Hihetetlen akaraterővel egy álló hétig nem ettem édességet!! :-)
Elsősorban a fogyási elhatározás miatt (augusztus 20-ig 53 kg!), másodsorban úgyis megfogadtam tavasszal, hogy ha minden OK lesz a bojlerrel, egy hétig nem eszem édességet, de eddig ezt nem sikerült tartani. Mindig közbejött egy születésnap, névnap, vendégség Öcséméknél, találkozás Barbival vagy Zsuzsival a Burger Kingben, amihez a csokiöntetes fagyi is hozzátartozik…
De miután elfogyott a szülinapi Szamos tortám, és realizáltam, hogy a Vámpírok Bálján meg a Sakkon hordott színházi fekete gatyám feszül rajtam, holott pár éve még szinte lötyögött, újra rákapcsoltam a fogyásra. Eldöntöttem – megint –, hogy csak akkor eszem, amikor tényleg éhes vagyok; vagy ha már szétesz a gyomorsav, vagy nagyon gyengének érzem magam.
Nagyjából sikerült is. Mellé a sok víz, sok gyümölcs, lehetőleg sok zöldség; és a „fő” kaják is inkább túró meg sajt meg hasonló fehérjés ételek, szóval lehetőleg semmiféle hizlaló. Ha rettentően kellett édesség, pár csokikockát engedélyeztem magamnak, de inkább igyekeztem helyette mézet enni, amit nem tekintek édességnek ;-) miután az egy természetes dolog.
Aztán valamikor két hete alakult úgy, hogy nem kellett édesség egy-két napig. Három napig! Hűha! Fel is jegyeztem a naptárba, „é0” jelzéssel. Aztán sajnos valamiért szerdán muszáj volt betolnom egy egész szelet Roshen csokit (aki már megkóstolta, tudhatja, hogy nem lehet ellenállni neki), így borult az egész. Pénteken Öcséméknél voltunk, ahol ettem egy gombóc fagyit és ittam citromos sört, szóval az a nap is kilőve. Hétvégén aztán nem volt édességfogyasztás, megfogadtam, hogy csakis vészhelyzetben, ha már sírok az édes íz után, és akkor is csak mézet!! De mézet is csak egyszer ettem, a vasárnap hajnali futás előtt.
És akkor így teltek a munkanapok, minden édesség nélküli napon büszke voltam magamra este, mint az anonim alkoholista az ivás nélküli napokon. Szerdán rádöbbentem, hogy ha most még kibírom a csütörtököt és a pénteket, akkor meglesz az egy hét!
Csodás érzés volt. Egyébként megjegyzem, nem annyira nehéz, mint mikor mindennap eszem csokit és úgy kell lemondani róla. Ha már pár nap alatt kiürült belőlem a cukor, akkor könnyebb anélkül meglenni. De őszintén szólva pénteken már csomószor eszembe jutott, hogy a hűtőben van még vagy öt Roshen szelet, plusz a Barbitól szülinapra kapott trüffeles bonbon, és a szekrény tetején a Dóritól és Zsuzsitól kapott kagylódesszertek (mert mindkettő azt adott, hogy áldja meg őket az isten :-) És hogy ha majd letelt az egy hét, esetleg egy-két falattal fogok enni belőlük!
Na, most letelt az egy hét, iszonyú büszke vagyok. Talán 1978 óta nem volt olyan, hogy kerek 7 napig nem ettem édességet. Azért majd most is megpróbálom minimalizálni. Sőt amíg az 53 kg-os kihívás tart, megpróbálok kemény lenni és mondjuk heti max. 2-3 napon enni csak effélét. És utána is lesznek napok, amikor egyáltalán nem fogok enni!
Különben maga a fogyás elég lassan, de megyeget. Most már sajna nehezebb ledobni a kilókat így 42 évesen :-( Hat évvel ezelőtt le tudtam menni 49,9 kg-ra – milyen csodás is volt! –, de most ezt már nem tehetem.
Először is, akkor direkt nem sportoltam, mivel az izom nehezebb, mint a zsír, és mivel fogyásnál először pont az izom fogy el (köcsögség ez). Tehát ha nemigen mozgok és minimálisan kajálok, szép gyorsan lehet fogyni. Hát most ezt nem tehetem meg, mivel szeptember végén lesz a Spar 10 km-es futás, és addig is futogatok hétvégén hajnalban, meg lépcsőn óhajtok feljárni az ötödikre, meg guggolásokat csinálok és fali fekvőtámaszt, így az izmaimból nem fogyok túl sokat. Így rögtön lassabb a fogyási folyamat.
