Már megint rajtam van ez a menetrendszerű október végi – november eleji kehesség! :-( Tavaly is ez volt, tavalyelőtt is…
Tavaly november elején volt egy igen durva náthám, aztán pedig valahányszor meggyógyultam és lementem futni, futás után két nappal megint lebetegedtem. Így télen alig futottam. Aztán jött karácsonykor a migrén, januárban a torokfájás, februárban az újabb durva nátha; húsvét után is betegség…
Két évvel ezelőtt is október végén voltam betegácsiban, mert emlékszem, hogy Sopronba is úgy utaztam el, hogy semmi étvágyam sem volt (nekem!), utána meg többnapos fejfájás és rosszullét, és akkor volt a két takony kis diszkópatkány szomszédom, akik nonstop óbégattak és/vagy dübörögve rohangáltak, és én tök sokáig nyitott ablaknál aludtam még ősszel is, mert rettegtem, hogy ha az utcazajt már kiszűri a csukott ablak, akkor az óbégatásukat még jobban áthallom majd.
Elhatároztam, hogy idén nem hagyom abba a futást, ha bejön a hűvös, hanem edzett maradok, és így egészséges is. Ehhez képest jött Halloweenkor a nátha, amit már megírtam; ami előtt egy nappal még futottam ugyan, de utána ugye nem. Aztán az úgy-ahogy elmúlt, következő héten már mentem is dolgozni.
Még azon a pénteken moziba is mentem, megnézni a Magyarázat mindenre c. filmet, már csak azért is, mert az egy ’ellenzéki’ film, 0 kormánytámogatással, viszont már díjakat nyert, és többen nézték már meg, mint a fostalicska fidesznyik, kormánypénzzel kitömött filmeket. Ezek után már csak azért is növeszteni akartam a legális nézőszámot saját magammal, még ha a világ legszarabb filmje lenne is :-D
De a film meglepően jó volt, igazán jó alakításokkal és mondanivalóval. Mondjuk bőven lehetett volna 20-30 perccel rövidebb; ezeket a tipikus művészfilmes időhúzásokat el kéne már felejteni, hogy félórán át mutatjuk, ahogy biciklizik a csávó…. Értjük, biciklizik, lapozzunk már… A másik, ami a halálba idegesített, az a csaj, akibe ’szerelmes’ a főszereplő… Én nem tudom, vazze, de az a csaj úgy nézett ki, mint a Riska tehén szemből, a beszéde meg olyan volt, mintha két gombóc zoknit tartana a szájában, és/vagy még két szem nyugtató is benne lenne állandóan. Én, ha fiú lennék, evezővel se piszkálnám meg szerencsétlent.
Ez a két mozzanat kifejezetten idegesített a filmben. Ebből is látszik, hogy inkább nyűgös és fáradt voltam, holott péntek délután volt és mozi előtt még ettem egy jó seripörit az egyik kifőzdében. Szóval már ekkor bujkált bennem valami. Másnap, szombaton ugyanis torokfájással és hőemelkedéssel ébredtem.
Káromkodtam, és mivel alig volt otthon valami, azért még elvonszoltam magam vásárolni. Aztán haza. Ágyban töltöttem a jó kis hétvégét, felváltva aludtam és olvastam, ittam a gyógyteát, szedtem a C-vitamint és a Panalgorint. „Szerencse”, hogy hétfőre szabit vettem ki, mert így azt is betegen fetrengéssel tölthettem :-/ Persze jobb, mint a táppénz.
Nyilvánvalóan futni nem tudtam. Az edzettség már itt alá van ásva idénre is.
Aztán csütörtökön hajat festettem, és pont ekkor zuhant le a hőmérséklet 0 fok köré/alá éjszaka, ugyan fűtöttem, hajfestés közben is, de pénteken mégis úgy ébredtem, hogy mintha „kihűlt” volna a torkom. Nem igazán fájt, hanem mintha kiálltam volna a mínusz öt fokban, és ott egy-két órát ordítottam vagy hangosan énekeltem volna: ki volt hűlve :-D
Panalgorin, C-vitamin, gyógytea; bementem dolgozni, munka után találkoztunk Dórival, de akkor már hideg esős és szeles idő volt (remek, pont ez kell ilyenkor).
Szombaton Öcséméknél voltam, ott úgy-ahogy elvoltam, a gyerekek rám lehelték a gyógyulást :-) De csak késő estére értem haza, aztán itthon, este, még eltököltem az időt, mert olvastam, és felzabáltam egy egész camembert sajtot.
Vasárnap enyhe hőemelkedés és érzékeny torok, de aznap sem tudtam heverészni, mert akkor meg az ősökhöz mentem, hogy anyám haját befessem. Úgyhogy felkeltem reggel és kimentem a GoBuda centerbe, ahol van Stühmer bolt, hogy megnézzem, van-e már végre Eszterházy szaloncukor.
Nem volt – tök fölöslegesen mentem oda –, ráadásul, hiába néztem meg a menetrendet jó előre, szarrá fagytam villamosra várás közben.
Ugyanis a Margit híd budai hídfőjénél mindhárom villamos megáll, ami a GoBudába megy; az egyik 45-kor indul, a másik 47-kor, a harmadik 53-kor. Tehát – ha a kedves BKK betartotta volna a menetrendet!!! – alig pár percet kellett volna várakoznom a +2 fokban, a kihűlt torkommal.
Ehhez képest a 17-es előttem ment el, holott még csak 44 volt, mikor odaértem, és az már előbb egy perccel – szóval a menetrendhez képest 2 perccel - korábban elhúzott.
