Már egy hete hazajöttünk a nyaralásról, de még nem volt alkalmam leírni. Most már nekifogok, mielőtt még teljesen elfelejtem :-D
Természetesen ez a nyaralás is iszonyú gyorsan elszállt, egyszerűen hihetetlen… Mintha csak tegnap érkeztünk volna, és már indulunk is haza. Másodsorban, az új állással kapcsolatos telefonhívásra vártam feszülten, és ez eléggé rányomta a bélyegét az első napokra.
Konkrétan megírtam és kinyomtattam többféle felmondási mintát, hogy ha az új főnök telefonál, akkor felrohanjak Pestre és átadjam a jelenlegi főnökeimnek. Legalább félóránként csekkoltam a telefont, és minden alkalommal levert a víz, és bevallom, megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy nem keresett senki.
Harmadsorban iszonyú hőség volt a nyaralás alatt. Még szerencse, hogy valamennyit fogytam, és így az első napokban sokkal kevésbé viselt meg a meleg, mint 57 kilós koromban. Sajnos aztán a finom félpanziónak köszönhetően felszedtem valamennyit, és akkor már nem volt jó.
1.nap: indulás. Elvileg hajnalban még futni akartam, de ezt elengedtem. Így viszont időre becsomagoltam, kivittem a szemetet és 10.15-kor indultunk. Hát, meleg volt… De fel voltam dobva, hogy végre nyaralni megyünk!! Ugyanakkor nagyon feszült voltam, hogy hív-e és mikor a leendő főnökasszony. Székesfehérvárig különösen ideges voltam, mert akkor még vissza lehetett volna fordulni a sztrádán – utána, úgy döntöttem, már csak másnap lesz ebből felmondás. De nem hívtak.
Almádiig egyhuzamban mentünk, miután a „szokásos” helyünkön, a székesfehérvári Auchannál iszonyatos sor volt a lehajtónál. Almádiban mentes fagyit ettünk (Fater), és palacsintát (én). Az idei év első palacsintája. Sajnos, elég vacak volt, de hát a palacsinta az palacsinta! :-)
Utána már egyenesen az Annabellába hajtottunk. Istenem, de csodálatos volt… Nem is tudom, miért szeretem úgy az Annabellát. Laktam már más füredi szállodákban is, de valahogy az Annabella mindig ott állt a sétány közepén, gyerekkorom óta, és valahogy mindig úgy éreztem, az valami különleges, elit hely, ahová csak kiválasztottak mehetnek be. És most pár éve én is itt töltök egy kis időt, egyébként pedig tényleg kényelmes hely, főleg az ingyen strand és még főlegebb, a remek ételek miatt! Már előre vártam a másnapi reggelit :-D
A szoba sajnos keleti fekvésű volt – legközelebb beleírom a foglalásba, hogy Tihanyra nézőt akarok – de azért kellemes, főleg a szép nagy fürdőszoba, ahol minden piperénk elfért. Csak lepakoltunk, felhívtuk Muttert, és már rohantunk is le a strandra.
Istenem, balatoni strand…. Gyakorlatilag egész évben erre vártam. Illetve a legutóbbi zárás óta, amikor bizonytalanná vált, hogy lesz-e nyaralás idén. A szállodaszobába való megérkezés után a második kedvenc pillanatom, amikor lepakolunk a strandon, és megyek a vízbe – illetve, utána kijőve, a fűben heverek és a Pendragon legendát olvasom :-)
A víz egész nyaralásunk alatt nagyon meleg volt, mivel a levegő is az volt, így semmiféle borzongás nem fogadott a vízbe lépve. Mindennap legalább 500 tempót úsztam, sőt valamelyik napon sikerült az ezer is.
Miután eleget úsztunk ezen az első délutánon, felmentünk átöltözni – telefonhívás nem jött – aztán le a csodálatos étterembe! Az Annabella éttermét az ételeken kívül még azért is szeretem, mert rengeteg férőhely van, nem kell pankrációzni, hogy nem jut szabad asztal, mint egyes kisebb helyeken.
Most is degeszre ettük magunkat, aztán esti séta keretében elsétáltunk a Tescóba sörért. Ez több kilométer oda-vissza.
2.nap. Szerencsére a szobánkban légkondi volt, és még nagyobb szerencse, hogy éjszakára úgy lehűlt a levegő, hogy nem is kellett bekapcsolnunk.
