Sok, egyszerűbb ügyfél szokott úgy fogalmazni a kérvényekben, hogy „beteges vagyok” – vagyis hogy több betegsége van/sokat betegeskedik –, de ilyen kifejezés nincs, hogy „beteges”, maximum ha pedofil vagy zoofil az illető, de ezek nem erre gondolnak :-D De a 2022. végi téli szünetben én magam is „beteges voltam”, a szónak az ügyfelek által gondolt értelmében :-D
Annyi bajom lett, hogy már én magam is röhögtem rajta. Megpróbálom időrendi sorrendbe helyezni:
Először: ízlelőbimbó-gyulladás. Ez olykor előjön, most is, persze mikor, ha nem egy héttel karácsony előtt? Ezerrel ecseteltem Phogosollal, meg ittam a diólevél-teát, hogy karácsonyra elmúljon, mivel nagyon fájdalmas így enni. Hálistennek, ez kb. december 23-ra nagyjából már el is múlt.
Másodszor: hüvelygomba. Nagyon ritkán szokott lenni, most is teljesen elcsodálkoztam, hogy mitől, miközben strandon már ezer éve nem jártam; de simán lehet bármilyen immungyengeségtől, ugye tél, vitaminhiány stb. Ez december 21. körül kezdődött, de eleinte nem zavart, mert 22-én úgyis megjött a menzeszem. Viszont a gomba nem múlt el. Jó, nem volt valami nagyon rémes, de viszketett, idegesítő folyás volt, és némileg fájt a vécépapír-használat, meg csípett a szappan fürdéskor. Szerencsére a legutóbbi gomba idejéből még maradt itt egy Canesten hüvelykapszula, és kenőcs. Egy este fellőttem a kapszulát, hogy majd reggelre szépen elmúlik a gomba.
Azt viszont már elfelejtettem, hogy milyen rémesen folyik ez a cucc, amikor az ember függőlegesbe kerül reggel, illetve éjjel, mikor vécére megy :-D Egyébként a gomba nem múlt el tőle. Vártam a két ünnep közt, hogy majd elmúlik, de nem. Akkor elmentem gyógyszertárba, ott adtak még egy Canesten kapszulát + kenőcsöt, és mondta a nő, hogy most akkor kicsit csökkenteni kell az édességet. Ezt eddig is tudtam, de azért elkámpicsorodtam tőle: bazzeg, karácsony van, mikor egyen az ember bűntudat nélkül édességet, ha nem most? És különben is igazságtalan az egész, mert nem is ettem annyira sok édességet ebben az időszakban – tehát, nem napi 2-3 tábla csokinak megfelelőt, hanem mondjuk max. ¾ táblányit, átlagosan.
Ezt a kapszulát is fellőttem, és használtam a kenőcsöt, de most se lett jobb. Már marhára ideges lettem. Netes cikkeket meg fórumokat olvastam, hogy van-e jó tipp. Az egyik szakcikk mondjuk megnyugtatott, hogy az édességgel nincs is összefüggés, hiszen a cukor a véráramba megy, a gomba meg nem ott van (na, remek ezt olvasni ;-) A fórumozó nők meg leírták, hogy pl. elkezdtek fokhagymát enni és rögtön elmúlt a gomba – elmentem, vettem fokhagymát, elkezdtem enni, de különösebben nem történt semmi. Másvalaki leírta, hogy tisztasági betétre levendula- meg teafa illóolajat kell csöpögtetni. Vettem teafát (levendula van itthon), felváltva csöpögtettem, de nemigen javult a helyzet.
Még amikor januárban megjött a menzeszem, is tartott a gomba. Örültem, hogy na most, majd a menstruáció „elmossa”! De ahogy felraktam az első tampont, és az viszketett mint állat, láttam, hogy nem múlt ez el :-(
Végül aztán a januári menzesz után, január közepén múlt el a gomba. Ilyen makacs gombát még sosem láttam :-( A gomba miatt persze fürdőbe sem mentem a szünet alatt, pedig korábban elterveztem, hogy az – például – milyen jó lenne. De talán jobb is így, hisz biztos mindenhol irtózatos tömeg volt a turisták meg a kényszerszünetre küldött közalkalmazottak miatt.