Milyen érdekes. Amikor én ülök ilyen villamoson, mindig bemondják, hogy „most a menetrend betartása érdekében itt fogunk várakozni”. De amikor én akarok elérni egy efféle villamost, mindenbe beleszarva elhúz percekkel a menetrendi indulása előtt…
No átmentem a 19-es és 41-es közös megállójába. 45 volt. A 19-esnek a menetrend szerint 47-kor kellett volna odaérni, ezzel szemben a Futárra az volt kiírva, hogy még 8 perc (egen??? no és a menetrend???), a 41-esnél pedig, hogy még 16 perc vagy mennyi.
Felmentem gyalog a következő megállóig – az is jó öt perc – és ott vártam; és vártam és vártam és vártam. Jeges szél fújt, bennem a hőemelkedés és a torokérzékenység. Villamos nem jött. Még öt perc, akkor sem; végül soooooooookkal később, mint kellett volna, betotyogott nagy nehezen valami villamos.
A BKK kapja be az összes f*szomat, mert nem igaz, hogy direkt kinézem gondosan még otthon a vasárnapi menetrendet (sőt: lefényképeztem!), ezek pedig egész egyszerűen b*sznak rá. Ja, várakozás közben természetesen többször is lecsekkoltam a BKK Info oldalát, ahová mindig kiírják, ha baleset vagy hasonló van, de most nem írtak ki semmit.
Szóval egy járat csak úgy simán kimaradt, a következő pedig késett vagy tíz percet, no de nembaj, ki nem szarja le, rothadjon meg az utas a jeges szélben ott ahol van…. Mert a Lukács Gyógyfürdő megállónál még egy tetves bódé vagy tető sincs, ami a jeges széltől védené az embert.
És még jó, hogy nem vagyok 86 éves sovány nénike.
Ezek után remek hangulatban érkeztem a GoBudába, tök fölöslegesen, igaz, legalább most lecsekkoltam, hogy hol van. És majd ezentúl hétköznap megyek, mert akkor talán nem húszpercenként jár a buzi villamos, szarva a menetrendre.
Ezt követően most, hétfőn, szintén szabin vagyok – mondtam, hogy ki kellett írnunk a megmaradt szabadságnapokat –, és még mindig érzékeny a torkom. Reggeli közben is olyan furán éreztem magam… Hőmérőztem és megint hőemelkedésem van. Az igaz, hogy a peteérésemnek is kb. mostanában kell bekövetkeznie, szóval akár emiatt is lehet.
De akkor is, most már lassan két hete, hogy így vagy úgy szarul vagyok… Ez a sok hőemelkedés már olyan, mint a Láz c. regényben a leukémia.
Ekkor eszembe jutott, hogy mi van, ha Covidom van? Még sose volt, vagy legalábbis nem tudok róla; kaptam egy halom oltást, de az mikor volt már… És újabb oltást nem is akarok, mert ennyi bőven elég volt. Négyen ülünk egy irodában, meg a tömegközlekedés, szóval bárkitől bármit elkaphattam. Péntek délután Dórival a Mekiben is jó nagy tömeg volt, szóval…
Habár korábban megfogadtam, hogy több Covid-tesztet a büdös életben nem veszek. Más normális országokban a kormány ingyen osztogatott tesztet a járvány idején, heti X darabot, itt pedig nem. Egyetlen tesztet csináltam eddig, saját zsebből. Igaz, ugyanezt a tesztet most már 999.- Ft-ért meg lehet venni a DM-ben.
Úgy voltam vele, hogy leszarom, majd ha a mi „kormányunk” azt akarja, hogy ne terjedjen a Covid vagy akármi, akkor osztogassanak ők is tesztet, mint a normális országok.
De aztán mégis úgy voltam vele, hogy basszus, mégiscsak fontosabbak a saját rokonaim és haverjaim, akikkel kapcsolatban voltam és leszek mostanában; és fogcsikorgatva vettem azért egy ilyen 999.- Ft-os tesztet. – Mert amúgy nem vagyok rosszul, eltekintve a diszkomfortos toroktól és a reggeli hőemelkedéstől (most már nincs, csak nemtom, hogy ez magam miatt, vagy a Panalgorin miatt van-e.)
Elmentem hát a rendelt könyveket átvenni, Aldiban vásárolni, kis Lindt mikuláscsokikat venni Zéténynek és Zsófinak, és hát a DM-ben megvettem azt a kurva tesztet is.
Itthon rögtön megcsináltam. Még emlékeztem rá, hogyan kell, és arra is, mit rontottam el legutóbb :-D Most hibátlanul megcsináltam, kivártam a hatóidőt, és megnéztem. Negatív lett!
Hát, eléggé megkönnyebbültem.
… Vagyis nem 100 %-ig, mivel az van, hogy a pozitív eredmény az tutira pozitív, viszont a negatív lehet fals negatív is. Olyan Isten viszont nincs, hogy én még egyet csináljak. Majd ha nem múlik, és szarul leszek, és elmegyek a háziorvoshoz, az majd csinál, vagy az ún. „kormány” osztogat ingyen, mint a normális helyeken, akkor majd megcsináltatom. Addig forduljon felfelé mindenki, én megtettem, amit lehet.
…. Most éppen gyógyteát iszom, telenyomva aszkorbinsavval, mert nemsokára indulok a Vörösmarty térre, ahová kizárólag nézelődni járok; illetve ilyenkor, a megnyitás idején, egy, azaz egy darab kürtőskalácsot megenni. Többet nem is költök abban a turistacsapdában soha, csak nézelődni szoktam, mert a hangulatát szeretem.
