Na, kész, látszik, hogy cafatokban vannak az idegeim és fáradt vagyok… Szóváltásba kerültem egy kéregető szutyokkal az utcán. Az alábbiak szerint történt.
A Deákon jöttem ki a metróból, mentem a zebrához. Már messziről láttam, hogy egy nálam fél fejjel alacsonyabb, cigánynak látszó nő ténfereg ott. Biztosra vettem, hogy kéregető, és szinte teljesen biztosra vettem azt is, hogy pont énhozzám fog odajönni. Mint már írtam, a kéregetők, kallerek, szektások és más efféle utcán embereket leszólító népek valamiért az én homlokomra egy hatalmas neonfeliratot vizionálnak, melyre az van írva: „Ó, SZÓLÍTS MEG, KÉRLEK, KÉRLEK, KÉRLEK!”
Így legyen lottó ötösöm. A sok élettapasztalat, ugye. Megálltam a zebránál mereven előrefelé nézve, de máris érzékeltem a perifériás látásommal, hogy a luvnya a közelembe sündörög. Erősen fogtam és magam elé húztam a táskámat, mert hátha nem kéregető, hanem zsebtolvaj.
Vagy nyolc-tíz ember állt ott a pirosban, de a cigány csaj csakazértis engem szólított meg, a szokásos, hogyaszongya: Elnézést! Kérdezhetek valamit?
Ha valamit 100 % bizonyossággal tudok, az az, hogy ha az „Kérdezhetek valamit?” kérdéssel jön oda valaki, pláne ha cigány, az kéregetni fog, én pedig, mint többször írtam, soha senkinek semmikor az utcán pénzt nem adok oda. Régebben még belementem, hogy magyarázkodjak, utóbbi tíz évben már nem, nem is reagálok, így most sem. Néztem mereven előre azzal, hogy idővel lekopik úgyis, mint a többi, ha felfogja, hogy tőlem nem várhat egy kanyit sem.
De ez nem. Hahó! Kérdezhetek? Halló, hozzád beszélek! Nem hallasz? Halló! – Na, ekkor már kezdett felforrni az agyvizem. – Be van varrva a szád vagy mi!
Látszott, hogy sötét a picsa, mert mint írtam, többen álltunk ott, ergo rögtön kezdhetett volna lelejmolni egy másikat, aki esetleg most jött a falvédőről és ezért adna neki valamennyit, de nem, ez az agresszív, sötét pina direkt engem baszogatott – holott kurvára egyértelmű volt, hogy nem adok.
Na ekkor mondtam neki, hogy nem adok pénzt. Erre mondott valamit – így konkrétan a mondatok pontos sorrendje már nincs meg, csak hogy valami trágár volt – mire én mondtam, hogy nem én szóltam hozzád, bazd meg.
Erre rákezdte, hogy csak lennék én is az utcán! Majd meglátnám! Kerüljek én is az utcára!
Mivel a kurva kb. 30 és 50 között lehetett, keze-lába megvolt, látott, hallott, mint kiderült, beszélni is igen jól tudott és annyi magához való esze volt, hogy a város legturistásabb részén a zebránál kéregessen, ezért ezen a ponton mondtam neki, hogy takarodjon el dolgozni, mint én. (Barom hosszú piros lámpa volt ez.)
Erre folytatta, a szokásos cigány átkozódós stílusba, szopjam ki a faszt meg effélék, erre mondtam, hogy takarodjon haza Szabolcsba; ez találhatott, mert mondta, hogy biztos én jövök Szabolcsból! Szó szót követett, totál felbaszta az agyamat, és a tudatom mélyén az motozott, hogy bassza meg az Isten, 17 éves korom óta dolgozom, meló mellett csináltam a főiskolát, miközben születésem óta nem látok a fél szememre, minden kibaszott reggel 4.30-kor kelek és 6.30-kor már dolgozom, ez a segélyből élő cigánypicsa még merészel pofázni velem (de ez csak úgy egy tizedmásodperc alatt suhant át az agyamon). Mondtam, hogy most már húzzon a halál faszára, vagy a bús picsába, erre már pontosan nem emlékszem. – A megbotránkozott olvasóknak mondom, hogy a luvnya is kb. efféle stílusban nyomta nekem, de a saját mondataim jobban megmaradtak.
Na, végre idővel zöldre váltott a lámpa, de a cigánykurva még ekkor is átkozódott a hátam mögül, mire visszafordultam és mondtam, hogy kussoljon, mielőtt szétbaszom a pofáját, mire ő, hogy na rajta menjek csak, sőt még el is kezdett utánam jönni. Kissé ideges lettem, mert csak a villamosmegállóig lett zöld, utána még mindig piros volt… Felmutattam a középső ujjamat és a továbbiakban már hátra sem fordultam, pedig a cigány még kajabált utánam. Ha nyár lett volna, valszeg nem merek hátat fordítani, mert aggódtam, hogy esetleg utánam jön és hátba szúr, de most tél volt és tudtam, hogy a marha vastag télikabátomon legfeljebb bajonettel szúrhatna át.
