Egyébként is utálom a hétfőket, utálom a lakbérfizetési napokat, utálom a koránkelést és a negatív irányú változásokat, holnap pedig jóformán minden együtt vár rám, amit utálok: a., hétfő, b., lakbérfizetés, c., tulaj fejébe verni, hogy új bojler kell, d., 6.30-as munkakezdés, e., nyaralási szállásfoglalások, mert az nem megy olyan simán idén, mint eddig :-(
Már eleve a reggeli rutinom átszervezése egy stressz. Hajlamos vagyok reggel sokat tökölni, ezt elismerem. Egyszerűen nem vagyok az a típus, aki ha megszólal az ébresztő, felül, gatyát ránt és öt perc múlva már kint van az ajtón. Én felkelek – eddig! – 4.35-kor, összerakom a reggelit, kávét és teát, ez már 10 perc, aztán lerogyok a kávéval a fotelbe tíz percre, míg kitisztul a fejem. Akkor leülök reggelizni, laptop kinyit, belenézek a hírekbe, illetve ha eszembe jut még valami (bakker, még ezt meg azt el akartam intézni, mailt írni stb. reggel!), akkor megcsinálom. 5.17-kor szól a második riasztás, akkor felpattanok, szendvicskészítés, fogmosás, arcmosás, mosogatás, a 2x25 sorozat fali fekvőtámasz, zuhanyozás, arckrém, testápoló, visszérzselé a lábamra; öltözés, ágy rendbehúzása, haj fésülése, smink; 6.15-kor megszólal a hangos rádiós riasztás, akkor jön a végső gyors összerántás, függöny elhúzása (hadd kapjon fényt a növény napközben), karóra, mécsest elfújni, minden vinnivalót szatyorba, pisilés, cipő és rohanás. 6.25-re a HÉV-en vagyok, ami 6.28-kor indul.
Na, hát ezt kell lerövidítenem úgy, hogy az 5.58-assal kellene elindulnom, hogy 6.30-ra tuti beérjek. Nyilván korábban kell kelnem, illetve kiszortírozni a felesleges folyamatokat a reggeli rutinból. A 2x25 fali nyomást például áttehetem délutánra, de akkor már aaaaannyira nincs energiám…. A legtöbb felsorolt mozzanat viszont kell. Nyilván a kávéval üldögélést és a reggelizést a laptop előtt össze kell vonnom egy lépésbe, és jelentősen le kell rövidítenem. Szóval ezt még ki kell dolgoznom.
Délután a lakbérfizetés, ez már önmagában minden hónapban egy stressz, most meg ráadásul meg kell értetnem a tulajjal, hogy bojlercsere lesz. Sőt hátha nem a tulaj lesz ott, csak az öreganyja, így még vasárnap írnom kell egy rövid levelet, amiben megmagyarázom a helyzetet. Némileg kész tények elé állítom a fickót, az igaz, mert az van, hogy mindenképp új bojlert veszek, vagy kiköltözöm és kereshet más lakót, akinek ugyanúgy meg kell venni az új bojlert. De három hete fürdök hideg vízben és most már a tököm is tele van vele. Szerintem inkább örüljön, hogy átvállalom az egész intézést és neki csak a bojler árát kell fizetnie majd.
A nyaralás dátumát már lefixáltuk: egy hosszabb júniusban, ami még előszezon, de a szülinapom is beleesik, és egy rövidebb augusztus végén. Ebből az első, hogy a hosszú júniusi, ami általában Balatonfüred a kis szokásos szállodánkban, fix legyen. Írtam is árajánlatkérést a szállónak a szokott paraméterekkel, bár azt furcsálltam, hogy nem lehetett választani félpanziós ellátást, de mivel az egész honlapjukat átszerkesztették, gondoltam, elcseszte a webes ember. (Miért kell minden honlapot évente megújítani és átvariálni, tényleg nem értem. Most a melóhelyen a ProBono is olyan lett, hogy szart se lehet rajta megtalálni. Okos.) Vissza is igazolta a szálloda, hogy van hely, meg ennyiért, de félpanzióról csak annyi, hogy nagyobb csoportoknak, előzetes egyeztetéssel. Na, rákérdeztem, hogy ha félpanzióval szeretnénk mi ketten Faterral, azt mégis lehetne-e.
Mire visszaírták, hogy a félpanziót törölték, mert kevés volt rá az igény és így nem érte meg nekik.
Mi mindig félpanzióval nyaralunk. Ha már egyszer nyaralunk, azt akarjuk, hogy este ott várjon minket a jó meleg vacsi a szálláson, ne már nekünk kelljen éttermet keresgélni meg árakat számolgatni (többnyire pincéres, jattos helyek), hanem legyen benne a nyaralás árában! Így már rögtön tudtam, hogy a Tagore innentől kilőve.
