Hálistennek a születésnap vasárnapra esett, így nem kellett szabit kivennem rá. Pár rossz tapasztalat után ugyanis eldöntöttem, szülinapon nem vagyok hajlandó dolgozni. Igen rossz, mikor jön valami bunkó ügyfél/kolléga/főnök valami parasztsággal, miközben neked születésnapod van. Szerencsére idén ez nem volt gond!
Lazán telt a hétvége, mindenféle apró pozitívságokat csempésztem bele. Például szombat reggel, már korábban is elhatároztam, megint elmentem mekis reggelit enni… De most okultam a múltkoriból, itthon csak pár falatot ettem és egy laza kávét. Így kellően éhes és kávét igénylő étvágyam lett, két baconös toastot betoltam, valamint a kötelező tejeskávét és narancslevet, és még arra is ügyeltem, hogy viszonylag korán érjek a Mekibe. Így, mikor ott végeztem, már mentem is a szemben lévő Decathlonba, ahol a múltkor láttam a jó kis saját márkás futómelltartókat, amiket azonban kínaiakra vagy hobbitokra szabtak, mert rám még az M-es is kicsit szűk volt, nagyobb pedig épp kifogyott. (Mint az köztudott, a mellméretem 75A, szóval nem tudom, kikre szabták ezt a cuccot.)
Gondoltam, majd most! 10.03-ra értem a Decába, azonnal söpörtem a sportmelltartók felé, de abból a fajtából most sem volt L-es… Üres volt az a sor. Másmilyen pedig nem kell, mert merevítős és/vagy szivacsbetétes. Bakker, a 40 fokban épp elég a sima futómelltartó… Káromkodtam magamban, gondolkodtam, hol van még Decathlon, ami nem Budaörs… A Corvin Plazában!
Gyorsan felpattantam a metrópótlóra és tiportam a Corvin Plazába. Ahol megdöbbenésemre ugyanez volt, a sima, kényelmes, vékony futómelltartóból csak S-es meg M-es, utána vége (pedig biztos volt korábban, mert üres volt az a sor itt is). Káromkodtam magamban, aztán hazamentem a Corvintól gyalog – pontosan egy óra volt az út –, közben még beugrottam vásárolni is.
Mivel ez a születésnapi hétvége, mostanra időzítettem a havi szokásos pizzarendelést. De a vasárnap nem jó, aznap családi ebéd lesz, így a szombat lett a pizzás nap. Rendkívül hamar meghozták, és isteni finom volt, ideális szombati ebédet képezett.
A szombat megkoronázásaként moziba mentem!! Rég terveztem már, mivel fokozatosan újranyitnak végre a mozik, csak azt nem tudtam eldönteni, hová menjek és mit nézzek meg. A hangulatomhoz plázamozi illett volna, és pl. a Ragadozó madarak, de a Cinema City még nem nyílt ki, és a nyitott mozikban pont akkor pont olyan film épp nem volt, ami érdekelt. De én moziba akarok menni!!! Végül nagy nehezen kiválasztottam a Nyomorultak c. francia filmet a Puskinban. Annyit tudtam róla, hogy nem a musical ez, hanem valami gettófilm. Mindegy, akármilyen, moziba megyek és kész…
A Puskin előterébe belépve úgy éreztem magam, mint a hall, amit három hónap után végre visszadobtak a vízbe. Szó szerint vettem egy ilyen nagy levegőt :-D Pedig az előtér tök üres volt, csak a személyzet volt ott, de nem érdekelt… Megvettem a jegyet és mentem a kisterembe!
Ott csak egyetlen nő ült jóval előttem, aki hangosan meg is szólalt, mikor beléptem: „Jaj de jó, nem vagyok egyedül” :-D És hálistennek a filmet nagyon jól választottam ki, mert marha jó gettófilm volt, szuper alakításokkal, utólag láttam, hogy a VOX 100 %-ot adott rá, amit nem gyakran tesz.
Elégedetten mentem haza. Este még megnéztem az Azt beszélik… c. filmet (a neten), amit annak idején láttam moziban; most annyira nem tetszett, de legalább ezt is letudtam.
A vasárnap, a születésnap már rögtön egy akaraterő-próbával kezdődött. Ugyanis hétvégén mindenképp terveztem futni, de vasárnap délután az ősökhöz megyek, utána már semmi energiám nem szokott maradni. Szombat délután lett volna logikus futni, de 35 fok volt és tapasztalatból tudtam, hogy szombatonként kitódul az egész város a Ligetbe. Nem elég, hogy hőség, még tömeg is… Szóval az egyetlen elviselhető alternatíva, hogy vasárnap hajnalban korán kelek és akkor futok.
Nagy mazochizmus kellett ehhez, hisz utálok korán kelni, pláne ha nem erős kávé és kényelmes reggelizés követi, hanem futás. De erőt vettem magamon és csak felkeltem 5.10-kor! Persze mire rövid bemelegítés és öltözés után lefordultam az utcára, a nap már simán fent volt és hűvösnek épp nem mondanám az időjárást. De baromi büszke voltam magamra, hogy itt vagyok!
