Tudom, tudom, mitől lehetne nekem fárasztó a karácsony előtti időszak, amikor egyedülálló vagyok és se kutyám, se macskám. De mégis fárasztó. Annyira nem voltam szabin, és betegen is dolgoztam, hogy év végére TÍZ nap szabim maradt. Ebből ötöt kivehettem a karácsonyi időszakban. Most három napja vagyok szabin, és elég rohangálós napok voltak.
Szerdán – első szabadnap – már eldöntöttük, hogy fürdőbe megyünk Faterral. Ami azt jelentette, hogy hatkor kellett kelnem, hogy legyen idő a lábamat is leborotválni, és még tömeg se legyen a fürdőben. Jól is tettük a korai odaérkezést, mert másfél órával később már nagy csürhe gyűlt oda.
Utána hazarohantam, ettem és mentem Zsuzsival találkozni, aki már nyugdíjas, és megbeszéltük, hogy forralt bort fogunk inni a belvárosban. Természetes, hogy pont ezekben a napokban volt átlagosan mínusz 5 fok. Csak egy órát álltunk a forralt boros standnál, de csontig átfagytam. Utána kicseréltük az ajándékokat, vásároltunk a DM-ben, legyalogoltunk még egy megállót. Utána én hazajöttem a szajréval és fordultam vissza további bevásárlásokat elintézni. Még Müllerbe kellett mennem (illetve rengeteg helyre, de a Müller volt beütemezve ekkorra). A forralt bor fejbevágott, vagyis elálmosodtam tőle és totál lelassultam. Szerencsére nem kellett beszélgetnem senkivel már aznap, csak arra kellett vigyáznom, hogy a bankkártyámat jó helyre tartsam a paypasshoz.
Csütörtökön a Nyugatihoz rohantam, ahol egyszerre van gyógynövénybolt (levendulatea, amit gyanúsan drágán sóztak rám – asszem, nem megyek többé a Westend gyógynövényeséhez); patika (Uriage arckrém most, hogy végre jött némi karácsonyi pluszpénz), Decathlon (Öcsémnek futósapka), és Skála Metró (nekem kabát, mert a régi középmeleg kabát – ami vastagabb, mint a bőrkabát, de vékonyabb, mint a sarkvidéki hidegre való – már olyan ócska, hogy egy csöves se venné fel, ráadásul egy számmal nagyobb, mint én). A Skála Metrót bírom, mert hiába már ez is kínai bolt, de nagy a választék és nem lihegnek a nyakamba a „Segíthetek?” eladók. Tudtam is kabátot venni, ami elviselhető külsejű, és nem is drága, és számlát is kértem róla a ruhapénz végett (mert több hónapig tartó titkolózás meg időhúzás után csak kinyögte a munkahely, hogy van az is, és hogy mennyi).
Ezután hazarohantam. Már rég eldöntöttem, hogy ha végre a., bejön egy kis pénz, és b., szabin leszek, akkor rendelek magamnak egy pizzát, amit a festéskor is, ami drága, de iszonyúan finom! Most rá is vetettem magam a honlapra. De ott minden pizza nem rendelhető volt. Ezért rájuk csörögtem, hogy mi van már? Mire közölték, hogy ja igen, a hóesés miatt nem szállítanak. Ez nem igaz!!! Majd” felrobbantam! De a diszpécser látta a számomból, hogy viszonylag közel lakom a pizzériához, így végül – nekem – mégiscsak vállaltak házhozszállítást, és egész gyorsan megjött, így jó borravalót is adtam, a pizzát pedig gyakorlatilag egy ültő helyemben felfaltam, holott félre akartam belőle tenni vacsorára is.
Ezután elrohantam az ősökhöz, ajándékokat elhelyezni náluk – ott tartjuk majd a szentestét –, majd elrohantam a régi munkahelyemre Orsival találkozni, akivel szintén forralt borozást beszéltünk meg. Majdnem ugyanott ittunk, ahol tegnap Zsuzsival. (Mindkét napon fantasztikus volt a bor!) Iszonyú hideg volt, Orsin nem volt kesztyű, és időnként bekapcsoltak valami hülye, hangos zenét. Ráadásul sok időnk sem volt, mert neki a gyerekekhez kellett sietnie, én pedig Öcsikémmel találkoztam (ritka nálam az ilyen zsúfolt nap).
