Együltő helyemben betoltam egy egész négysajtos pizzát, a második keresztnevem névnapjának tiszteletére :-D Ritka élvezet ez nekem! Nagyon szeretem a pizzát, mármint az olyan komolyabb, finom, vékonytésztás, minőségit, nem a 199.- Ft/szelet aluljárósat, bár éhhalál ellen az is megteszi.
Régebben sokkal több helyen volt szeletes pizzázó, például a Westendben a Don Pepe, aztán ott megszűnt a szeletes fogyasztás – pedig akkora szeleteket adtak, hogy az maga egy főétkezés volt – aztán az egész Don Pepe kiköltözött onnan. Az Allee-ban van egy jó kis Il Treno, de valahányszor én arra járok (hétvégén vagy délután) egyszerűen nincs ülőhely a kajás részlegen, tehát nem fogyasztok pizzát.
A pizza-házhozszállítás egy speciális kérdéskör a mi családunkban. Amióta bejöttek a házhozszállítós pizzériák, nagyon-nagyon-nagyon ritkán rendelhettünk magunknak egyszer-egyszer, de anyám állandóan tette a megjegyzéseket. Ezért aztán szinte le is szoktunk róla. Amikor még otthon laktam, névnap vagy születésnap esetén kértem, hogy rendelhessek, na akkor szabad volt, de csak húzta a száját akkor is. Hogy ennyi pénzből ő egy hétig főzne. Hogy ha ilyen sok pénzem van, inkább adjam neki (viccesen mondva, de igazából komolyan gondolva). Holott 17 éves koromtól dolgozom és nyilván a saját pénzemből rendeltem a pizzákat. (Értelmetlen lett volna szóba hozni a gyerekkoromat, amikor semmire nem volt pénz, de azért a napi 1 doboz cigire neki és Faternak mindig jutott valahogy....)
Ezek a kis megjegyzések aztán visszatartottak a pizzarendeléstől, meg az is, hogy telefonon kellett rendelni, és olyan családnevünk van, amit előszeretettel hallanak félre az emberek, és pl. a Don Pepénél első alkalommal rosszul vitték fel a nevet a gépbe, aztán mindig rémülten csörgött a futár a kapu elől, hogy nem látja a nevünket a kaputelefonon. Mondom, ott van az, csak maguk rosszul írták fel, tessék már átjavítani a gépben; de persze hogy sosem javították át.
Párszor Öcsémmel akkor rendeltünk pizzát, mikor anyám a belgyógyászaton feküdt a pajzsmirigy-gyógyszerei beállítása végett, mert akkor nem tudott megjegyzéseket tenni; a dobozt és minden nyomot természetesen eltüntettünk, mielőtt hazajött volna :-D
Amikor ideköltöztem az albérletbe, évekig nem rendeltem pizzát, sem mást. Egyrészt utálok telefonálni, másrészt ugye félreértik a nevemet a telefonban stb., kinek hiányzik az. Párszor vettem pizzát egészben, de az meg annyira macerás, nincs egy jó fogása, az ember a tenyerén hurcolja hazáig, mint valami pincérverseny döntőse, rendkívül hülye helyzet, amiket én kerülök ezerrel.
Valahogyan aztán megtudtam, hogy most már XXI. századi módon, online lehet rendelni, semmi telefonálgatás meg névbetűzgetés a diszpécsernek, meg „ch-val írják!” stb., hanem csak kitöltjük az online megrendelőt és kész.
Ez ésszerű volt, de mivel évek óta felhagytam a pizzarendeléssel, hát nem tudhattam, hogy van ilyen. Aztán szeptemberben a lakásfestéskor próbáltam ki először; és roppant hamar hozták ki a roppant jó minőségű pizzákat, online rendelést követően kb. 25 perccel később. Az igaz, hogy nem volt kifejezetten olcsó, de ár-érték arányban tökéletes. Főleg lakásfestéskor. Az eleven egeret is megettük volna, olyan éhesek voltunk :-D
A lakáshoz tök közel van a pizzéria, de mégis rendeltem, egyrészt a kézben cipelés miatt, mint fentebb írtam, másrészt mert az ilyen általam elvivős pizzavásárláskor ott az a rettentő kényelmetlen helyzet, hogy bemondom a rendelést, aztán ugye várni kell, akkor én ott ácsorgok, várok, várok, várok, tíz perc, húsz perc, szóval amíg megsül…. Ez nekem annyira kínos szituáció, hogy inkább perkálom a futárnak a jattot.
Szóval a lakásfestéses pizza szuper volt, ráadásul a hétvége mindkét napján rendeltünk, aztán meg következő héten is, mert akkor meg ablakot mostunk.
Annyira fincsi volt, hogy akkor el is határoztam, hogy fogok magamnak is rendelni, no nem hetente, hanem csakis akkor, ha valami „alkalom” adódik. Például ezen a héten a második keresztnevem névnapja :-D Januárban egyáltalán nem rendeltem pizzát, márciusban majd a március 15-ig hétvégén fogok – már csak azért is, mert 17-én Vámpírok Bálja!! –, áprilisban húsvét, májusban a névnapom, júniusban Zétényke szülinapja, pünkösd és az én szülinapom – válogathatok –, júliusban valszeg nem lesz pizza, augusztusban 20-a, utána megint szünet október 23-ig és így tovább.
… Ma betoltam egy négysajtosat, így munka után, szép lassan eszegetve, és nem áll a hátam mögött anyám, hogy megjegyezze, hogy ebből egy hétig tudna főzni. Ami igaz is, de nem ilyen finom pizzát, azt tuti.
Szóval ezért van az, hogy a (jó) pizza egyfajta tiltott gyümölcs számomra, nem pedig egy olyan mellékes, szinte kötelező kelléke egy bulis hétvégének, mint manapság a legtöbb embernél. Nekem a pizzarendelés ha nem is épp ünnep, de tulajdonképpen mégiscsak egy „alkalom”. Amikor megengedhetem magamnak, hogy kicsit kényeztessem magam egy fincsi kajával, pláne egy végigdolgozott munkanap után :-)
