Hálistennek, az idei zalakarosi nyaralásnál nem volt olyan gondom, mint tavaly. Egyébként nagyon ideálisan telt. Augusztus 21-én indultunk, tehát előtte 3 napig volt időm pihenni. Előző este a tűzijátékot a rakpartról néztem… Nagyon jó volt, csak marha hangos.
21-én Fater várt a ház előtt. Hiába csak 4 napra mentünk, de mégis két sporttáska kellett, a szandál, cipő, kispárna stb. miatt. Szerencsére a kocsiban elfért minden.
Most az M7-esen mentünk Siófokig, ahol lejöttünk a sztrádáról. Nem ment egyszerűen, mert vagy húsz percet álltunk a dugóban a város felé menet. Aztán csak sikerült. Letettük a kocsit valahol, bementünk a plázába pisilni, megettük az úti szendvicset. Állati meleg volt, de ez már az az időszak volt, amikor nincs este tízig napsütés, és reggel meg éjjel kellemesen felfrissül a levegő.
Odafelé menet még megálltunk Fonyódon is, mert muszáj volt palacsintát ennem :-)
Simán leértünk Zalakarosra és elfoglaltuk a szobákat. Kicsi, családias szálloda, már jártunk itt és nagyon szerettem. Reméltem, hogy nyugati fekvésű szobát kapunk, de keleti fekvésű lett, de ez sem zavart. Az ágy viszont össze volt csavarozva franciaággyá, így Fater szétszedte (és elutazás előtt újra összeszerelte). – Nem értem, miért gondolja minden szálloda, hogy csak párok nyaralhatnak együtt, miért nem lehet különálló ágyakat betenni? Két ágyat össze lehet tolni eggyé, ha nagyon kell a párocskának, de egy összehegesztettet szétszedni már sokkal macerásabb.
Érkezés után rögtön indultunk a fürdőbe. Ott töltöttük a délutánt, fantasztikus volt. Nekem jutott eszembe, hogy óránként aktivizálódik a hullámmedence van, így pont időben odarohantunk és jött is a hullámzás. Kissé ciki volt, mert: 1. túl előre mentem, és ahogy megemelt és letett az az 5 méteres hullám, a pánik jött rám, és sürgősen kijjebb kellett mennem a medence szélére, a szegélybe kapaszkodni; illetve 2. a kötőhártya-gyulladásomat a Taleum szemcsepp már egész jól féken tartotta, kivéve most, amikor a klóros hullámok kimosták a szememből, és tiszta vörös meg érzékeny lett a szemem, mire véget ért a hullámzás.
De azért sirály volt. A vacsora finom, vacsi után sétáltunk, utána a szokásos olvasás és (mentes) sörözés.
Szerencsére ez volt az az időszak, amikor az Agymenőket olyan időben adták reggel, hogy reggeli után tudtam nézni egy-két epizódot, és vidáman indult a nap. Másnap – a reggeli és Agymenők után – elindultunk Hévízre és Keszthelyre, sétálni. Hévízen már nyaraltunk júniusban, de a két nap alatt végig hűvös volt; ami mondjuk nem baj, de azért napsütésben is kellemes ott sétálni. Palacsintát ettem, majd a kajás soron összefutottunk az ott életvitelszerűen tartózkodó, Bodri nevű fantasztikus pulival, akivel már tavaly is találkoztunk és imádnivaló állat, azt is hagyja, hogy simogassuk, holott a pulik tartózkodóbbak általában :-)
Hévíz után átmentünk Keszthelyre, bolyongtunk a hajóállomás környékén, meg a kastély parkjában. Fagyit ettünk, és állati meleg volt. Szidtuk a fidesznyik csókosokat, akik a Via és Helikon szállókat megvették/bezárták/hagyták lezülleni. – Például – lehet, hogy ezt már írtam – aki a Viát megvette és hagyja most szétrohadni, annak tiszta szívemből kívánom, hogy a bele rohadjon el ugyanígy, mondjuk egy éven belül. Ez komoly! :-( És az én átkom fog.