Ezért szétváltunk, miután átadtam az ajándékokat. Orsi még nem vett nekem semmit, és épp ezért le is akarta volna mondani a találkozást, de én erősködtem, hogy „hadd pipáljam ki” őt :-D – amellett engem nem érdekel, ha január 20-án ad karácsonyi ajándékot. Én teát és a Szegény gazdagokat adtam neki, lelkére kötve, hogy utána ne olvasson a regénynek, mert a legtöbb helyen leírják a „rejtély” megfejtését is – kíváncsi vagyok, rájön-e majd magától. (Nekem nem volt ilyen szerencsém, már eleve tudtam, ki a Fatia Negra, nem mintha így bármivel is rosszabb olvasmányélmény lett volna.)
Utána rohantam Öcsémhez, aki mikor tízpercnyire voltam, rám csörgött, hogy ő már ott van. Becsípve, mínusz öt fokban igyekeztem tíz percnél rövidebb idő alatt odaérni, úgy, hogy nem az a villamos jött, ami kellett volna. Nem sikerült, de várt rám. Illetve előtte még pisilnem is kellett, mert a forralt bor addigra leért. Végül szerencsésen összetalálkoztunk és beültünk egy Szamosba cappuccinót és islert fogyasztani. (Aki még nem evett Szamos islert, kóstolja meg.) Egy órát beszéltünk, többek között Zéténykéről, aki már hátrafelé tud kúszni – miért hátrafelé? hol itt a logika?? :-D – és Saláta kutyáról, aki gyengélkedik, de vidám.
Valahonnan rettentő hideg huzat jött, szóval az egy óra alatt totál átfáztam. Utána pedig elkísértem Öccst a kocsiig, ő lehozott a villamosig, amivel haza tudtam menni. De úgy át voltam fagyva, hogy bodzateát és egy ujjnyi vörösbort ittam, és megnéztem két epizód Szex és New Yorkot, mire alvásra kész állapotba kerültem.
A következő napon „szerencsére” nem találkoztam már senkivel, „csak” vásárolgattam. Nálunk ugyanis Fater és Öcsém névnapja, valamint Ági szülinapja is decemberre esik, így még nekik is kell ez-az. Továbbá hogy miért nem vásároltam korábban – december 19. előtt mondjuk –, arra az a válaszom, hogy egyrészt dolgoztam, és 16.00 után már tömegpankráció van az üzletekben, másrészt akkor még nem jött karácsonyi pénz, így addig csak a legszükségesebbeket mertem megvenni. Valamint azt, amit utalványra is lehet. Ugyanis a tavaly karácsonyi utalványokból egy jó adagot szigorúan eltettem idén karácsonyra – arra az esetre, ha plusz zsozsó nem jönne –, és abból vásárolgattam eddig. Plusz zsozsó ugyan jött, de már csak december 19-én. Komolyan, a vezetők, akik eldöntik ezeket a dolgokat, nem gondolnak rá, hogy a dolgozók mégis mikor fognak vásárolni? Azt hiszik, hogy mindenkinek van csak úgy mellékesen plusz tíz-, húsz-, ötvenezer forintja a karácsonyi kiadásokra?? Főleg aki családos, és még főznie is kell! Miért nem lehetett december elején utalni azt a lét, belehaltak volna? Nna, mindegy…
E napon először elrohantam a legközelebbi Sparba a szükséges kajákért, aztán a Deichmannba, ahol csizmát vettem. Ugyanis a csodálatos bakancsom, ami már évek óta kitart, még mindig csodálatos, ha száraz a talaj, de ha latyak van, akkor beszivárog a nedvesség, mivelhogy a talpán – mindkettőn – vékony repedés keletkezett. Először azt hittem, csak a hideget érzem, míg le nem vettem a bakancsot és megláttam, hogy bokáig vizes a zoknim L Ez idén is így történt, ezért amikor latyak volt, akkor kénytelen voltam a túracipőmet hordani – decemberben!! –, aminek vastag a talpa.