Ébredéskor, miután valamelyest magamhoz tértem, rögtön a reggeli és főleg a kávé volt az első gondolatom. Fater cigizett, netezett a telefonon, megint cigizett; így nekem az öltözéssel és a WC-vel el kellett csípnem azt a pillanatot a reggelihez indulással, amikor épp elnyomta a cigit, mert ha 2-3 perccel a cigi után szólok, hogy „Mehetünk reggelizni!”, akkor rágyújt még egyre :-D
Lefelé haladva az étterem felé előrecsörtettem, rávetődtem a kávéautomatára és rögtön egy csésze – bármilyen – kávéval lerogytam a teraszon. ’Sajnos’, otthon hozzászoktam, hogy felkelés után azonnal bekapcsolom a kávéfőzőt, és így a felkelés utáni 5. percben már iszom a kávét. Most viszont, a nyaralás alatt ki kellett várnom, amíg arcot mosok, felöltözöm, úgy-ahogy feltűzöm a hajamat, és Fatert is kinoszogatom az étterembe.
Ezen az első teljes napunkon Veszprémbe mentünk, sőt, a veszprémi állatkertbe. Én már jártam itt valamikor régen, de nem igazán emlékeztem, hogy jutottunk oda. Meglepő módon viszonylag könnyen odataláltunk most! Útközben a Rocky Horror Picture Show CD-t hallgattuk, mivel a filmet indulás előtti napon néztem újra, és a CD-t is nemrég vettem meg, ez még nagyon frissen a fejemben volt most :-) Csípem ezt filmet, habár el nem tudnám mesélni a történetét :-D
A nagy novemberi fogyás eredményeként most már elég kényelmesen rám jött a farmersort, sőt egy másik fekete is, amit annak idején csak megvettem, de tulajdonképpen sosem hordtam, mert nem jött rám. De idén már igen! Így ebben a két sortban nyomultam tulajdonképpen egész idő alatt, mert annyira meleg volt, hogy a hosszúnadrágra gondolni sem bírtam, pedig kettőt is elhoztam. Meglepő módon a sortok még a nyaralás végén is feljöttek rám, pedig naponta 2-4 palacsintát felfaltam :-D
A veszprémi állatkert nagyon szép volt, szép nagy területen. Igen sok állat volt, és láttunk pl. sivatagi rókát is, amit eddig még sosem láttam személyesen. Igaz, hogy nekünk hátat fordítva aludt :-D A napi kötelező palacsintámat is itt az állatkertben ettem meg. Közepesen finom volt.
Az egyetlen rossz dolog, hogy istentelenül meleg volt, pedig a csütörtöki csúcshőmérsékletet nem is értük el.
Láttunk tigrist, fókát, elefántot, zebrát, kecskét stb., tényleg nagyon sok állat volt. Utólag jutott eszembe, hogy farkas nem volt! Sem medve. Később rájöttem, hogy krokodilt sem láttunk, vagy kígyót – ezek vagy olyan helyen voltak, ahová valamiért nem mentünk, vagy nem is voltak. Mindegy, így is jó volt!
Visszamentünk a városba, a kocsit letettük és a plázában lévő Freiben ittam egy hónap kávéját. Ez ebben a hónapban jeges kávé volt, de kivételesen nem bántam, mert a többórás hőségben való mászkálás után most direkt jólesett.
… Ezt a posztot már hosszú napok óta írom, részletekben, mert egyszerre marha hosszú lenne, de így viszont lehet, hogy karácsonyig érek a végére… :-D
A Frei után még elsétáltunk azért a várba is, bár Fater nem feltétlenül akart, de én ragaszkodtam hozzá. Általában csak évente egyszer jövünk Veszprémbe, nehogy már az állatkerttel és a kávézóval lezáruljon a túra :-)
Délután strand. Az árnyékban remek volt, a vízben pedig pláne. Este vacsora, utána séta, utána olvasás és sör. Megjegyzem, hogy az erkélyen nem volt ugyan világítás, de azért jó volt ott ülni alkonyatkor. Sötétedéskor mindig bemenekültem a szobába, egyrészt mert már nem lehetett olvasni, másrészt a korábbi tapasztalataim arra tanítottak, hogy ilyenkor szoktak leereszkedni a pókok a felsőbb emeletekről. Hát idén meglepő módon az Annabellában egyáltalán nem láttam pókot! „Szerencsére” a hévízi szállodában rögtön akadt kettő-három is.
3. nap: Tihany. Megkerültük a Belső-tavat, majd az apátság és a városközpont körül sétáltunk. Megjegyzem, természetesen muszáj volt ezt a területet pont most feltúrni; ahogy a futóterepeimet, úgy a nyaralási sétaterepeimet is előszeretettel túrják fel éppen akkor, amikor én ott nyaralok/futok.
