Ez a hét jobb volt, mint a múltkori, mert volt 2-3 hűvösebb nap, és éjszaka egész elviselhető a hőmérséklet. Ezért el is rohantam vért adni, mert az egy év már majdnem letelt. És elvi okokból újabban csak évente egyszer vagyok hajlandó elmenni (akit érdekel – Google a barátod: OVSZ vezetője általi állami vérplazma eladása).
Ez a nyár mintha száz éve tartana, és az egy nyaralási hetet leszámítva nem kellemes. Meleg van, türelmetlen vagyok; az ősök idegesítenek, túl sokat zabálok, a melót nem szeretem valami nagyon, és fosok, nehogy kirúgjanak még a próbaidő alatt.
Elkezdtem vágyakozni az ősz után. Elképzeltem, milyen csodálatos lesz, amikor már éjjel hűvös lesz és nemhogy megizzadok, hanem be kell takarózni; és az október, amikor halloweeni díszítés van mindenhol egész hónapban; és amikor fürdés után két órával még nem vagyok full leizzadva, hanem egész friss vagyok…. Ahhh, hálistennek most már július vége felé járunk, túl vagyunk a nyár felén és valóban mindjárt itt a szeptember!
De akkor jeges rémülettel döbbentem rá, hogy nekem a rohadt irattározást augusztus végéig meg kéne csinálnom, és nem állok valami túl jól. Illetve fogalmam sincs, hogy pontosan hogy állunk, mert kb. az a szitu, mint mikor a főnök külföldre akart utazni és én szerveztem az utazást; és mondták, hogy ezt meg ezt kell csinálni előkészítésül. Megcsináltam az ezt meg ezt, és nagyon büszke voltam magamra. De aztán kiderült, hogy még ezenkívül kell emezt, amazt, meg még három-négy további dolgot is; alá kell íratni öt papírt nyolc különböző emberrel, és már csak pár hét van az útig….
Szóval most az irattárból is megvan már sok, de valószínűleg még több van hátra, és a folyamatot eddig még csak oktatóanyagokban láttam, és már előre fosok, hogy mi lesz; elbaltázom-e, vagy nem sikerült végezni vele időben, és akkor esetleg kirúgnak a próbaidő alatt.
Olyan érzés volt, mint mikor még az előző albérletben laktam a skizofrén lakásában; minden hó végén boldog voltam, hogy de jó, már 31-e van, nemsokára fizetés, és veszek egy új kávéfőzőt – amikor is eszembe jutott, hogy de lakbért fizetni is kell mennem, és ki tudja, mit talál ki a kretén, vagy egyszerűen elfelejtik, hogy megyek fizetni; vagy beszállították az elmeosztályra és nálam meg ki fogják kapcsolni az áramot…
De aztán megpróbáltam a jó dolgokra koncentrálni, ahogy a pszichológus is javasolta :-D Augusztus végéig még sok idő van, ha belehúzok, talán sikerül lerendezni ezt a szart is. De ha mégsem, valszeg akkor se dől össze a világ. Lehet, hogy nem rúgnak ki; de ha mégis, hát most voltam munkanélküli és abba se haltam bele… (Jó, persze nem akarom arra építeni az életemet, hogy áh, semmi gond nincs, ha az embernek nincs állása.)
Szóval, az irattár vagy sikerül, vagy nem, de az ősz mindenképpen itt lesz! („Ez egy álomszép vasúti híd, ami biztosan ott lesz!” :-D)
Így az utóbbi napokban, amikor egyébként megint viszonylag rossz a kedvem a meleg meg a nyakfájás és egyebek miatt, megint az őszre koncentráltam. Nekem már az is kellemes lesz, ha eljön az a bizonyos „augusztus 20. után vége szokott lenni a melegnek”. – Ez ma már nem feltétlenül van így…. De akkor is, az augusztus 20-át szeretem. Utána már egyre rövidülnek a napok, este korábban sötétedik, és én szeretem az alkonyatot. Lassan majd lehet esténként mécsest gyújtani a szobámban. – Most nem, mert mikor lefekszem, még szinte világos van.
