsora sem volt rossz, és utána sétáltam egyet.
Másnap a reggeli sajnos vacak volt, illetve maga a reggeli jó volt, csak az a rémes, vizes kávé… Mondjuk, erre már tavaly is rádöbbentem. Most vettem is a DM-ben kis nescafét, hogy majd a szobában legalább iszom egy erősebbet. Sajnos ez hirtelen ötlet volt, és ezért kiskanál nem volt nálam, így a fogkefém szárával kevergettem az instant kávét :-D Amitől viszont mérges lettem, az az volt, hogy a hallban megláttam egy kis bárt, benne egy igazi kávéfőzővel. Szóval, van itt valódi erős kávé is, csak azt külön, pénzért adják. Tiszta mérges lettem ennek láttára, holott igazából ezt már tavaly meg tavalyelőtt is láttam, csak valahogy nem fogtam fel :-D
Napközben Keszthelyen mászkáltunk (hőség volt), délután úszás a tóban. Bementünk a fürdőház alá is. Itt nagyon nehezen ment az úszás, mert annyira meleg volt a víz, meg a levegő is, hogy sokkal megerőltetőbb volt, mint mondjuk a hűvösebb Balatonban.
Ahogy kijöttünk a fürdőház alól, megálltunk volna pihenni az egyik pihenőszigetnél, de bassza meg, ott az olyan vendégek henyéltek, akiknek az a kibaszott úszógumi volt a nyakukban, szóval egyáltalán nem voltak rászorulva a pihenőszigetre, mert fennmaradtak úgyis a vízen. Eddig is ez volt, de eddig tűrtem, de most elöntötte a szar az agyamat és beszóltam – csak úgy általánosságban, de egy vén kurva visszaszólt, na azt elküldtem a kurva anyjába (nem teljesen így, de levette a lényeget). Nem is annyira magam miatt, hanem a Fater az érszűkületes lábával ugye.
Hasonló kategória az, amelyek a tó bejárati lépcsőjénél basszák a rezet órákon át (úszógumival persze!), és úgy kell őket félrerugdosni ki- és bemenetkor. És baszki, ezek sem veszik észre magukat.
Az egyik úszáskor Fater kitalálta, hogy menjünk ki egy hátsóbb lépcsőn – ez amúgy le volt zárva, de Fater azért kiment; én tovább úsztam, hogy majd legálisan a következő fürdőháznál kijövök, de az is le volt zárva. Ekkor visszaúsztam a lépcsőhöz, hogy inkább ott jövök ki (nem vagyon én cápa, hogy kilométereken át úszkáljak)… De sejtettem, hogy nem ok nélkül van lezárva ez a terület. Igazam is volt, mert ahogy a szárazföldön kanyarodtunk visszafelé, direkt egy nagy kordon volt ott, de ezt Fater kinyitotta, én viszont végig paráztam, hogy mindjárt jön egy biztonsági őr, és marha mérges voltam, hogy a faszért kell folyton ilyesmiket csinálni.
De megúsztuk, kivéve, hogy engem megcsípett egy szúnyog, vagy talán bögöly, mert kb. olyan nagy csípés lett a combomon, mint pár éve, szintén vízközelben. Ez aztán hosszú napokig el sem múlt, és tenyérnyi nagyságú lett.
Az utolsó teljes napunkon kimentünk az egregyi Szent Magdolna-templomhoz, amit eddig csak a térképen láttam. Jó messze volt, és épp lent álltunk meg, úgyhogy sokat kellett felfelé mennünk. De maga a templom remek volt és nagyon kicsi, középkori.
Utána – már Hévízen belül – a római kori romokat néztük meg, azután pedig a Hévízi-lefolyót.
Oh, majd’ elfelejtettem írni, hogy az egyik napon az én indítványomra Hévízen, a „pulis étteremben” ettünk. Szuper volt a kaja, csak akkor már olyan hőség volt délben, hogy érzékeny volt a gyomrom és kissé aggódtam, nehogy hányjak. Így a nagyon finom rántott gombát csak marha óvatosan ettem. A Gundel-palacsinta szuper volt, viszont most a puli sajnos nem jött oda, csak futólag láttuk. De hallottuk a személyzettől, hogy egyedül jár haza, sőt néha a DM-be is el szokott járni, mint a nők általában :-D
A nyaralás hévízi szakasza is nagyon hamar eltelt, és eljött a hazaindulás ideje. Ezen az utolsó napon kezdődött már az idei első hőhullám. Nem mintha eddig hideg lett volna, de olyan elviselhető volt, viszont hazafelé!... Tiszta mázli, hogy van légkondi a kocsiban. De mikor kiszálltunk, megolvadt alattunk az aszfalt.
Hazaúton megálltunk Badacsonyban fagyizni, illetve (én) palacsintázni, aztán a Szőke ciklont befejeztük a kocsiban, és szerencsére full eseménytelenül és simán hazaértünk.
Egyébként érdekes, hogy ezen a nyaraláson, ahogy a híreket olvastuk, mindig történt valamiféle baleset ott, ahol pár órával korábban jártunk! Az M7-es érdi szakaszán, aznap, amikor megérkeztünk Füredre; és így tovább… De mi magunk megúsztuk.
Hazaérkezés után tépelődtem, hogy – a hagyományoknak megfelelően – moziba menjek-e és ha igen, mire, végül az új Top Gun filmet néztem meg a WestEndben (ahol van klíma :-) A régi filmet nem láttam, meg nem is nagyon csípem ezt a hörcsögképű szektást, viszont a film nagyon látványos és elég izgi volt, és most épp csak erre volt szükségem.
Következő héten aztán dolgozni kezdtem és néhány nap után már tisztára olyan érzésem volt, mintha nem is nyaraltam volna egyáltalán :-/