Harmadszor: fejfájás. Ez a legrosszabb emlékem mind közül. Már a bojleres posztnál is említettem a témát: december 23-án kezdődött, míg délelőtt vártuk a szerelőt, és menstruáltam, és keveset is ittam, és melegfront is volt. A Quarelin nem használt. Elment a szerelő, de a fejfájás megmaradt. Másnap 24-e, a fejfájás megmaradt. OK, melegfront van. (Vizet mondjuk már jó sokat ittam.) Karácsony napja, elmentem a Vörösmarty térre, forralt bort terveztem, de a fejfájás miatt egyszerűen nem bírtam. Kívántam az ízét, de rá se mertem gondolni, hogy alkoholt fogyasszak így. Mentem az ősökhöz; családi ebéd, jó erős tejeskávé, ajándékcsomagolás, fadíszítés; a fejfájás végig ott volt. Igaz, hogy a regény is idegesített, amit épp akkor olvastam :-) Quarelint meg Algopyrint váltogattam, amik hatottak is pár órán át, aztán kezdődött az egész elölről.
25-én fejfájással ébredtem, Algopyrin, kávé; attól jobb lett, aztán folytatódott. Hazamentem, továbbra is fejfájás. Nem migrén, mert körben az egész fejem fájt, mintha egy fürdősapka lenne rajta, ami szűk. Később többen is írták a neten, hogy nekik is migrénjük volt a karácsonyi időszakban, sőt még anyám is fejfájásra panaszkodott, pedig neki szinte sosem szokott lenni!
26-án is megmaradt a fejfájás. Ekkorra már este féltem lefeküdni, pont mint mikor még a zajongó két kis takony szomszédom itt lakott és paráztam, hogy ha lefekszem és elalszom, majd az ordibálásukra és dübörgésükre ébredek. Most attól féltem, hogy ahogy lerakom a fejem, megfájdul; mert fájt hanyatt fekve, oldalt fekve; magas párnán és alacsony párnán is. Valamelyik éjszaka már konkrétan ülve aludtam, magam mögé tornyozva a párnáimat.
Korábban vettem egy üveg finom rozét, direkt a karácsonyi időszakra, hogy esténként majd iszom egy ujjnyit, de még csak fel sem bontottam januárig. Ja, december 24-én és 25-én a családdal sem ittam. Forralt borról sem lehetett szó, bár sok helyen sétáltam és mindenhol volt, én pedig eléggé szeretem, de gondolni sem mertem rá, mert féltem, hogy rosszabbodik tőle a fejfájás.
December 28-án mentünk Öcsémékhez karácsonyozni. Az volt az első nap, amikor volt még fejfájás ébredéskor, de már olyan elviselhető szinten. Nem is vettem be semmilyen gyógyszert, de mikor kiszálltunk a kocsiból a parkolóban, vacillálni kezdtem: kockáztassam-e, hogy Algo nélkül esetleg a mostani kis fejfájás naggyá fejlődik, vagy inkább kapjak be egy fél Algót, biztos, ami biztos? Végül beszedtem egy felet, és ezzel vége is lett ennek a szörnyű időszaknak, utána hetekig nem fájt egyáltalán a fejem, utána is csak a szokásos fél napon keresztül. Ez 23-tól 28-ig tartott szakadatlanul!! Rémes volt! :-(
Negyedszer: torokfájás. Január 1-jén, az éjszaka közepén minden előzmény nélkül arra ébredtem, hogy kis puha sündisznó van a torkomban. Rendesen fájt. Egyébként láz meg rossz közérzet nem volt semmi, „csak” ez a torokfájás, enni ugyan tudtam, de napokig elég komolyan fájt. Egyszer-kétszer már nem is Algopyrint vettem be, hanem Cataflamot, mert az állítólag „igazi” fájdalomcsillapító (utólag összehasonlítva, az Algopyrin szimpatikusabb).