A Belső-tó megkerülésekor odafelé menet még szinte nem is volt hőség, tök jól lehetett sétálni – leszámítva, hogy szandálban voltam és a kis füvek folyton zaklatták a talpamat – de a másik oldalon, az apátság felé visszamenet már baromi meleg volt, és a szél is elállt. 35 fok lehetett árnyékban, de az nem volt, mármint árnyék… Alig éltem, mire visszaértünk a civilizációba. Fagyit ettünk, és kivételesen most én is fogyasztottam – nem különösebben szeretem amúgy – mégpedig mentás bodzát, mert gondoltam, az pont jó lesz ebben a hőségben. Így is lett.
Közben félóránként csekkoltam a telefonomat, de semmi. Tihany bejárása után hazamentünk, és azonnal le a strandra! Úsztunk, olvastunk, a szokásos lazulás…. Aztán mikor visszamentünk a szobába, elhűlve láttam a telefonomon, hogy nem fogadott hívás!
Na, itt van!! És persze hogy akkor, amikor épp a strandon voltunk…. De azért a Google-ban lecsekkoltam a telefonszámot, mert nem az volt, amit „új munkahely” néven elmentettem. Kiderült, hogy ez a leendő főnöknek a privát telefonszáma.
Addigra már annyit agyaltam a munkahely-témán, ami szinte megrontotta a nyaralást is, felhőtlenül pihenni például nem igazán tudtam. Mert megfordult a fejemben, hogy jó-jó, nem kellemes nyaralásról felutazni felmondani, de lehet még rosszabb is, mert mi van, ha mégsem vesznek fel?? Ez ugyanis nem a leendő főnökasszonytól függ, hanem ugye neki is jóvá kell hagyatnia engem az ő fő-főnökével. Mi van, ha az aszongya, hogy szó se róla, vagy a nagyobb fizetést nem akarja engedni, márpedig az egyik legfőbb okom a felmondásra épp a pénz.
Ezek átsuhantak az agyamon, miközben visszahívtam a főnökasszony magántelefonszámát. – Közben kora este lett, mert 18.20-ig voltunk a strandon…
Hát akkor elmondta a leendő főnök, hogy minden jól van, jóváhagytak engem, sőt a fizetést is, de („minden, ami a de előtt elhangzik, lényegtelen”) a nagyvezírük kitalált valami ideiglenes létszámstopot a nyárra, tehát engem még nem tudnak felvenni, sőt ne is mondjak fel, mert hiszen az sem halálfix, hogy szeptemberben feloldódik a létszámstop. De vannak ott náluk emberek, akik máshová akarnak menni, és ha azok lelépnek időközben, akkor mehetek. Szóval, kérte az elnézéseket és abban maradtunk, hogy én még várjak, amíg ő – majd – jelentkezik.
Én azért benyögtem, hogy szívesen megszakítottam volna a nyaralásomat a felmondással, hogy érezze, mennyire elkötelezett vagyok ;-) És hogy rendben, természetesen várok – mert ő még azt is mondta, hogy én talán nem is tudok ennyit várni rájuk.
Letettem a telefont, és igazán nem tudtam eldönteni, örüljek-e vagy sem? Annak persze nagyon örültem, hogy mégsem kell felutaznom Pestre, nyaralás közben felmondani. És annak is, hogy mostantól már békésen nyaralhatok és nem kell stresszesen lesni a telefont.
Viszont most nem lesz szeptembertől szép új állásom…. Mert a felmondási időmet is bele kell kalkulálni. Már úgy beleéltem magam, hogy nyaralás után egy-két héten belül szép vigyorogva felmondok, és heteken belül új, jól fizető, nem 6.30-kor kezdődő munkahelyem lesz… Az is megfordult a fejemben, hogy várjak ezekre egyáltalán?? Mi van, ha szeptemberben sem oldják fel a létszámstopot (egyáltalán, ilyen az én formám, ez tiszta Murphy, meg sem lep, hogy valami közbejött), hanem majd csak októberben, vagy novemberben. Mi lenne, ha elengedném ezt a lehetőséget és keresnék valami mást? De azt se merem: sanszos, hogy nem találnék, vagy ha igen, ugyanolyan cseberből vederbe lenne, mint ahogy a mostani munkahelyemet találtam. És akkor verhetem a fejemet a falba, hogy hagytam elúszni ezt a jól fizető, Bogis állást.
Hosszan meredtem magam elé tépelődve, míg Fater kérdően nézett rám. Aztán úgy döntöttem, most nem fogok ezzel foglalkozni, gyerünk az étterembe vacsorázni, nyaralok, a Balatonon vagyok, most a pihenés a lényeg! Félre is tettem a gondolatot és a továbbiakban már jobban sikerült a kikapcsolódás.