Most ezért ruhaszámlára vettem egy új csizmát. Nem a legjobb, meg nem is vízálló – basszus, MINDEN csizmára rá van írva a Deichmannban, hogy „nem vízálló”!! – de legalább egyelőre nincs eltörve a talpa. (Helyesbítek, vannak vízálló bakancsok, de azok elöl fűzősek, és én nem hordok olyant, mert tíz lépés után elcsúszik a nyelvük, és akkor ott állok télvíz idején, és a lábam és a mínusz tíz között nincs más egy sávon, csak a zoknim. Ezért elöl fűzős bakancsot nem veszek, csak oldalt cipzárast. Hogy lehet az, hogy gyerekkoromban bármilyen fos csizmát megvett az ember, térdig gázoltunk a hóban meg szánkóztunk és soha nem ázott át egyik sem?! Régi szép nyolcvanas évek...)
Hazamentem a csizmával, aztán újra el. A Libriben vásároltam babakönyvet Zétinek. Akkora sor állt, hogy majd’ kiesett a szemem, de nem volt más választásom, kiálltam, és kibírható volt. Ezután a Szamosban vettem pár trüffelt – ami iszonyú finom, csak drága, ezért csakis sátoros ünnepeken fogyasztom –, majd a következő állomásra, a babaruha-boltban. Ott olcsó, viszont nem szép cuccok voltak, így Zéti tőlem sajnos nem kap rucit.
Innen mentem az Aldiba, ahol csomó finom kajaféle van, ami máshol nincs. Többek között az a fantasztikus Möser Roth keserűcsoki, amiből kettőt szándékoztam venni, hogy az, és a konzum szaloncukor pont egymást kiegészítő édességforrás lesz a szünet alatt. Hát, sajt, sonka, tej és májpástétom volt, de a keserűcsoki nem. Hihetetlen!!
Hazamentem a szajréval, aztán visszafordultam a Vámház téri csarnokhoz, ahol Aldi is van. Ott kezdtem, és isteni mázlim volt, mert ott volt is a keserűcsoki. Magát a csarnokot is körbesétáltam utána. Fantasztikus dolgok voltak, de mást már nem vettem, mivel épp elég kajaféleség volt már otthon. De azért a szememnek kellett :-D
Utána benéztem a Vámház krt.-on a kínai boltba, amit Öcsém javasolt. Tényleg remek dolgok voltak, de arabica nescafét éppen nem láttam, úgyhogy végül itt sem vettem semmit.
Ezután már csak a tavalyról maradt utolsó utalványomat „kellett” elköltenem. December 31-ig lehet felhasználni, így hosszú DM-es listát írtam és minden vitamint, intimbetétet, gyógyteát megvettem belőle, amik kellenek általában.
Ezután hazaértem és megnéztem a Keresztapát, ami – természetesen – fent van a neten. Újra megállapítottam, hogy hatalmas film, szerintem a valaha volt legjobb. Egyetlen gond, hogy az új szinkronos verziót töltötték fel, ami csak azért baj, mert az olasz részeket vagy magyarra szinkronizálták, vagy egyáltalán nem szinkronizálták (ÉS feliratot sem tettek alá!) Én tanultam ugyan olaszul, de mikor Michael és Solozzo beszélgetnek, hát azt nem nagyon lehet érteni. Még szerencse, hogy nem először, hanem tizedszer látom. A régi verzióban az olasz szövegeket meghagyták olaszul, és magyar feliratot tettek alá. De hát nem lehet minden tökéletes.