Ez a torokfájás is simán eltartott vagy egy hétig, tehát a január első hete, ami még igazgatási szünet volt, kb. a torokfájással telt el. És éjszaka még rosszabb volt, amikor ugye nem iszik az ember, a torkom kiszárad, és arra ébredek éjjel, hogy fáj, ahogy nyelek a száraz torkommal.
Ötödször: körömgyulladás. Hát ez nagyon érdekes volt. Január elején ahogy manikűröztem, valahogy az ollóval megsértettem a köröm felszínét a bal hüvelykujjamon. Kb. ezzel egyidejűleg a két közepső ujjam is begyulladt, és felváltva fájogatott a három ujjam. Végül a bal középső lenyugodott és csak a többi kettővel volt gond. A bal hüvelykujjamon a kis gyulladás elmúlt, viszont a felsértett köröm elkezdett leválni, és lenőni. Érdekes volt, ilyet még nem tapasztaltam. Utánaolvastam a neten, és írták, hogy van ilyen, hagyni kell, majd lenő, és utána nő egy új köröm; illetve el lehet menni sebészetre, de ott úgyis csak leszednék a körmöt. Mivel ez a francnak sem hiányzik, annyiban hagytam a dolgot. A köröm tényleg az egyik szélen kezdett leválni, de a másik szélen megmaradt, és ahogy alulról nőtt, úgy haladt felfelé ez a levált rész. Mikor elég nagy lett, mindenbe beleakadt, de akkor levágtam a kiálló részt. Most tartok ott, hogy egy-két héten belül lenő a régi és ott van alatta az új, illetve nem is a komplett köröm vált le, hanem csak ez a (leg)felső rétege, fene se tudja, hány rétegből áll….
Viszont a jobb középső ujjam körömágya – valszeg ez is rossz manikűr következtében, majd sokkal óvatosabb leszek – rendesen begyulladt. Komolyan fájt, ha valamihez hozzáütöttem, nagyon szar volt, megduzzadt, piros volt és néha leragasztottam, néha hagytam szellőzni. Betadine-nel kenegettem, az valamit segített, aztán nem kenegettem, hogy magától gyógyuljon, de volt olyan, hogy éjszakára rákentem a Betadine-t, mire még jobban begyulladt – valszeg nem kellett volna pont a gyulladt részre tenni, hanem csak kicsivel odébb. Valamelyik éjjel meg vécére mentem, kezet mostam és láttam, hogy egy csepp genny jön ki a körmöm alól. Picit megnyomtam, mire kijött még egy csepp. (Addigra már olvastam, hogy ilyen is lehet.) Nem volt túl gusztosos, szerencsére épp nem akartam kajálni :-D
Aztán a gyulladás nagy nehezen szépen elmúlt, viszont itt is elkezdett először oldalról, majd alulról leválni a körmöm. Addigra már dörzsölt voltam a hüvelykujjam miatt, és nem aggódtam. Szépen megindult felfelé a levált felső réteg, alatta jön az új. Hálistennek, mostanra már nincs begyulladva egyik sem, már marha óvatosan vágok körmöt és nem is lakkoztam január óta, mert ugye ezt a kettőt most nem is lehetne.
Hát ez az öt dolog volt a téli szünet időszakában. Már csak úgy utólag teszem hozzá, hogy februárban pedig egy durva nátha jött rám, ami vagy két hétig nem akart elmúlni; mondjuk szerencsére más nem is volt, „csak” nátha, de olyan, hogy még éjjel is folyt az orrom és arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt az orromon át. Egy napot ki is kellett vennem. Rudi, a szobatársam is náthás lett, sőt ő még több napot is betegácsiban töltött.
Azóta gondosan eszem a vitaminokat, sok folyadékot iszom meg effélék, és nem is jött ilyen özönlésszerűen több betegség egyszerre, de hát ez az öt dolog a karácsonyi szünetben, komolyan, most visszagondolva röhögök rajta, illetve ahogy az elején írtam, már akkor is csak röhögni tudtam kínomban, hogy „Nem elég, hogy ez van, most még hozzájött ez is; amaz pedig már négy napja tart” stb. … :-D