De ezen az estén két sört ittam, kellett is annyi, és jól is esett :-)
…Alvás szempontjából is érdekes volt amúgy ez az idei nyaralás. Direkt vártam, hogy majd jól ki tudom aludni magam, mivel a szomszédok nem zavarnak majd. De mégsem jött össze a jó alvás, és nem azért mert Fater horkolt volna, hanem mert én ébredtem fel egy éjszaka néha háromszor, talán négyszer is, az első két éjszakát leszámítva!! Ilyenkor mindig kimentem vécére, és pisiltem is igen sokat. Ami fura, mert annyi sört azért sosem ittam este, illetve egyet-kettőt máskor is iszom, de nem kelek fel miatta háromszor… Talán olyan lehetett, amiről anyám szokott mesélni, hogy vizesedik a lába, és mikor lefekszik, a gravitáció miatt elkezd „lemenni” a víz, vagyis pisil. De nekem egyáltalán nem vizesedett a lábam. Nagyon fura. A lényeg, hogy röhejes módon most, a szabadságom alatt volt olyan, hogy éjjel a 3. kelésnél a tükörbe néztem és a látványtól majdnem felordítottam, mintha a Kampókéz lett volna ott :-DDD
4.nap: ekkor volt a legmelegebb. Simán 38-40 fok, napon valszeg akár 50 is… Csak Füreden voltunk. Megnéztük a Széchenyi-strandot, ahol még sosem jártunk. Tetszett! De még jobban tetszett a kemping része, nem a sátrazás, hanem a jó kis hangulatos faházikók… Úgy el tudtam képzelni, hogy ilyenben nyaralok, jön az alkonyat és én a Sátán kutyáját olvasom (természetesen kulturált vizesblokk legyen, és szúnyogok mellőzzenek).
Utána gyalog elsétáltunk a vörös templomig és a vásárcsarnokig. Szeretek erre járni, de az út a tűző napon vezetett, és mint már említettem, tetőzött a meleg. Nem részletezem. Már én is totál kész voltam, pedig eddig elég jól bírtam.
Palacsintához nem jutottam eddig, ezért most a napi túra végén a Tagore sétányon ettem meg a szokásos adagomat. Finom is volt. Utána rohantunk a strandra. A víz most már komolyan meleg volt, épp csak hogy hűvösebb a levegőnél, de azért az 50 fokos napsütésnél a 29 fokos víz mégiscsak kellemesebb!
A strandon, épp pihentem és olvastam, egy kb. kétéves kisgyerek akart a vízbe menni, mire mondta neki a papája, hogy most vett fel szárazföldi pelust. Menjünk vissza anyához, és ő majd ad rád vízi pelust! A kisgyerek el is kezdett szaladni a mama irányába, majd valamiért megállt MELLETTEM és közölte: - Ő anya!
De édes volt! Nagyon mosolyogtam, a papája pedig mondta neki, hogy nem, még eggyel tovább :-D
Fater ezen az estén valamiért nem akart sétálni vacsora után, nekem viszont nagyon benne volt a lábamban a lendület. Így nekiindultam teljesen egyedül, rögtön a vacsoraasztaltól. Elsétáltam a hajóállomásig és vissza. Közben rájöttem, hogy semmi pénz nincs nálam, hogy pl. fagyit vagy sört vehessek, sem maszk, amivel bemehetnék a boltba chipsért. Aki hülye, haljon meg. Mindegy, a fő a séta! De évtizedek óta nem voltam utcán úgy, hogy nincs nálam semmi (legfeljebb futáskor).
5.nap: Csökkent a hőség. Na nem valami észrevehetően… Mindenesetre már nem haltunk meg a tűző napon. Sajkodra mentünk, ott tettünk egy hosszabb sétát. Én közben elmeséltem Faternak a Wolf Creek c. horrorfilm sztoriját. Talán nem kellett volna, mert azóta is ráz a hideg, ha eszembe jut, és most már összekapcsolódik a fejemben Sajkoddal :-D
Viszont remek palacsintát ettem, és a vécé is kulturált és ingyenes volt. Sajkod után a Külső-tóhoz mentünk, illetve csak mentünk volna, mert ki volt írva, hogy ne menjünk oda, és út sem nagyon volt, és a szandálomba is belement már minden tüske és bogáncs. Természetesen, mivel hőség volt és mert rám jött :-DDD, én most is rövidnadrágban voltam!
