Ahogy írtam, a novemberi osztálytalálkozóhoz kapcsolódóan volt egy mozzanat, ami eléggé felhúzott. Túlléptem már rajta, de akkor Katival kidumáltuk és egy véleményen voltunk az ügyben. Ezért most leírom.
Annak idején a gépírósuliban volt két cigány osztálytársnőnk. Mondjuk, hogy Rostás Móni és Orsós Ica (nem ez a nevük). – Feltétlenül meg kell említenem, hogy akkor – 1991 környékén – a cigányok nem olyanok voltak, mint mostanság, így mi többiek sem úgy viszonyultunk hozzájuk, mint 2023-ban. Akkoriban az, hogy egy osztálytársunk cigány, csak annyit jelentett, hogy barna a bőre, Lakatos vagy Rézműves a vezetékneve, és esetleg nem ketten vannak testvérek, hanem hárman vagy négyen. Akkor még én magam is teljesen liberális és elfogadó voltam minden kisebbséggel, és ezt azóta is csak olyanokkal szemben szüntettem meg, akik többször és alaposan rászolgáltak.
Akkor még nem volt sem Olaszliszka, sem Cozma-gyilkosság, sem tanár-, óvónő-, orvos- és mentősverések; sem öregezés, sem uzsorázás, sem egyedülálló öregek agyonverése 2.000.- Ft-ért, sem csicskáztatás, sem drogos őrjöngés a villamoson, sem beherbálozva jogsi nélkül vezetés és balesetet okozás, sem az, hogy cigire van pénz, de a gyereknek cipőre már nincs. De ha mégis előfordult ilyen bűnözés, akkor még a rendőrök nem néztek félre elnéző mosollyal és nem fordulhatott elő, hogy valaki egy brutális gyilkosságért vicces felfüggesztettet kapjon, mint mostanában, miközben már 15 erőszakos bűncselekménye volt.
Mivel efféle tapasztalataink akkor még nem voltak, ezért abszolút semmi különbség nem volt köztünk meg a Móni és Ica között a suliban. Mind lúzerek voltunk, mind gép-gyorsírni tanultunk, senki sem volt multimilliomos.
Na ennyit az előzményekről.
Most aztán, ahogy szervezték az osztálytalálkozót a FB-csoportban, figyelemmel követtem az üzenőfalat, ahogy egymás után bukkantak elő az újabb és újabb felfedezett volt osztálytársak. Előkerült a Rostás Móni is. Mindenki örült, hogy milyen jó, hogy megtaláltuk! – Egész csinos lett, mert annak idején baromi sovány volt, mostanra kicsit kikerekedett, tényleg szép. Őszintén örültem én is, hogy látom.
Kiderült, hogy van egy fiatalabb férje (ezért nem találtuk meg azonnal, mert a fickó nevét vette fel), és egy tizenéves gyereke, meg egy kis 3 vagy 4 éves; meg a férje két korábbi gyerekét is ők nevelik.
A Móni legalább nem kezdett el 15 éves korában szülni; nem is igen tehette volna, hisz 15 évesen, mint mindenki akkoriban, suliba járt és szakmát tanult. – Mostanában már 15 évesen simán szülnek, hiszen ők már felnőttek; kivéve ha arról van szó, hogy a 15 éves agyonvert egy öregembert, mert akkor hirtelen „hiszen még csak gyerek!!” lesz belőle.
De még ez is csak előzmény a kiakasztó aprósághoz. Szóval örültünk, hogy meglett a Móni is, kérdezgették, hogy mi van vele és jön-e a találkozóra. Írta, hogy tartja a kapcsolatot az Orsós Icával, aki azóta egyetemet is végzett (én ezt már az Iwiwről tudtam).
Aztán ahogy ment a csetelés, emlékezgetés, írja a Móni, hogy az Icával csak ők ketten voltak cigányok az osztályban, és hogy ő bizony érezte is a megkülönböztetést/kirekesztést (most bizisten nem emlékszem pontosan, melyik szót használta). És hogy most már nem hagyná.