El fog jönni a szeptember, amikor végre megint utazgathatok egynapos kiruccanásokra!
Na, ezek annyira hiányoznak, hogy le se tudom írni. Mikor eltervezem, hogy elmegyek X városba, illetve a fölötte lévő hegyre; hét közben megveszem a vonatjegyet, pénteken átpakolok a hátizsákba. Aztán szombaton izgatottan felébredni korán; kávé, reggeli, zuhany, indulás a pályaudvarra; Fornetti-vásárlás, vonatút, mialatt valami jó könyvet olvasok; városnézés/hegymászás – vagy mindkettő – és ideális esetben utána kajálok valami finomat. Aztán kellemesen elfáradva vonatút haza, útközben bóbiskolás; zuhany, könnyű vacsora, sör, és egy igazán jó alvás!
Amióta ilyen köcsög hőség van, nem utaztam így sehová, mert magamtól is tudom, hogy mi folyik a MÁV-on nyáron, de ha nem tudnám is naponta három cikk jelenik meg róla.
Úgyhogy az egynapos túrák még külön is hiányoznak, és alig várom őket.
De az ősz többi aspektusa is. Elsősorban és mindenekfelett a normális hőmérséklet. Amikor már nincs az, hogy kilépek a tűző napra, és ott szétporladok, mint egy vámpír.
Ha reggel egyre később világosodik, akkor sajnos egy idő után már nem tudok hajnalban futni, ami rossz. A hajnali futást a népsűrűség miatt szeretem, de hát sötétben azért már nem merek.
Szóval, ha majd elérkezik a tisztességes idő, amikor akár zoknit is felvehetek – már azt se tudom, mi az a zokni –, és friss a levegő reggel, aztán meg már hűvös; de tőlem a nap azért süthet, sőt süssön is. Hideg eső ne essen, legfeljebb mikor alszom, vagy zárt helyen vagyok.
Aztán a jó kis október, az egész hónapos halloweeni dekorral! És a Töklámpás fesztivál. Séták a Hárshegyen, mint valamelyik évben november 1-jén, amikor tiszta Álmosvölgy legendája-hangulat volt ott.
Újra elolvasom majd a Hasadékot, de nem olyan héten, amikor hétvégi hegymászást tervezek :-D
Majd be kell fűteni a lakásban, és elővenni a téli paplant, sőt esetleg venni egy másik téli paplant, mert ez már elég ócska.
Még az is hiányzik, hogy zuhany után bekenjem magam testápolóval, mert azt már iszonyú rég nem csináltam, hisz öt perc alatt leizzadok; viszont a bőröm meg tök száraz. – Egyedül a lábamat szoktam bekenni.
Sőt, sminkelhetek is, mert már elmúlik az allergiaszezon, és nem izzadom le magamról a szempillaspirált.
Ha Tesómékhoz kimegyek, akkor már hüsi lesz ott is, és a gyerekekre cipőt kell adni, mielőtt kimegyünk a kertbe rohangálni. Aztán Öcsém szülinapja; az már nagyon benne van az őszben, utána pedig már a karácsonyra kell majd készülődni.
De most még csak július van, a karácsonyra még nem vagyok ráhangolódva, sőt nekem még az október sem kell, csak egy pár fokkal hűvösebb, kellemes szeptember, amikor nem olvad meg az ember agya, és legalább a meleg miatt nem vagyok ingerült. – Tudok ingerült lenni sok más dolog miatt is, de ha a hőmérséklet normális, akkor legalább az az egy nem borít ki.
Szóval efféléken jártatom az agyam mostanában a „háttérben”; miközben az ősz utáni vágyakozás tényleg elegyedik az irattár meg általában a meló miatti aggodalommal is.
Sőt még azon is gondolkodtam, hogy lenövesztem a kb. 40 %-ban ősz hajamat; de arról a témáról majd később külön fogok írni…