Ezen a napon 1000 tempót úsztam, pedig a hosszabb úszás nem volt könnyű a szép idő ellenére sem. Először is, a víz mindig hullámzott, ha nem is nagyon, de ahhoz eléggé, hogy küzdeni kelljen vele. Visszafelé úszva pedig a pofámba jött a hullám, és a nap is teljesen a szemembe tűzött. Este viszont, a vacsora utáni sétákon fogcsikorgatva láttuk, hogy most bezzeg teljesen sima a víztükör! Amikor már nem úszunk benne…
Vacsora után kisétáltunk a hajóállomásra, ott le is ültünk kicsit, és kezdett felhősödni az ég. Nem kicsit: nagyon. Ronda nagy szürkéskék felhő jött. De idegesítően nagy. És nagyon alacsonyan. Kimondottan aggasztó volt… Csináltunk is róla pár fotót, majd noszogattam Fatert, hogy menjünk haza, mert nyugtalan vagyok. A szállodától 15 méterre voltunk, amikor esni kezdett.
Az eső meg vihar itt Balatonfüreden nem volt valami hatalmas, viszont az ijesztő, alacsony felhő, mint a Google-ról kiderítettem, egy szupercella volt! Még sosem láttam ilyesmit személyesen. De most örültünk, mert elvileg lehűlést hoz az eső, és mert mi nem áztunk meg :-D
Egyébként ez volt az utolsó teljes napunk az Annabellában, és a recepciós fickó tanácsára már ezen a napon kifizettem a nyaralást, hogy ne másnap délelőtt kelljen, amikor várhatóan sor lesz. Egyébként már megtanultunk eddigre, hogy a recepción sor van 10.00 körül (kijelentkezők) és 14.00-kor (bejelentkezők), és igyekeztük ezeket az időpontokat elkerülni. Mert különben marha sokáig tart, mire elkérhetjük a szobakulcsot.
6.nap: kiköltöztünk, és átcuccoltunk Hévízre. Nagyon nem szeretek összecsomagolni és szállodákból kiköltözni, főleg ha az az Annabella, finom reggelivel, jó kávéval és ingyen stranddal. De hát minden jónak vége szakad egyszer. Most még az vigasztalt, hogy hiszen Hévízre megyünk, ami szintén király hely!
Előtte még benéztünk a tihanyi piacra. Rettenetes zsúfoltság volt – és meleg is, hát miféle „lehűlés” volt ez? – és nem volt semmi különösen extra áru. Azért tudtam volna venni ezt-azt. Vettem is egy natúr szappant magamnak, valamint Öcsémnek és magamnak is egy-egy csomag finom szemes kávét. Továbbá láttunk egy barna shar pei kutyát is. A piacról a parkoló felé menet pedig egy nádi, vagy sima rókát, amint épp átszaladt az úton a part felé, de olyan messze volt, hogy épp csak annyit láttam, hogy nem macska, sem kutya.
Félúton megálltunk Badacsonyban, hogy ott elfogyasszam a szükséges palacsintámat, és vécére is mehessünk. Azonban a parkolóautomata a pénzt ugyan elfogadta, de jegyet már nem adott ki. Egy másik család is ott állt már kétségbeesve… Én leszartam volna, de pontosan tudom, amilyen az én formám, lehet, hogy a badacsonyi parkolóban csak 15 évente egyszer jár parkolóőr, de kurvaisten, hogy az akkor lesz, amikor nekünk nincs jegyünk. Ezért felhívtuk a parkolási társaságot, akik megígérték, hogy rögtön kijönnek. Ezzel szkeptikus voltam, de valóban ott volt egy fickó robogóval 3 percen belül – nem hittem a szememnek! Tett új papírt az automatába, de az a már készen lévő két jegyet nem nyomta ki, ezért a csávó kézzel írt nekünk új jegyeket, ráadásul kompenzációként egész napra szólót :-)
Mondtam Faternak, hogy akkor másszuk meg a hegyet, ha már ennyi időnk van, de valamiért nem akart :-D
Palacsintáztunk, fagyiztunk, és mentünk tovább Hévízre.
Ahogy Tihanyban, Hévízen is feltúrás van! Mondtam, hogy ez az én formám. Ezúttal a buszállomást túrták fel, így ott most nincsenek buszok, pedig gondoltam rá, hogy tök jól le lehetne buszozni reggel Pestről, csobbanni és este haza, mert 10 méterre áll meg a tófürdőtől. Hát ez most már ugrott.
A Majerik szállót is eléggé kedvelem, már többször voltunk itt, csípem, hogy olyan kis szocreál, király fekvése van, és nagyon aranyos kis hallja. Légkondi viszont sajnos nincs. Az Annabella klímája után nem volt jó megérkezni ebbe a fülledt szobába. De kinyitottuk az erkélyajtót, majd elrohantunk a fürdőbe, így már nem is zavart.
A fürdő érdekesen kezdődött, ugyanis kígyózó sor volt, viszont mindösszesen egy (1) db pénztáros csaj dolgozott! Végül is, ki a fene hitte volna, hogy szombaton délután, a tófürdő zárása előtt három és fél órával, június végén az emberek pont fürdeni akarnak menni??? Tényleg teljesen hihetetlen és váratlan lehetett ez a fürdő vezetőségének, kábé mint télen a BKV-nak a havazás.