A mai nap már picit lazábban telt, miután tkp. minden ajándék megvan már. „Csak” a családi vendégségre, illetve az unokatesó-találkozóra szánt 100 %-os gyümileveket kellett megvenni, és kenyeret, mert az totál elfogyott. Így korán keltem és igyekeztem „korán” odaérni az Intersparba (ez 9.33 lett). Ott már tízezer ember volt, de kenyeret sikerült vennem, zöldségeket is a nálam tartandó vendégséghez. A súly miatt úgy döntöttem, a gyümileveket majd a második körben veszem. A Spar után felloholtam a Pirexbe, mert hologramos műanyag könyvjelzőt akartam venni (magamnak, de végül többet vettem és ajándék is lesz belőle). A műanyag könyvjelző ugyanis nem rongyolódik meg gyűrődik el, mint a kartonpapíros. A sajátomon ráadásul kiskutya van, kékszemű border collie, hát lehet-e jobb ajándék a szintén magamnak vett svéd thriller mellé? :-D
Mivel a Spar és a lakásom között van egy kínai büfé, így oda még beugrottam gombás kutyát venni rizzsel. Hála a jó istennek, hogy már ilyen korán nyitva voltak. 990.- Ft-ért most van két napi főtt kajám, csak anyám meg ne hallja :-D
Ittam egy mentes nescafét otthon, és újra nekiindultam, a – majdnem – utolsó menetnek. Metró, pláza, nagy Interspar. Vettem 2 liter gyümölcslét, még egy zacskó konzum szaloncukrot, Öcsémnek Horalkyt – nagyon figyelni kell, mert az van ráírva, hogy Moments –, és szardíniakonzervet.
Nekem csak a konzum – vagy fondant – szaloncukor „a” szaloncukor, az összes többi bonbon. És mivel azt csak karácsonyi időszakban lehet kapni, ilyenkor mindig sokat zabálok belőle, hogy kitartson az emléke jövő ilyenkorig :-) Tehát a konzum szaloncukor kardinális kérdés. Ugyan már van egy félkilós zacskó itthon, de kellett még egy félkilós, mivel még vendégségem is lesz és biztos, ami ziher.
A Szamosban vettem marcipánkrumplit – mivel holnap még felszaladok az ősökhöz az utolsó adag ajándékkal, és anyám a múltkor vett nekem marcipán krumplit, de nem Szamost, hanem valami vackot, így most meg akarom mutatni neki, milyen az igazi marcipán krumpli :-D És persze én is eszem egyet ;-)
És a bioboltban vettem kettő darab Nesti Dante szappant. Ezeket régóta imádom, olyan gyönyörűek, és nagyok, sokáig kitartanak, és becsületes az állaguk. Akkora a választék, tiszta bőség zavara, ha olyan boltba tévedek, ahol árulják! Egyszerűen nem lehet csak egyet választani közülük, legszívesebben négy-öt darabot simán hazavinnék mindig.
Az egyetlen gond, hogy nem érzem az illatát, ami úgy általában nem zavar, de a Nesti Dante szappanok esetében nagyon, mert a neten annyira dicsérik az illatukat, én meg egyszerűen szinte semmit nem érzek belőlük. Így azt sem tudom, melyiket kéne megvennem, hogy passzoljon hozzám az illata. Ezért vásárlás előtt konkrétan kijegyzetelem a Krémmániáról, hogy melyikről írtak csak jót, és melyikben milyen illat van, így létrejön egy négy-öt tételes lista, és most abból választottam kettőt.
Ennyit az anozmiáról :-D
Ezek után végleg hazajöttem, ebédeltem a kínai gombás kutyából és a nap többi részét lazítással töltöttem. Szex és New Yorkot néztem – eddig csak egyet –, limonádé regényt olvastam, keresztrejtvényt fejtettem, megírtam két blogposztot. Ugyanis annyira vártam már a szabadságot és a pihenést, és mindeddig – ahogy fentebb részleteztem – igazából csak rohantam egyik helyről a másikra, nem is igazán henyéltem, úgyhogy most, a mai késő délutánt a felhőtlen pihizésnek szentelem. Holnap még úgyis takarítani kell, és aztán jön a szenteste, a 25-i punnyadás és 26-i kettős vendégség. Ma lazítok! :-)
