Rendes körülmények között egy évben egyszer bőven elég megmászni a Badacsonyt, de idén ősszel mégis lementem még egyszer, mert a májusit teljesen tönkretette a futóversenyen ott hemzsegő, iszonyatos tömeg.
Ezért kinéztem egy szombatot, amikor már nincs hőség, de még nincs hideg; valószínűleg van bor, és gondosan utánanéztem, hogy még véletlenül se legyen semmiféle rendezvény, futóverseny, Balaton-átúszás, lagzi, ökörsütés stb. aznap Badacsonyban.
Ez mind össze is jött. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy már megint Kelenföldről indult a rohadt vonat a Déli helyett, ami nem rendes pályaudvar, csak egy buzi aluljáró, vécé nélkül, ergo a buszpályaudvar vécéjére kell elmenni, szóval ótvar.
Valami nyanya a vonaton mintha szóba akart volna elegyedni, de testbeszéddel és a könyvembe mélyedéssel jeleztem, hogy ez rossz ötlet.
Ugyanis erre a napra a másik örömforrásom az volt, hogy a Félelem c. szlovák thrillert vittem magammal az útra, akinek a szerzőjétől a Hasadékot már olvastam, és marhára tetszett. A Félelem csak most jelent meg magyarul, habár ezt korábban írta. Magyar könyvkiadók...
Hát ezt olvastam a metrón, majd a vonaton is útközben. Eleinte nem volt valami nagy szám, de ahogy szépen jött egyik fejezet a másik után, elkezdett először csak izgi, aztán ijesztő lenni. Alapvetően arról volt szó, hogy a főszereplő visszatér a szülővárosába, ahol régen – meg most is – iszonyú dolgok történnek, és a város melletti hegyről, az erdőből jönnek a szörnyűségek.
… Ezt olvastam a vonaton, miközben a hegyre, az erdőbe készültem felmászni, egyedül :-D
Mire leszálltam Badacsonyban, már a frász tört; de gondoltam, gyönyörű őszi szombat van, biztos egy csomó túrázó lesz a hegyen rajtam kívül is. És szépen nekivágtam a mászásnak.
A borospincékkel tarkított, autóutas szakaszon valóban volt elég sok más ember is, meg még a Rózsakőnél is, aztán ahogy megkezdtem a tulajdonképpeni hegymászást, köddé vált mindenki, és gyakorlatilag egyedül haladtam felfelé. A hátizsákban az ijesztő thrillerrel!
Most úgy döntöttem, nem fogom megkerülni a hegyet, mint májusban, hanem fel a Ranolder-keresztig, át a hegytetőn, fel a Kisfaludy-kilátóig és onnan le. Így is tettem. Már jól ismertem az utat, mert most jártam itt negyedszer, és valóban remek volt a szép időben, az őszi erdőben mászni, csak tényleg idegesített, hogy alig-alig volt ott más turista rajtam kívül. Még a Ranolder-keresztnél találkoztam pár csávóval, meg a kereszt utáni útkereszteződésnél, aztán nuku. Full egyedül vágtam át a hegytetőn, miközben részben a szörnyektől féltem (köszi, szlovák thriller), részben vaddisznóktól vagy veszett kutyáktól.
Szerencsére nem jött semmi efféle, és csak egy akadály volt, amikor valami kidőlt fát kerültem meg, de ahol át kellett másznom, ott szúrós bokor volt.
Aztán a Kisfaludy-kilátóhoz vezető úton, titokzatos módon, már megint volt egy halom ember, meg persze a kilátón is. Ezek csak útközben válnak láthatatlanná, de a nagyobb néznivalók környékén mind ott csoportosulnak??...
Felmásztam a kilátóba, fotóztam, aztán le. A parkoló alatti kis borozóban ittam mustot – most már igazi volt! –, aztán lesétáltam a központba. Végre emberek között! A tömeget ugyan nem szeretem, de egyedül a hegyen sem szeretek lenni, főleg ha ijesztő regényt olvasok.
Lent a szokásos badacsonyi tevékenységeimet folytattam, rántott sajt és sült krumpli, palacsinta, majd két deci bor. A hazafelé menő vonaton volt bőven hely, még a Balaton felé néző oldalon is. Mivel idefelé már a könyv egyharmadát kiolvastam, úgy gondoltam, most a vonaton kiolvasom a másik egyharmadát, a maradékot meg este elalvás előtt, mert már tényleg egyre izgalmasabbá vált.
Azonban a hegymászás, friss levegő és bor következtében olyan álmos lettem, hogy aludtam útközben, így nem haladtam annyira a könyvvel. Este, az ágyban olvastam tovább, de annyira ijesztő lett, hogy egyszerűen nem mertem tovább olvasni, szó szerint félre kellett tennem; sőt még az is megfordult a fejemben, hogy felkapcsolt villany mellett alszom :-D
Ráadásul volt egy pont a könyvben, amikor már elkezdődnek a szörnyűségek, mire a főszereplő kis társasházából azonnal elköltözik minden nyanya a családjához, és a fickó gyakorlatilag egyedül marad a házban; miközben ugye a szörny jön. Na, ahogy most este olvastam ezt a könyvet, a jobb oldali szomszédtól semmi hang nem jött; a bal oldali szomszédtól sem jött semmiféle hang, pontosan ugyanolyan érzés volt, mintha elmenekült volna rajtam kívül mindenki, hiába tudtam, hogy a város közepén vagyok és ha csak kinézek az ablakon, öt másik házat is látok. Most az egyszer nem bántam volna, ha emberi hangokat hallok a szomszédból, bezzeg pont most nem hallatszott semmi … :-D
Azóta még egyszer elolvastam ezt a könyvet, de lefekvés előtt most sem bírtam, félre kellett tennem és helyette Rejtőt vagy más könnyűt olvasni.