Még azt se mondhatnánk, hogy munkaerőhiány volt, mert még több fürdős csajszi lébecolt az előtérben, de a pénztárba valamiért egyik sem ült be, csak ez az egy. Így kissé morcos hangulatban álltuk ki a húszperces sort. – Persze előtte a hülye védettségi igazolványt meg a személyit is kellett mutogatni, külön tört a frász, hogy a zárható szekrényből vajon el fogják-e lopni az igazolványaimat, vagy sem.
No de végül becsekkoltunk, átöltöztünk és rohantunk fürdeni! Polifoamot nem hoztunk, szabad nyugágy nem volt, így egy padra telepedtünk, de sebaj!
A hévízi víz sokkal jobb a Balatonnál abból a szempontból, hogy sima a víztükör, és ezért könnyű az úszás. Viszont meleg vizű, és gyógyvíz, szóval mégsem könnyebb az úszás :-D És árnyék sem nagyon volt (mármint a vízben), én pedig nemigen bírom, ha huzamosabb ideig tűz a fejemre a nap. Fater pedig a meleg vízben úszást bírta nehezen. Úgyhogy több szakaszban úsztunk, én pedig minduntalan a fürdőház árnyékába húzódtam, mint egy vámpír.
De a napi 500 tempó ebben a mély vízben igazán simán összejött.
Egyébként még Füreden kiolvastam a Kétbalkezes istennőt és a Gyilkosság a diákszállóban-t, nagyon jólestek, itt Hévízen pedig egy még poénosabbat, aminek most inkább le se írom a címét :-D A lényeg, hogy direkt hagytam a legkönnyedebb, vidám könyvet a nyaralás végére, hogy ne legyen annyira szomorú majd a hazautazás.
Aztán megvolt az első vacsoránk az új helyen. Az Annabella után sajnos nagy minőségi esés…. Mondjuk, finom az étel, de sokkal kisebb maga az étterem, és érdekes módon maszk kell, ha felkelünk vízért vagy a levesért, salátáért megyünk. Holott már eleve csak védettségi igazolvánnyal vehet ki szobát az ember, a pincérek pedig maszkot hordanak úgyis.
Ez a másik dolog, ami feszélyezni szokott a Majerikben, hogy kicsi az étterem, de azért egy pincér állandóan ott lébecol és figyeli a vacsorázókat – természetesen, hiszen tudnia kell, mikor hozza a következő fogást. De ez engem eléggé zavart, mert mintha „figyeltek volna”, főleg, hogy egyidejűleg viszonylag kevesen vacsoráztunk. Az Annabellában svédasztal volt, és csomóan nyüzsögtünk, ott sokkal felszabadultabban tudtam enni.
Vacsora után sétáltunk, és mivel a desszertet nem kértük, én vettem egy jó nagy poharas csokifagyit. Szép nagy kört tettünk, aztán haza. A szobánk keleti fekvésű volt, így estére már kellemesen kihűlt. És az erkélyen lehetett olvasni! Egy darabig, mert itt ugyan volt lámpa, viszont az nem működött. Úgyhogy, akárcsak az Annabellában, sötétedéskor itt is bementem a szobába tovább olvasni – már csak a pókok miatt is, itt ugyanis a szobában már első nap találtam kettőt is. Nem akartam megvárni, míg majd az erkélyen is leereszkedik egy a nyakamba.
7.nap: 4.22-kor arra ébredtem, hogy iszonyú világosság és hőség van. Ja, mert a szoba keleti fekvésű, a nap betűz, és este elfelejtettük behúzni azt a függönyt, ami a fejünkhöz közeli ablak előtt van…. Mindegy, így már úgysem nagyon lehetett aludni.
Még azért is volt hőség, mert Fater este becsukta az erkélyajtót, mert zavarta a szomszéd szálloda légkondijának a zúgása. Mondtam neki, hogy a légkondi kellemes megnyugtató alapzaj ahhoz képest, amikor a szomszéd kisluvnya éjjel kettőkor áll neki átbeszélni a kis kapcsolatukat, és egy-két órán át folytatja. A többi éjszakákon aztán már nem csuktuk be az erkélyajtót, főleg mert az a légkondi magától is leáll, amint egy bizonyos fok alá süllyedt este a hőmérséklet.