Mindezek után visszatértünk Zalakarosra és természetesen mentünk a fürdőbe. Ekkorra már úgy fél négy lehetett, ami remek volt, mert csökkenni kezdett a tömeg.
Erre a nyaralásra a fekete bikinimet vittem, ami szokatlan tőlem. Általában egyrészest hordok, de Zalakaros előtt pont heteken át naponta plankot csináltam, és már egy percig is ment, miáltal egész lapos lett a hasam, és gondoltam, basszus, hát ha már így sikerült, miért ne mutassam meg…. Arról nem is beszélve, hogy a meleg időben az egyrészesbe teljesen beleizzad az ember. A hideg időben pedig megfázom a vizes fürdőruciban. Ezért a bikinit most ideálisnak éreztem.
Megint sétáltunk vacsi után, felfelé a hegyre, aztán visszakanyarodtunk és úgy jöttünk vissza. Már alkonyodott, fantasztikus, hogy este nyolc körül végre hűvös és félhomály volt… Annyira bírtam ezt értékelni a forró és napsütéses nyár után!
Az utolsó napon a kápolnapusztai bivalyrezervátumot néztük meg. Ez csak azért aggasztott, mert bárhogy is tanulmányoztam a térképet és kerestem kerülőutat, a Kis-Balatonnak az a fele Zalakarostól csak Zalakomáron keresztül közelíthető meg. Igazán csinálhatnának valami elkerülő utat… Zalakomárt szeretem elkerülni, mert kinek hiányzik, hogy a felügyelet nélkül csatangoló hátrányos helyzetű kölykök unalmukban a kocsi elé ugorjanak, aztán jöjjön a lincselő csőcselék. (Pedig ekkor még nem is volt Encs.) Szerencsére ezt megúsztuk, valószínűleg még korán volt: kb. 9.00-kor mentünk át az előkelő Zalakomáron, az út szélén természetesen már ott gyülekeztek a neonrózsaszínben feszítő kiskorúak, míg felnőtt egy szál sem, de szerencsére a kölykök is még biztos álmosak voltak az úttesten rohangáláshoz.
Miután Zalakomárt elhagytuk, nagyon megnyugodtam. Szerencsére a bivalyrezervátumot tök simán megtaláltuk. Bőven volt parkolóhely. A belépődíj kb. jelképes összeg, hacsak nem akar sétakocsikázni az ember. Én természetesen nem akartam. A rezervátum tök nagy területen lévő farm, vagy minek nevezzem? Két nagy részén tartózkodnak a bivalyok, hol a távolban, hol egész közel, sétálgatnak, belemennek a kis tóba, lehet őket nézni (akár simogatni is, ha közel jön, csak ott a villanypásztor ugye). Ismeretterjesztő táblák voltak kitéve, semmi fárasztó idegenvezető. Kecskék és csacsik is voltak, meg lovak, illetve láttuk a sétakocsizó lovaskocsit is hazatérni (szörnyen száguldott)… Két nagy komondor őrizte a területet, akiket éjjel kiengednek, és nappal sem voltak épp megnyugtatóak, mármint nagyon tetszettek, de azért nem akartam volna összeveszni velük.
Szuper képeket csináltam, csak sajna állati hőség volt itt is, pedig a lehető leglengébb cuccomat vettem magamra. De hát, augusztus….
A bivalyrezervátum után megint csak Keszthelyre látogattunk, pedig előzetesen a Kányavári-sziget volt betervezve, de úgy gondoltuk, ott már jártunk az utóbbi időben évente, Keszthelyet pedig fájón nélkülözzük, amióta a Via és a Helikon bezárt (dögölj meg, Lőrinc).
Így Keszthelyen sétáltunk, ahol legalább Tesco is van, és így tudtunk a hazafelé útra szendvicsnek valót is venni.
Utolsó este vacsora után megint sétáltunk, fagyiztunk. Másnap a Balaton északi partján jöttünk hazafelé, egy balatonfüredi megállóval. Szomorú volt hazajönni, de mivel szeptember második hetében szintén be volt tervezve egy rövid füredi kiruccanás, azért annyira nem voltam bánatos. Ha csak 13 nap van két nyaralás között, azt valahogy el tudom viselni :-D