Rögtön mondták a többiek, hogy de hát nem is volt ilyen, egész biztos nem!
De, de, de, ők érezték!
De hát mi volt konkrétan, senkinek nem rémlik semmi, írja meg a Móni, hogy mire gondol. (Nekem sem rémlett egyáltalán semmi efféle soha. Pedig össze voltunk zárva egy tanterembe, szünetben meg a folyosóra, nemigen volt semmiféle helyszín semmiféle esetleges tanúk nélküli zaklatásnak. Nonstop együtt voltunk mind.)
Végül aztán kinyögte a Móni, hogy ők ki voltak rekesztve, mert csendesek voltak.
Aztán újra szóba került, hogy az Ica pedig nem tud/nem akar eljönni, de ő nagyon büszke rá, mert azóta egyetemet is végzett! (Itt meg kell jegyeznem, hogy a Móni helyesírása hibátlan volt a chatben, mint egyébként mindnyájunké az osztályból.)
De valószínűleg ő – Móni – sem tud eljönni, mert a férje épp nincs otthon, és ő nem tudja kire hagyni a kisgyereket.
Írták neki a többiek, hogy hozza el nyugodtan a gyereket! Mire rávágta, hogy dehogyis, örül, ha pár órát nincs körülötte egy gyerek sem!
… Hát ez volt az az incidens, amin némileg felbasztam az agyamat. Mert, mint írtam, akkor még – legalábbis a mi köreinkben – abszolút nem volt cigányellenesség, mert (még) nem volt miért! OK, hogy akkoriban voltak skinheadek is; de azok azóta megnövesztették a hajukat és elmentek dolgozni, míg a másik oldal azóta történt fejlődését ugye mindenki ismeri, aki nem egy kő alatt él. Természetesen nem általánosítok és nem mondom, hogy a 100 %-uk ilyen – de azért sokan vannak, akik átmennek az utca túloldalára, ha háromnál többen jönnek szembe. Most már.
De a Móni meg az Ica abszolút nem ilyenek voltak, hanem tök normálisak meg csöndesek, az Ica konkrétan az én padtársam volt gépírásórán és egymás írásmintáit javítgattuk.
Szóval szinte 100 %-ban biztos vagyok benne, hogy nem érte őket – a mi osztályunkban – semmi cigányellenes incidens. Ahogy a Móni is leírta, azért „rekesztették ki” őket, mert csöndesek voltak!!
Hát bakker, akkor engem meg még másik 8-10 csajt is „kirekesztettek”, mert mi is csöndesek voltunk. Az egy dolog, hogy a nagyszájúak együtt bandáztak, de semmi rosszindulat nem volt bennük mi többiek iránt, egyébként ezek a nagyszájúak ott voltak most az osztálytalin és tökéletesen normálisak voltak. Én nem is akartam sose a nagyhangú csajok közé keveredni, mert nem olyan típus vagyok és kész, de sosem éreztem ezt ’kirekesztésnek’.
Na és ez az elkeserítő és dühítő is egyben!! Hogy most így visszamenőleg 30 évre kitalálják, hogy „őket kirekesztették, mert cigányok”. Őket már 14-15 évesen is kirekesztették. A valóságban azért „rekesztették ki”, mert halkszavúak voltak – ahogy maga Móni le is írta kérdésre válaszolva –, de már átalakítja magában az emlékeit rasszizmussá!
Hát bakker, így aztán érthető, hogy sok cigány tele van gyűlölettel. Hogy őt már 15 évesen is elnyomták, holott kurvára nem nyomták el. Egymást hülyítik szerintem. Lehet, hogy összeültek pár rokonával vagy haverjával, és felmerült, hogy ő nem volt a társaság középpontja a suliban, mire a többiek átmosták az agyát, hogy: „Hát mert cigány vagy! Kirekesztettek a rasszisták!” „Jé, tényleg” – gondolja a Móni, és azóta az összes emléke átalakult úgy, hogy őt mindig a cigánysága miatt, holott ha ebben az esetben nem erről volt szó, akkor lehet, hogy az összes többi esetben sem erről volt szó!