Az Annabella után a Majerik reggelije visszalépés volt, bár nem nagyon, mert rántotta itt is volt, sőt koktélvirsli meg bundás kenyér is. Viszont a kávé baromi gyenge volt. Szokás szerint azonnal megittam kettőt, de éreztem, hogy nem érzek semmit. Hát igen, az Annabellában kávé volt, ez meg szerintem legalább félig koffeinmentes, hogy az ide járó, zömében betegeskedő öregasszonyok nehogy feldobják a pacskert szívinfarktusban az étterem közepén. Sajnos a 95/60-as vérnyomású, bagoly típusú embereket ez nem vigasztalja.
Szerencsére az volt a terv, hogy elmegyünk a káptalantóti piacra, és én majd ott iszom normális kávét.
Káptalantótiba simán odataláltunk, és már 10.00 is elmúlt, mire odaértünk. Gondoltam, ez remek, eddigre már lement a tömeg és már csak kevés ember maradt ott.
Ezt rosszul gondoltam. Annyian voltak, hogy a nagy, hivatalos parkolóban, ahová beálltunk, kb. annyit kellett gyalogolni, míg le tudtuk tenni az autót, mint a Bécs-Budapest távolság. Ezek után persze a piacon is millióan voltak. Azonnal kávét kerestem, de a bejárathoz közeli helyen sor állt, így hátramentünk, megkeresni azt, ahol tavaly ittunk. Nagy nehezen meglett. A tejeskávé 950.- Ft volt, de már nem érdekelt.
Végigjártuk a piacot a hőségben és tömegben. Meglepve láttuk, hogy jórészt olyan árusok vannak itt, akik tegnap a tihanyi piacon is ott voltak. Talán el se kellett volna jönnünk ma?... De azért láttunk ezt-azt, én vettem sajtokat, sőt Tesóméknak jó kis egészséges tönkölykekszet is. Amiről utóbb kiderült, hogy nem kell nekik, mivel mangalicazsírt tartalmaz. Én ugyan megnéztem az összetevőket, de csak annyit szűrtem le, hogy „egészséges” – egyébként örültem, hogy odafértem a standhoz, és fél szemmel Fatert kerestem, aki nem vette észre, hogy hátramaradtam, és ment tovább.
Iszonytató hőség volt, de így legalább elég volt egyszer vécére menni :-D Néhány óra alatt végeztünk a piacon, aztán hátra arc. Most megint megálltunk Badacsonyban, ahol ezúttal működött a parkolóautomata, és én egy másik helyen akartam palacsintát enni.
Találtunk is olyan helyet, ahol le tudtunk ülni – mert amúgy totál tele volt minden – csakhogy itt kettesével adták a palacsintát. Egy adag = két darab. Sok helyen így van. Bakker, én legszívesebben három darabot szeretnék enni… A lényeg a lényeg, hogy kénytelen voltam két adag, azaz 4 db palacsintát betolni :-D
(A vicces, hogy aznap este a Majerikben is csokiöntetes diós palacsinta volt a desszert, amit ezúttal megettem, sőt Faterét is, mert nekem adta a sajátját. Egész jó lett volna, ha bele nem tesznek mazsolát. Vannak ilyen elmebeteg szakácsok, akik a kávéba meg a gulyáslevesbe is mazsolát tömködnek.)
Badacsonyban még a hajóállomásra is kimentünk nézelődni, majd vissza Hévízre. Ezúttal a fürdő vezetősége képes volt felfogni, hogy érdekes módon sok ember akar fürdeni június végi hétvégi délutánokon, és két kassza üzemelt.
Ma már vittünk polifoamot, így természetes volt, hogy találtunk üres nyugágyakat IS :-D Az úszás remek volt, utána a vacsora is kellemes, majd vacsora után elsétáltunk a Hévízi-lefolyóhoz. Ezt tavaly már felfedeztük, de akkor csak épp odapillantottunk. Most hosszan végigsétáltunk a patak partján, ahol az emberek úgy szabadstrandoltak, mint Erdélyben az Anna-tónál. Ugyanabban a gyógyvízben, mint a hivatalos fürdőé, csak ingyen :-) Igen hangulatos volt, és ha lett volna ott pár mobilvécé, még én is kipróbáltam volna, így azonban nem éreztem higiénikusnak.
8.nap. A nyaralás utolsó teljes napja, és még hétfő is, de mégis jókedvűen ébredtem, mert születésnap!! :-D Lehet, hogy röhejes már az én koromban, de igazán szeretem, ha születésnapom van. A minimum, hogy szabit veszek ki, és többnyire pizzával vagy más hasonlókkal is megünneplem. Csak mikor vége van, duzzogva gondolok rá, hogy miért nem lehet kicsit gyakrabban születésnapom??
