Ma egyszerre vagyok rosszkedvű és feldobott, illetve felváltva ez a kettő. Rosszkedvű főleg azért, mert keveset aludtam; lefekvés előtt – feszültség miatt – megittam egy Borsodi Bivalyt, elalvás előtt bekapcsoltam a rádiót, de most nem az Inforádiót, hanem egy zenéset. Aztán éjfélkor felébredtem, akkorra a szomszédok elkussoltak, ezért gondoltam, jó csönd lesz már, lekapcsoltam a rádiót.
De pisilnem is kellett (hja, a sör), felkeltem pisilni.
De az én felkelésemre felébredtek a szomszéd félmajmok is és rákezdtek beszélgetni. Oh, hogy bassza meg, ez a fal olyan kurva vékony, mintha csak a szomszéd szoba lenne…. Most igazán nem beszéltek hangosan, de engem akkor is zavart, így a rádiót visszakapcsoltam. De az éjszakai csöndben még nekem is hangos volt a rádió – nem tekerős a hangerőszabályozó, a leghalkabb fokozaton hallgattam –, így csak félálomban fetrengtem. Közben még melegem is volt, és az istennek sem sikerült visszaaludni. Nagyon mérges voltam a szomszéd félmajmokra, amikor is rájöttem, hogy inkább a sörtől ébredtem fel, attól van melegem is és sanszos, hogy visszaaludni is jórészt amiatt nem tudok :-D
Valamikor később rájöttem, hogy ha a nem használt kispárnát a rádióra teszem, akkor épp az a hangerő lesz, ami nekem ideális. Ez be is vált, és iszonyat mélyen bealudtam, csak sajnos rögtön szólt már az ébresztő.
Rosszkedvem van még az istenverte Eufémisztikus Konferencia vagy mi a faszom miatt – hogy verné meg az Isten, stílszerűen – ami miatt most lezárják két hétre a Hősök terét és környékét. Természetesen ott vezet az út a futókörhöz, amit most így nem lehet megközelíteni, hanem esetleg csak nagyot kerülve a Dózsa György útról, de arról még sosem mentem, próbautat kellene csinálni, mert mi van, ha nekieredek, erre még odaérés előtt megállít a rendőr. Nem igaz, hogy mindig az én futóútjaimat kell szétbaszni! Régen a Margitsziget volt évekig feltúrva, most, mikor a teljes Városliget-kört futottam, azt is szétsomták, léghajókikötő (!!) építése miatt, most meg ez az eukaliptuszos vadbaromság…
Persze másmilyen közlekedési lezárások is lesznek, de azok kevéssé zavarnak, mint a futásomba való bekavarás.
Szerencsére maga a pápa nagyjából normális ember, többnyire jó dolgokat mond, illetve nem áll szóba a Viktorral, tehát ebben megegyezünk :-D Tehát őrá személy szerint nem vagyok mérges.
Mért nem csinálják ezeket a nagy össznépi baszomságokat a Hortobágyon, vagy a felcsúti stadionban, ott van bőven hely, és másra úgyse jó.
Rosszkedvem van még amiatt is, mert sajnos az utóbbi egy-két hétben túl sok csokit eszem megint :-( Igyekszem visszafogni, de pont este mindig elcsábulok! Most majd kitűzök magam elé valami célt (= x időpontra x kg), akkor jobban szokott menni.
Azonban jókedvem van azért, mert most három napig szabin van a szobatárs. A gyereke iskolakezdése miatt. A gyerek ugyan már középiskolába megy, az én időmben az anyám talán már a hetedikes iskolakezdésemkor sem vett ki szabit, de úgy látszik, más idők vannak, és a fő, hogy most egyedül vagyok, isteni nyugi van és rengeteget tudok olvasni a fiókból (most épp a Hasadék c. thrillert olvasom újra).
Örülök továbbá azért is, mert a gázóra-leolvasásból fakadó izgulásnak is vége. A felejthetetlen Vámpírok Bálja másnapján kellett rádöbbennem, hogy előző hónapban elnéztem a gázórát és sokkal többet diktáltam be, miáltal ugye most is többet kell bediktálni; de nem izgattam magam, sőt, még jó is, hisz majd ha bekapcsolom a fűtést, akkor egy ideig kevesebbet kell fizetnem, míg a valós fogyasztás utol nem éri a tévesen bediktált mérőállást. Aztán ki ellenőrzi azt.
Csak pár nap után kezdett felderengeni bennem a szörnyű gyanú, hogy igenis ellenőrzik időnként a gázórákat, sőt, mintha pont tavaly is lett volna egy efféle személyes gázóra-leolvasás… Rögtön visszakerestem a mailek között, és igen, tavaly szeptemberben írtam Faternak, hogy jöjjön pls., mert – naná – munkaidőben jönnek gázórát leolvasni.