Majd én is fogom magam, és kiskoromtól visszamenőleg átszínezem az összes negatív emlékemet. Az oviban azért volt szar, mert balkezes vagyok és megkülönböztettek. A suliban nem azért kaptam ketteseket matekból, mert hülye vagyok hozzá, hanem mert balkezes vagyok. A melóhelyről nem azért rúgtak ki, mert leépítés volt, hanem mert balkezes vagyok. A pasim nem azért szakított velem, mert kihűlt a szerelem, hanem mert balkezes vagyok. Elnyomó jobbkezes társadalom!!!
Aztán a gyerekvigyázás témán is morogtunk Katival, hogy a Móni kisgyerekére nincs aki vigyázzon. Lám a nagy cigány család- és gyerekszeretet, a legnagyobb kincs a gyerek stb., de azért ha két-három órát kellene rá vigyázni, akkor hirtelen nincs senki! Sem nagyszülők, sem nagynéni, nagybácsi, unokatesó, haver, szomszéd, senki az égvilágon. A cigány családok általában marha nagyok és az utcán mindig kifejezetten nagy tömegben láthatóak, de ha valami ilyen gyerekvigyázási feladat adódik, akkor hirtelen mint Mark Watney a Marson, egyszál egyedül léteznek, és senki, de tényleg senki nincs ott a közelben…
Meg még azon is fennakadtam kicsit, hogy Móni többször is szóba hozta, hogy az Ica egyetemre járt. Na és? Igazán szép dolog, és gratulálok Icának, de Móni úgy írta, mintha a középkorban élnénk, vagy az USÁ-ban 1900-ban lennénk feketék; szóval mintha valami elképzelhetetlen, hihetetlen, emberfeletti produkció lenne a XXI. században elvégezni egy egyetemet.
Ezer ismerősöm van, aki egyetemre járt; az Ica a legkevésbé sem volt mélyszegény, kb. velem egy életszínvonalú lehetett. Ha megvolt az érettségije és sikerült a felvételije, simán bejuthatott az egyetemre, aztán szépen elvégezte, mint több tízezer ember évente. Hogy az Ica cigány nőként elvégzett egy egyetemet, és egy másik cigány nő ezt nem természetes és normális dolognak veszi, hanem mintha olimpiai aranyat szerzett volna, az valahol elszomorító. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi 30 évben annyira visszafelé haladtak társadalmilag, hogy most már ez az „asszony helye a konyhában van” szemlélet úgy elharapózott, visszatérünk a közép-, aztán a kőkorszakba, és az iskolát végzett nők valami megdöbbentő csodabogarak?... Erről van szó?
Vagy ez az egyetemdolog is a rasszizmusra van kihegyezve, mert a „cigányok ki vannak rekesztve a felsőoktatásból” (előző bekezdés 2. mondatában leírtam, mi kell az egyetemhez). Persze nyilván ott állnak minden egyetem kapujában a láthatatlan gárdisták géppisztollyal, akiket csak a cigány felvételizők látnak, és ha megközelítik az egyetem kapuját 10 méterre, akkor tüzet nyitnak.
Nem; ha van érettségi, gógyi és kitartás, no meg persze – most már – némi pénz is, akkor simán mehet egy egyetem. Talán vannak ingyenes egyetemek is, már nem tudom követni. De a cigányok sem mind mélyszegények ám, pl. akinek cigire telik, azt nem mondanám szegénynek, de bőven akad olyan cigány, aki úszik a pénzben meg a Gucci ruhákban, aztán mégsem látom, hogy az egyetemek környékén tolongana.
Ez így leírva hosszú, de valójában csak egy chatelés volt, a többit Katival tárgyaltuk ki szájjal, illetve elmeséltem még egy-két embernek, mert ez a visszamenőleges emléktorzítás és sosemvolt rasszizmusról való képzelgés kihozott a sodromból.
Az osztálytalálkozóra végül sem Móni, sem Ica nem jött el.