A reggeli vizes kávéra már fel voltam készülve, mert az volt a terv, hogy Keszthelyen leszünk, ahol a Tulipán nevű cukrászdában iszunk rendes kávét (is). Itt már jártunk egyszer Dórival. Most leparkoltunk, és gyalog indultunk a cukrászda felé, de a térképen valahogy rövidebbnek tűnt az út, és én a koffeinhiány miatt már nagyon szenvedtem. Szerencsére a Tulipán megvolt. És remek kávé- és itallapjuk van, csak pont a legfontosabbak, a sütemények nincsenek ott felsorolva, hanem „nézzük meg a pultban” – tehát az ember leül a teraszon, étlap elő, akkor észreveszi, hogy nincsenek rajta a sütik; be az épületbe, ahol megnézi az összes sütit és kiválaszt egyet, majd vissza a teraszra, és fejben tartja, míg jön a pincér…. Mindezt kávé előtt. Remek.
Én valami gyümölcsös-joghurtos tortaszeletre vágytam, amire elég ámuldozva néztek, és végül kaptam epres mascarponés sütit (és persze szuper kávét is!!!). Később, már Pesten, Szamos cukrászdában ülve láttam, hogy itt tényleg van gyümölcsös-joghurtos, szicíliai citromos, meg gyümölcsös-túrós torta, többféle is, csak a Tulipánban úgy látszik, nem szokásos. De mindegy, nagyon jó volt ez is. Főleg a tejeskávé!
Ezek után a hajóállomáson jártunk, aztán a Festetics-kastélyban is. A kastélymúzeum, sőt még a kávézó is be volt zárva! Aggódni kezdtem, hogy már megint valami járványügyi zárlat lett, amiről nem tudok? Aztán leesett, hogy csak hétfő van, amikor a múzeumok zárva tartanak.
Vissza Hévízre, és végre beültünk igazi ebédet enni a „pulis helyre”! A jó kis kék napernyős étterem, ami előtt évek óta eljárunk, főleg mert egy puli a társtulajdonos, és őt, ha lehet, meg is simogatjuk. Idén kikötöttem, hogy most a szülinapomon ebédeljünk ott végre, mert biztos finom, és hogy törlesszünk a puli használatáért is.
Az ebéd valóban nagyon finom volt. Hamar hoztak mindent, emberes adagok voltak, és nem is túl drága. A főétel és a desszert között a puli oda is jött hozzánk, nagyon boldog voltam, mert olyan meleg volt és alig volt vendég, nem is hittem, hogy még beszédbe elegyedhetek a pulival direkt a születésnapomon. Az egyetlen hátránya az ebédnek, hogy iszonyú hőség volt, még a napernyők alatt is.
Vacilláltam, hogy egyek-e desszertet, de végül ettem! Gundel palacsintát. Pont előző este is valami efféle volt a szállodában, de ég és föld! Ez a Gundel valami isteni volt, kétujjnyi vastagon megtöltve diós krémmel, és nem volt benne mazsola! Mindennap meg bírnék enni belőle három tányérral. Csak az volt a baj, hogy akkorra már megettem a főételt is, és szó szerint úgy éreztem, hogy kipukkadok. Még két óra múlva is akkora volt a hasam, mint Áginak egy nappal Zsófi születése előtt.
Ilyen előzményekkel nem volt egyszerű a délutáni úszás, de azért persze kimentünk a tóra és egy utolsót még megmártóztunk. Aztán vacsora, séta, sörözés, olvasás, és a hazautazás előtti utolsó éjszaka.
9.nap: kicsekkoltunk, és az északi parton megindultunk hazafelé. Füreden megálltunk a Tescóban venni ezt-azt, és szendvicset enni, Almádiban pedig palacsintázni. Ez hiba volt, mert ahogy idefelé jövet is vacak volt a palacsinta, úgy sajnos most is. De hát a palacsintát azért olyan nagyon nem lehet elrontani, most is jólesett. Eztán már egyhuzamban jöttünk Pestig.
Útközben az autópályán láttunk egy lángolva égő (teher)kocsit, szerencsére emberéletben nem esett kár, a sofőr meg egy másik ember ott állt mellette és nézték. Azért nem volt jó látvány.
Sajnos Pestre beérve szembesültünk azzal, hogy Almáditól Pestig gyorsabb, mint Pest határától az én lakásomig. Totál beállt a Hegyalja út. Gondoltam, hogy a Lánchíd lezárása és/vagy a hülye focis izé miatt. Végül aztán csak megindult a forgalom és valamikor kora délután hazaértem.
Azonnal lezuhanyoztam, ettem pár falatot és visszafordultam mozizni. Még pár napig nem ért utol a nyaralás utáni depresszió. Igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni, mint pl. hogy megint aludhatok meztelenül, találkozom Öcsémékkel, lesz Vámpírok Bálja, sőt nyár végén alighanem Zalakaros is!