Most itt álltam, és vagy 8-9 köbméterrel kevesebbet mutatott a gázóra, mint amennyi be volt diktálva. Ami persze jobb, mint az ellenkezője, na de ha ezt most megnézi a Gázművek! Ki tudja, mi lesz, majd még kitalálják, hogy nagyon ravasz módon visszatekertem az órát vagy a fene se tudja.
Egyetlen dolgot kell tenni: elérni, hogy mire jönnek leolvasni, valóban annyit mutasson a gázóra, mint amennyi be van diktálva.
Ha tél lett volna, semmi gond, pár napig jó melegben tartom a lakást és kész. De nyár volt, 35 fok. A problémát tipikus Macska-módon oldottam meg: sehogy máshogy nem lehet, mint hogy sokáig bekapcsolva tartom a gáztűzhelyet.
Ezért hát hetekig csináltam azt, hogy hazaérkezéskor feltettem egy teát, de utána sem zártam el a gázt, sőt még a mellette lévőt is bekapcsoltam. És így hagytam elég sokáig. Természetesen sosem felügyelet nélkül. Estére rohadt meleg lett mindig a konyhában, de a gázóra, ha lassan is, de kúszott-kúszott felfelé. De azért elég lassacskán. Most az utóbbi napokban szerencsére már hűvösebb van, még direkt jó is volt a konyha ily módon való felfűtése. És tegnap este elértem, hogy íme, annyit mutatott a gázóra, mint amennyit legutóbb bediktáltam!
Nagyon örültem, hogy ezzel a marhasággal már nem kell foglalkoznom. Egy gonddal kevesebb. Igaz, elég hülyén oldottam meg, na de hát hogy lehetett volna másképp? A tanulság, hogy ezentúl baromi alaposan meg kell figyelni az óraállást, és véletlenül sem nézni a 9-est 0-nak vagy fordítva.
Jókedvem van még továbbá, mert sok hezitálás után lefoglaltam a soproni szállást! :-)
Már rég gondolkoztam rajta, hogy el kéne menni Sopronba ottalvósra, sőt talán két éjszakára is. Marha kevés szabim van ugyan, de épp szeptemberre van betervezve egy-egy nap. Tesómék régen sokat jártak oda és mindketten kapacitáltak, hogy jó lenne; meg persze nekem is tetszett.
Miután „jön a negyedik hullám” (ami nem akadályoz meg bennünket az Eukaliptusz Marhaság meg a vadászkiállítás meg még a fülem se tudja, micsoda tömegrendezvények megtartásában), ezért az összes, idénre tervezett városlátogatást le „kell” zavarnom még a következő zárás előtt. Mivel a vadászbaromság majd csak október közepén ér véget, hát addig tutira nem fog „megjönni a negyedik hullám”, de rögtön másnap majd azonnal „ki fog törni a vészhelyzet”.
Idénre terveztem Sopront ugye, és egynaposra még el kell mennem Pécsre, Győrbe, valamint Badacsonyba. Badacsonyt már Zsuzsival lezsíroztuk – csak a dátumban nem egyeztünk meg –, hegyre felmászás, utána jó evés, illetve bor! Győrbe majd Faterral megyünk, Pécsre pedig szerintem egyedül.
Sopront ottalvósnak terveztem, és egész nyáron hezitáltam, hogy hogy legyen? Menjek egyedül? vagy vigyek valakit magammal? De kit? – Több vitánk is volt Tesómékkal, hogy miért épp Faterral nyaralok, miért nem egyedül vagy „egy barátnőmmel”. Ennek hatására végig is gondoltam a szóba jöhető barátnőket, mivel a nyaralás már ugye elmúlt, hát Sopron szempontjából. Orsinak családja van, Barbi általában gyengélkedik, Dóri most jegyezte el magát, a pasija valszeg nem venné jó néven, ha három napra eljönne; Kati 80+ kg és nem nagyon tud annyit gyalogolni, mint amennyit én terveztem, plusz pasija is van meg gyengélkedő szülők, akiket hétvégén látogat. Még Zsuzsi jöhetett volna szóba, csak ő szegény „rövid távon” jó, egy pár órás dumcsizásra, mert olyan sokat tud beszélni és olyan szétszórt, hogy egy délelőtt után kimerülök tőle és direkt jó elválni. (Na, ez most jó gonoszul hangzott.)
Ráadásul egyikhez sem lenne pofám odaállni, hogy „x nap múlva gyere velem Sopronba, fizess érte ötvenezret, de gyorsan dönts, mert most foglalok szállást!”
Így aztán elhatároztam, hogy az eredeti terv szerint elmegyek egyedül!