Mindezt, amit leírtam, kb. 4 perc lehetett, de rövidebben nem tudtam leírni. Eddigre elmúlt az adrenalin és remegtem az idegtől. Észrevettem, hogy egy ételszállító biciklis futár, aki mellettem várt a lámpánál, furán néz rám. Ekkor jöttem rá, hogy baszki, leálltam káromkodva veszekedni egy primitív cigánypicsával, tíz normális ember füle hallatára… Mi a francért mentem bele ebbe??
De rögtön eszembe jutott a válasz: mert a picsa nem hagyott békén; én nem szóltam hozzá, nem válaszoltam a rossz dumájára sokadszorra sem, de ez csak beleállt a pofámba és tíz centiről baszogatott, ENGEM, akire rá van írva, hogy hagyjon békén. A faszért kóstolgatott!? Legalább egyszer az életben valaki elküldte a büdös picsába, és ezentúl talán majd nem fog basztatni valakit, aki nem foglalkozik vele, hanem megy tovább a többi járókelőhöz.
Vagy dolgozni. Sci-fi.
Ironikus, hogy azért álltam a zebránál, mert épp a Képesboltba igyekeztem karácsonyi csomagolópapírért :-D
Be is mentem, és elég furcsa volt az előbbi, ordítós-káromkodós ösztönlény énemet visszakapcsolni a vásárló kultúrember üzemmódra, amelyben egyébként folyamatosan vagyok, csak most a rihonya kihozott a sodromból.
Megvettem a csomipapírokat és gyalog mentem haza, mert eleve így terveztem, és mert úgy kihozott a sodromból a jelenet, hogy muszáj volt lehiggadnom. Kissé aggódtam, hátha követett a ribanc a Képesboltig, de lehúzható emberek inkább a Deák tér templomi részén vannak, szóval gondolom, ott maradt. Nem néztem vissza, azt ne higgye, hogy érdekel.
Félóra alatt értem haza, azalatt végig ezen a jeleneten gondolkodtam. Akkor már nagyon szégyelltem magam, hogy leálltam ezzel a primitív cigánypicsával. Megtehettem volna, hogy egy szót sem szólok továbbra sem, habár mint leírtam, nem hagyott békén és csak basztatott, csak basztatott. Én pedig hosszabb basztatásra bizony mérges leszek.
Ekkor gondoltam végig a fentebb leírt dolgozó ember vagyok-hajnalban kelek gondolatmenetet. Meg azt, hogy a fizetésem fele elmegy adóba (OK, hogy Viktor és strómanjai lenyúlják, de arról nem tehetek) – ez a kurva pedig az én adómból kapott segélyből él. Mert valamiből elélt az eddigi 30-50 évig, és az életemet tenném rá, hogy becsületes munkával öt forintot nem keresett. Tehát segélyből, kéregetésből, prostitúcióból vagy még rosszabbakból élt eddig, aminek a közpénzből származó részét én fizettem (és a többi adófizető). A hajléktalanszállót én fizettem, a családi pótlékot én fizettem, az állami gondozást én fizettem. És még a zsebemben lévő, megmaradt kanyik is kellenének?!
De nem is ez baszott fel annyira, hanem ez a stílus és hozzáállás, ami olyan jellegzetesen agresszív cigányos. Normális koldus ha nem kap, megy tovább a következőhöz, de ezek – ide tartozik még a „beteg gyerekeknek gyűjtök” átverés és társai is – ilyenkor leállnak káromkodva ócsárolni a járókelőt, amelyik merészelt nekik nem adni. Hát nem adok, basszameg. Dögölj éhen vagy menj dolgozni. Most az, hogy egy ilyent valószínűleg nemigen vesznek fel, nem az én problémám. Oldja meg az állam, van rá elég pénze; vagy nevelték volna úgy a szülei vagy az intézet, hogy 8 órát le bírjon dolgozni, mint minden normális ember.
Mire a harmadik megállóig értem, eldöntöttem, hogy ennek a picsának akkor sem adnék egy fillért sem, ha háromszor gazdagabb lennék, mint a Lőrinc, és egy méterre kidudorodna a zsebemből az aprópénz. És azt is eldöntöttem, hogy utcai kéregetőnek ezentúl, amíg élek, soha, sehol, senkinek egyetlen kanyit nem fogok adni, még akkor sem, ha ott a szemem láttára vért hány. Köszönje meg a Deák téri törpe cigánypicsának.
… Ez utóbbit azóta felülbíráltam, és úgy döntöttem, hogy jó zenészeknek mégiscsak adok pénzt esetleg, ahogy eddig is, de azok nem is sima kéregetők, mert valamit csinálnak a pénzemért.