Másodszor, 2013-ban simán elvoltam egy-két napig szilárd kaja nélkül, úgymint tejeskávé, almalé, víz és Hunyadi-víz. Most már ezt sem tehetem, mert a gyomrom azóta érzékenyebb lett és ettől az étrendtől szétenne a gyomorsav. Imádom a tejeskávét és simán kibírnám egy teljes napig csak vízen és tejeskávén (nem jóféle zsíros tejjel, hanem csak úgy felvizezve is). Ráadásul a koffein szépen felpörgeti az emésztést, és az én 98/60-as vérnyomásomnak is igen jót tesz. De ugyanakkor felgyorsítja a gyomorsav termelődését, ami irritálja az üres gyomrom falát, szóval, felejtős. Szóval a tejeskávét megiszom reggel, utána fekete teát a melóhelyen és igyekszem ezzel a két koffeinegységgel kihúzni, de mellé persze kajálok is, de a lehető legminimálisabbat.
No nem lettem anorexiás – pedig amíg elérem az 53 kg-t nem lenne rossz –, itt és most fel tudnék falni egy rántott halfilét krumplipürével, vagy egy hatalmas tányér brassói aprópecsenyét. Utána Szamos islerből kettőt. De a látvány, ahogy a mérlegen szép lassan lefelé kúszik a súly (tegnap este 55,1 volt!), megacélozza a nem létező akaraterőmet és sikerül keménynek lenni és kibírni az aszkézist.
Ma például – 10.54 van, mikor ezt írom – reggel ittam egy kissé vizezett tejeskávét, aztán még egy fél bögrével ugyanezt, utána zöld teát ízesítés nélkül, ezzel meg is van a napi koffein. Közben egy fél Korpovit kekszet, kb. 4 gerezd almát, és mikor már nagyon nem bírtam, megettem a tegnapról maradt kb. 1 evőkanálnyi túrót. Ezután fogmosás és most majd akkor fogok ebédelni, ha végképp nem bírom.
Az ebéd mondjuk „egészségtelen” lesz, mert Mutter adott tegnap nagyon-nagyon finom tésztás kaját, amilyent már ettem, és iszonyú jó. Na, hát ebből fogok nagyon keveset enni. Ez nem épp fogyókúrás kaja, de kell a szénhidrát is és asszem a finom tésztás kaja még mindig jobb, mint a Roshen csoki (amihez még mindig nem nyúltam hozzá).
Egyébként anyagilag egész jól járok ezzel a minimálkajával. Mivel nem eszem meg naponta egy csokiszeletet, arra nyilván nem kell költenem, reggelire túrót kajálok – abban nagyon sok a fehérje, ami kell az izmoknak –, az pedig viszonylag olcsó és mivel keveset eszem belőle, elég gazdaságos is. A Mutter által adott tészta is sok napig elég lesz, utána pedig ehetek hideget, vagy vehetek kínait, amiben zöldség meg hús meg rizs van, és amiből egy adag egyébként is két napig elég nekem, de most talán három vagy négy napig is.
A legközelebbi cél most az 55 kg alá menés. Ezt még nem sikerült elérnem. Kissé elkeserítő, hogy 2013-ban simán lefogytam 50 kg-ra is, most meg ezzel az 55-tel szenvedek. Ha belegondolok, hogy az alapvető versenysúlyom 52-54 között volt… Hát ezért van becélozva most az 53 kg, és igyekszem majd utána is megtartani az 55 kg alatti súlyt.
Tegnap már rám jött az a halásznadrág, amit már évek óta nem tudtam combközépnél feljebb húzni. Jó, még most is szűk… De 2009-ben ebben még lazán jártam az utcán, sőt dolgozni is, és full kényelmes volt! Elkeserítő! Azért nem éltem féldisznón meg chipsen meg napi két tábla Milkán az elmúlt 10 évben!
Szóval csak ezzel akartam eldicsekedni. Számomra az édesség nélküli egy hét valami olyasmi teljesítmény, mint másoknak maratont futni vagy ejtőernyővel ugrani. És délelőtt 11.03 van, de még mindig nem vetettem rá magam a hűtőben tartott sok csokira :-D Magam vagyok az acélos akaraterő! :-D