A futás jól sikerült, már ahhoz képest, hogy még félig aludtam. Alig volt ember a parkban, és rajtam sort volt, idén először. Nagyon jó kis futósortom van, de mivel – ülőmunka – csípőre meg combra hízok, ezért egyszerűen képtelen vagyok felvenni, ha 2-3 embernél több látja… De már akkora a hőség, hogy a legkényelmesebb, térd alá érő laza nadrágban is szakadt rólam a víz. Ezért most a sortban futottam, és isteni volt, ahogy a lábamat érte a szellő és nem izzadt végre a térdem alatt. (Olyannyira jó volt, hogy végül a kedd délutáni futáshoz is felvettem a sortot; elhatároztam, hogy nem érdekel senki véleménye, és sikerült is a futás, kényelmes is volt a sort, meg tömeg sem volt – mármint kedden – de a nap ezerrel tűzött és többször is azt hittem, ott halok meg. Érthetetlen, hogy sikerült mégis megállás nélkül végigfutnom…)
Leírhatatlanul büszke voltam magamra, hogy már kora hajnalban futottam egyet. Ennyi önbecsülés jól jött a 43. születésnapon :-D Utána következett a nagyon király reggeli, szemes Lavazza kávéval meg fantasztikus érett kéksajttal. Utána kitakarítottam, szülinap ide vagy oda, de hétfőn érkeztünk meg a nyaralásból, vagyis már két hete nem volt takarítva… Még a WC-csészét is lemostam, mert döbbenten realizáltam, hogy beköltözés óta nem volt lemosva.
Takarítás után másodszor is lezuhanyoztam, hajat mostam, haj megszáradása után elmentem vásárolni. Az ősökhöz csak délután mentem, és tudtam, hogy anyám minimum egy óra késéssel fog csak kaját adni, tehát valamit kellene ebédelnem még itthon. Rendes körülmények között két tojásból rántottát csináltam volna, de ma születésnap van – így a Nordsee-ben vettem egy fantasztikus sajtos-gombás halszeletet és azt ebédeltem. Valami isteni volt.
Kora délutáni netezés során a FB-n láttam egy felhívást, amit egy oxigénhiánnyal született kislány papája írt, és utaltam nekik pénzt. Születésnapon jólesik a jótékonykodás. Akartam írni is nekik egy sort, hogy utaltam és minden jót, mert láttam, hogy a szülők minden ilyenre köszönettel válaszoltak, de végül nem tettem. Elég a pénz. Ne tudja a te jobb kezed, hogy mit csinál a bal, vagy hogy van az a mondás az adakozásról :-) (Elég, hogy most megírom, de ez a saját naplóm, na.)
Ezután mentem az ősökhöz. Fél 3-ra ígértem magam, 15.10-re odaértem, kaja csak kb. 16.00-ra lett. Igaz, hogy finom volt. Utána Szamos isler. A szülinapi ajándékok pedig inkább praktikus dolgok voltak, pl. újabb adag kéksajt (abból sosem elég), nescafé (létszükséglet), tea, meg Ferrero Rocher, mely utóbbit elajándékoztam a szomszéd irodában ülő csajoknak, mert én nem szeretem, ők meg igen :-) Szerencsére Stühmer csoki is volt, azt természetesen nem adom senkinek :-D
Kora este hazajöttem, de még nem akartam lezárni a napot, valami kellemes kis filmet akartam nézni, de romkomokból elég volt tegnap… Így megnéztem – másodszorra – az Idegen arcokat, ami már elsőre is eléggé tetszett. Jól illett a hangulatomhoz. Ha ezt a John Boyegát ebben láttam volna először és nem a szánalmas dizni-SW-ben, sokkal szimpibb lett volna a srác.
Ja, a nap másik fénypontja – a több apró között –, hogy Tesómmal is beszéltem, ők épp Balatonon voltak, és meghívtak jövő szombatra magukhoz. Juhéj!! Rögtön még kellemesebben éreztem magam. Végre megint látom a pintyőkét, noha akkor csak egy hete múlt, hogy utoljára láttam, de máris rettentően hiányzott.
Hát ez volt a születésnapi hétvége. Igen kellemesen telt, próbáltam kényeztetni magam, mintha valami női magazinban olvastam volna a tippet. Sikerült is, de azért másnap – hétfőn, ja – elkapott valami enyhébb depresszió, nyomottnak meg céltalannak éreztem magam, úgyhogy aznap este ettem egy Seduxent, idegnyugtatás és jó alvás végett. Ami sikerült is.
… Most, mikor ezt írom, már közeledik a hétvége, amikor találkozom Öcsémékkel, így most ez feldob; meg a már leírt keddi futás a hőségben, amitől úgy érzem, hogy erős vagyok, mint egy bivaly :-D