Mondjuk, kicsit izgulok, mert azért Sopront nem ismerem úgy, mint Balatonfüredet. A szálláson is sokat vacilláltam. Természetesen félpanziót akarok, de az valamiért meglepő kevés helyen volt. Találtam egy édes kis szállodát a történelmi belváros közepén, amivel már tavaly is szemeztem, és van is egyágyas szobájuk – de rég vágytam egy ilyenre! Ahol megértik, hogy van nem dupla ember is! Viszont ott csak reggeli van, a vacsorához el kell menni egy étterembe, amivel megállapodásuk van. De én nem akarok vacsi előtt-után még sokat gyalogolni, főleg egy külsős étteremben, pincéres helyen (!) rémes zavarban lennék, egész napos mászkálás után, farmerban, izzadtan. Így ezt a helyet gondolatban kiejtettem.
Így végül, ár-érték arány miatt is, egy nagyobbacska helyet választottam, ami a Lővérekben van. Egy nagy(obb) szállodában jobban elvagyok, jobban érzem magam, mint egy pici helyen, ahol névről ismer mindenkit a személyzet (bármilyen otthonos legyen is): „Á, ott a német család a 2-esből, a nyugdíjas házaspár a 4-esből, a nászutasok az 5-ösből, meg az a fura nő, aki egyedül van!” Na, neeee….
Véletlenül ez ugyanaz a szálloda, ahol a szüleim voltak kb. 1998-ban pár napig. Emlékezetes időszak volt számomra. Akkor még – naná – otthon laktam, Öcsém pedig épp katona volt. Tél volt, és az ősök elhúztak Sopronba, én pedig így egyedül laktam a lakásban. Pont a közigazgatási alapvizsgára is készültem éppen.
Az egyedül lakás önmagában nagyon tetszett, csönd volt és azt csináltam, amit csak akartam. Csak amikor leszállt az este! Az a lakás nagy. Én bevackoltam magam az ősök hálószobájába és ott laktam, de – ha nem is féltem, de azért kissé paráztam éjszakánként, mert egy kis lakásban rögtön meghallani, ha jön a betörő vagy a nyest, míg itt folyton úgy éreztem, hogy valaki van a lakásban, csak nem látom, és bárhol lehet, mert annyi szoba van. Utólag elmesélve persze vicces :-D
Szóval ebbe a szállodába megyek most.
Aztán még azért is lett rosszkedvem, mert ma a melóhelyen, csak úgy kíváncsiságból, rákerestem a soproni menetrendre, és döbbenten láttam, hogy természetesen pont ebben az időszakban lesz vágányzár, és át kell szállni! :-(
Halálosan gyűlölök átszállással vonatozni. Ha lehet, el is kerülöm. De most már lefoglaltam a szállást pont erre az időszakra, a szabim be van tervezve, nem tolom át későbbre, mert akkor esetleg már hidegebb lesz. Haboztam, haboztam, de végül is úgy döntöttem, leszarom a vágányzárat; nyilván nem én leszek az egyetlen ember, aki Sopronba utazik, nem Pápua Új-Guinea az, csak odajutok valahogy!
…. Most, ahogy ezt legépeltem, mégiscsak rákerestem a neten és mintha mégsem lenne vágányzár, hanem csak nem a Keletiből indul a vonat, hanem Kelenföldről – ezért, mikor rákerestem, persze a Keletit írtam be, és arra minduntalan átszállást meg győri pályaudvart javasolt. … Na, ezt most már így hagyom, és majd utólag leírom, hogy alakult a vonatozás (is)! Mondjuk, azt szeretem, ha a lehető legsimábban megy minden.
(... Most, amikor már hazajöttem Sopronból, beszámolhatok róla, hogy nem úgy volt vágányzár, hanem csak más-más pályaudvarról indult, illetve érkezett a vonatom, hála a jó égnek! :-)
Azért is jó dolog, hogy a hegyi szállodába megyek, mert ahogy magamat ismerem, ha a belvárosi hotelben laknék, valszeg csak ott keringenék a történelmi belvárosban és nem mernék felmenni a Lővérekbe, a vasúti sínek másik oldalára. Így viszont kénytelen leszek a Lővéreket mindenképpen felkeresni, miután ott lesz a szállás :-D
Csak egy kicsit megijedtem, látva a nagy erdőséget, hogy nem lesz-e ott medve.
És hogy mekkora az út a vasútállomástól? Légvonalban nem sok, és gyalog akarok menni, egyrészt a kondi miatt, másrészt én a helyi tömegközlekedésre soha nem merek felszállni más városokban :-D Mert mi van, ha elvisz a fenébe? Ezért mindig a térkép alapján, lábbal közlekedek. Most is ezt tervezem.
Munkából hazajövet már el is utaltam a szállás foglalóját. Itt jegyzem meg, hogy a két éjszaka félpanzióval olcsóbb, mint az Annabella volt egy éjszakára félpanzióval. Igaz ugyan, hogy Sopronban nincs Balaton. Viszont a SZÉP-kártyámon most már nem maradt valami nagy összeg, úgyhogy spórolni fogok, illetve visszatérek a plazmaadásokhoz.
Hát ezek vannak, így most a hangulatom ingadozik a rossz- és jókedv között. Igyekszem a jókra összpontosítani. Sopront azért izgalommal várom!