Nagyon-nagyon el voltam keseredve, mert ahogy elképzelem az évemet januárban, az mindig szerepel benne, ahogy megérkezünk Füredre és kipakolunk a Tagore szállodai szobájában, ahonnan két lépés a strand és gyönyörű a kilátás: részben Balaton, részben a hegyek. De ha nincs félpanzió, nem megyünk oda.
Így kereshettem másik szállodát. Vízpart közelit, sőt lehetőleg a régi helyünkhöz közelit, mert a Tagore sétány közelségére nagy szükségem van lelkileg. Így végül az Annabellának írtam ajánlatkérést, mert Anikó exsógornőm már nyaralt ott egyszer és mondta, hogy jó, sőt megfizethető. Hát, a megfizethető nálam valószínűleg kicsit mást takar, mint nála, mert nekem az Annabella inkább drágának tűnik, de mivel légkondi is van benne, vacsora is van benne, sőt saját strand is van benne, és egyelőre még van SZÉP-kártyánk, asszem, megkockáztatom. De az ajánlat, amit küldtek, csak hétfőig érvényes, tehát még vasárnap foglalnom kéne, Fater viszont nem nyilatkozott még egyértelműen, hanem majd megbeszéljük a vasárnap délutáni mászkálás során. Nekem viszont nincs kedvem tovább kurkászni szállást, és miért ne lenne az Annabella, ami olyan szép kék, és régóta nézegetem a Tagore ablakából…
Ha mindez még nem lenne elég, az ostobenkó főnökünk is rákezdte megint a baszogatást: a héten írt egy kör e-mailt – jó, nem konkrétan nekem, de rám is illik, amit írt –, hogy mi az, hogy nem csökken a hátralék, pedig milyen kevés anyagot osztanak ki mostanában. Tényleg nem kapunk sokat, de abban sok a bonyolult. ÉS ami a legfőbb, előtte való nap volt egy új rendszer tesztelése, ami 1 teljes órát vett igénybe, mert hihetetlen lassú rendszer, valami csókos fejleszthette, mert nagyon nyomatják és hetente kell „tesztelni” minden felhasználónak. Ilyenkor nem dolgozhatunk mást, csak abban a rendszerben tesztelünk. Ha ez nem lett volna, legalább 3-4 „rendes” anyagot megcsinálhattunk volna. Ennek a napnak a másnapján látva a munkalapjainkat, írta ez az ostobácska főnök a mailt a darabszámról.
Hát mit lehet mondani egy ennyire buta nőnek?! Ha annyira sötét, hogy magától nem fogja ezt fel, tényleg képtelenség lenne magyarázni neki. Pénteken meg Dóri szobatársammal pökhendiskedett valamin, Dóri majdnem elsírta magát (utána, négyszemközt). Dóri különben is fel akar mondani; napokon belül megkapjuk az új, rabszolgatörvényes kinevezésünket, és aki nem írja alá, annak rögtön felmentési kérelmet kell írnia és megkapja a végkielégítést.
Hát Dóri ezt a lépést tervezi. Megjegyzem, megértem. Én magam is lelépnék, de a 25 éves közszolgálati jubileumi jutalmam valószínűleg a nyáron várható, kéthavi pénz, azt inkább nem hagynám veszni.
Szóval a fent felsoroltakon kívül még az is vár rám, hogy Dóri, a legideálisabb szobatárs, aki a munkában nagyon sokat segít és nagyon türelmes, ráadásul nagyon sok közös van bennünk, nemsokára lepattan és ott fogok állni egyedül, vagy ami még rosszabb, összeültetnek valami kretén és/vagy sokat pofázó ember(ekk)el.
… Abban az egyben reménykedem, hogy Dóri sok elhatározást hozott már, amiket idővel megváltoztatott, talán ez is egy ilyen lesz ;-) Én szeretném, ha maradna, legalábbis addig, amíg én itt vagyok :-D
Ez már olyan sok stressz így egyszerre, hogy szinte már nem is tudok külön-külön idegeskedni miattuk, és az egyes stresszek eltörpülnek a többiek mellett. Most például a bojler és annak vonzatai (= tulaj fejébe verni; megvenni, szerelőt keresni, beszereltetni, szerelés közben nem adódik-e valami gond) a legégetőbb bajom. Ehhez képest a koránkelés smafu, az agyatlan főnököm pedig annyira nevetséges, hogy szinte csak fáradtan legyinteni tudok rá.
Aki ezt a bejegyzést olvassa, az légy szíves drukkoljon nekem a felsoroltak miatt :-) Majd leírom, hogy alakult a nap!
U.i.: Ja, a legjobb kimaradt, mert este még találkozunk Öcsémmel. Egyelőre ez ígérkezik a nap fénypontjának.
