Az a szokásom, hogy ha olyan édességet kapok, amit nem szeretek, továbbajándékozom. Jellemzően a plazmaadások után szoktak olyan ostyás csokit adni, mint a Balaton szelet, azt nem szeretem, vagy ha pl. Ferrero Rocher-t kapok, amit szintén nem igazán, és így tovább.
Ezeket a melóhelyen a rokonszenvesebb kollégáknak szoktam adni, például taktikai okokból leginkább Szabinának, akitől a legtöbb – szakmai – segítséget kapom; de néha a szomszéd szobában ülő három csajnak, akikkel viszont jóban vagyok, mert ők is olyasféle feketeseggűek, mint én, szóval a közös sors összeköt bennünket :-D
Persze mindez még az előző helyemen volt.
Ezért a szokásomért nagyon népszerű vagyok, ami marhaság, mert hiszen amit szeretek, azt tutira nem fogom elajándékozni, hanem még a lépcsőn felfalom, mint Gréte; amit meg továbbadok, azt úgysem szeretem és semmiképp sem eszem meg. De a többieknek úgy jön le, hogy édességet kapnak tőlem, amiért szeretnek, szóval mindenki jól jár.
Tavasszal a szomszéd szobában ülő egyik csaj ezért hozott nekem ajándékba egy üveg bort, tokaji sárgamuskotályt, amilyent még sosem láttam. Teljesen meghatódtam. Tudtam, hogy a pasija vendéglátós, sőt maga a csaj is az volt régebben, tehát a bor biztos valami finom fajta.
Egyébként egész sötétsárga volt – mármint a bor –, és szinte sűrűnek tűnt kívülről nézve, mint valami méz. Nem is bontottam fel azonnal, hanem gondoltam, majd valami ünnepélyes alkalomkor megkezdem.
Jött is a húsvét, és húsvét pénteken kibontottam ezt az ajándék bort. Hű, nagyon finom volt! Sűrű, nagyon édes, kicsit valahogy gyümölcsös ízű, még sosem ittam ilyen nektárszerű bort. Fantörpikus volt. Az az egy volt kicsit furcsa, hogy az alkoholtartalmát meg sem éreztem, holott az üvegen rajta volt, hogy 10,5 %-os. De gondoltam, már úgy megedződtem a sörivásban, hogy ez a bor már meg se kottyan nekem, vagy nem is tudom…
Később is iszogattam még ebből a borból esténként egy-egy ujjnyit, továbbra is finom és gyümölcsös volt, de nem vágott fejbe, az alkoholt valahogy továbbra sem igazán éreztem. De nagyon finom volt!
Aztán behívtak Szputnyik oltásra, és mivel olvastam, hogy oltás előtt-után-közben ne nagyon igyunk alkoholt, sőt a legszélsőségesebb iránymutatás szerint pont a Szputnyik esetében annyira nem lehet alkoholt fogyasztani, hogy majdnem két hónapig semmi pia (ja, nem csodálom, hogy a ruszkik inkább Pfizert akartak, a saját oltásukat pedig külföldre passzolták). Ezért aztán úgy döntöttem, megiszom a maradék bort még az oltás előtt, rögtön aznap, hogy megkaptam a behívó mailt. Meg is ittam és állati jó is volt, édes, gyümölcsös, nem valami alkoholos, szóval, elfogyott.
Aztán megkaptam az oltást, másnap pedig ez a csaj, akitől a bort kaptam, szintén kapott Pfizert, úgyhogy együtt nyalogattuk a sebeinket és hasonlítottuk össze az oltás utáni tüneteinket, és az egészségügyi beszélgetés közben mellesleg rákérdeztem, hogy miféle tokaji sárgamuskotály volt ez, mert még sosem ittam ilyen édes, sűrű, gyümölcsös bort?
Erre átjött hozzám a csaj az én irodámba, és elmesélte, hogy az nem bor volt, hanem málnaszörp, csak borosüvegbe töltve adta nekem, és a színe azért volt olyan sötétsárga, mert ez egy világos fajta málnaszörp :-D
Állatira röhögtem magamon. Hja, így már érthető, hogy egyáltalán nem rúgtam be tőle! :-D És hogy olyan sűrű és gyümölcsös volt! Hát igen, vízzel fel kellett volna hígítani és úgy meginni. Ez vagyok én.
Mindenki röhögött, akinek csak elmeséltem ezt a sztorit, én magam is, valahányszor eszembe jutott, mert ez annyira jellemző rám :-D De van egy előnye is, mégpedig, hogy én ezt a bort alkoholként ittam, holott nem is volt az, tehát az oltás előtt valójában már vagy két hete egyáltalán nem ittam alkoholt. Szóval a Szputnyikra vonatkozó legszigorúbb alkoholtilalomnak is megfeleltem, mivel a két oltás között sem ittam – kivéve a bajor sört Zsófi születésekor, de az természetesen abszolút indokolt, és különben is egyszerűen meg sem éreztem benne az alkoholt, pedig az tényleg 5,5 %-os volt –, illetve a második oltást követő két hétig sem ittam.
A második oltást követő 14. napon vettem egy félédes rozét (tokaji aszút akartam, csak az épp nem volt abban a boltban), mert addigra már jólesett volna egy igazi alkohol. Ittam is aznap este egy jó pohárral, isteni finom volt. De a málnaszörpös-boros történeten azóta is röhögök magamban :-D
