Már párszor említettem, hogy rühellem a dohányzást – sokféle okból is – és még ennél is jobban idegesít, amit a „nemdohányzók védelme” érdekében bénáznak jogalkotói szinten. Például csomó helyen be van tiltva a dohányzás. Ami persze remek, de hogy néz ki a gyakorlatban?
A BKK-megállókban tilos a dohányzás, ezt lehet, hogy eleinte még betartották, de miután soha senki nem ment oda megbírságolni a mégis ott dohányzókat, most már szarik rá mindenki.
A Combino megállóiban nyíltan bagóznak, főleg a Nyugatinál, többnyire persze olyan alakok, akire rá se merünk nézni, nehogy megkéseljen, mint történt az nemrég az Oktogonnál (épp a Combino megállójában). De nyoma sincs semmiféle hivatalos személynek, aki felelősségre vonja, hogy mégis ezt hogy. Szóval, mint jogszabályi tilalom, ez egy röhej, mivel tojik rá mindenki.
De nem a közterületekről akarok írni, hanem a munkahelyről. A legtöbb hivatalban már évek óta tilos dohányozni. Többnyire az épület előtt van a kijelölt dohányzóhely.
Gondolom, a ’jogalkotó’ elképzelése az volt, hogy a dohányzók, ha óránként ki kell mászniuk a szabadba, majd jól elfáradnak, és elhatározzák, hogy „áh, ez olyan fárasztó dolog, inkább leszokunk a dohányzásról!”
Hát lószart, mama.
Minden órában felkerekednek és mennek cigizni.
Ami persze érthető, ki a fene gondolta komolyan, hogy majd ettől fognak leszokni. Mondjuk, ha betiltanák a dohányzást, akkor talán, de nyilván a dohánygyárak fizetnek rendesen, hogy ezt ne tegyék ;-)
Miért zavar ez engem? Munka szempontjából nézve: mert nem lehet utolérni ezeket. Keresem az iratkezelő csajt, épp lement cigikézni. Keresem az Ágit, hát épp lent van cigikézni, mert együtt járnak az iratkezelő csajjal. Telefonálok a két emelettel távolabb ülő kollégának munkaügyben, nem veszi fel senki, mert a szobatársával együtt járnak le cigikézni, óránként mintegy tíz percre. Én meg tartsam fejben, hogy az egyiket visszahívni ekkor, a másikat amakkor, ezeket a munkáimat addig tegyem félre, holott most vagyok benne.
Érdekes, amikor hozzám jön valaki, hogy SOS munka van, akkor én leteszem a kávémat vagy a szendvicsemet, és rögtön csinálom, de ha a cigizőkről van szól, hát akkor nem is annyira fontos.
Személyes szempontból nézve pedig: ez nem a nemdohányzók védelme, hanem éppenhogy a nemdohányzók szívatása.
Baszki, a dohányosnak joga van óránként felkerekedni, összeszedni a kis barátnőit, lefőzni a kávécskát és csapatostul levonulni, és az épület előtt fecsegve cigizni nemhogy 10, de 15-20 percet is akár, visszaúttal együtt. Nekem azalatt az asztalomnál kell rohadnom, tulajdonképpen még büntetve vagyok, amiért nem dohányzom! (Meg persze minden más nemdohányzó is.)
Ha ÉN kerekednék fel óránként, vonulnék le az épület elé és ott ácsorognék kb. egy cigi elszívásáig elegendő időre, már a másodiknál jönne a kérdés a főnöktől vagy bármelyik csicskájától: - Hát te meg hová mész, Csendes Macska?
Mire én: - Cigiszünetre.
- De hát te nem is dohányzol.
- Nem hát. Én csak úgy álldogálok az épület előtt, a friss levegőn, ahogy a Mancika meg a Gizike meg a Lujza szokott minden órában.
Erre kitörne a parasztgyalázat, az egészen biztos.
Leegyszerűsítve, a dohányzók kapnak óránként – vagy akármikor, végül is ki ellenőrzi őket? – tíz perc szünetet, de a becsületes nemdohányzó azalatt poshadjon bent.
Arra senki nem próbálja rávenni a cigizőket, hogy tán szokjanak le.
Szóval az egész „nemdohányzók védelmében kiűzzük a gonosz dohányzókat a házból” oda alakult, hogy a dohányosok legálisan időzhetnek házon kívül, kb. akármeddig, hisz ki tudja számon tartani, hogy a Lujza már 20 perce lement, vagy csak most az előbb. A nemdohányzók számára pedig semmi előny nincs, hisz nincs ürügyünk, hogy mi is levegőzzünk odakint.
És OK, azt elismerem, hogy pl. az iratkezelő csaj nem „lop” az időből, mert ő sokszor már akkor az épület előtt cigizik – benti ruhában – amikor én megérkezem reggel, tehát már bejött és át is öltözött, vagyis korábban érkezett, vagyis némileg a saját idejét cigizi el. De a legtöbb többi dohányzó velem egyszerre érkezik, velem egyszerre indul haza délután, de mégis „ellop” a munkaidőből 9 óraszor 10 percet, tehát napi 90 percet??? Baszki!
Próbáljuk meg elképzelni, hogy én naponta 90 percet keresztrejtvényt fejtek, vagy fekvőtámaszokat csinálok a melóhelyen. Mekkora ordítozás lenne. De cigizni, hát az más, az tök rendben van!
És még mielőtt, ez nem személyes, nem arról van szó, hogy rühellem azt a 3-5 embert, aki a mi osztályunkról cigizni jár, mert nem. Hanem, nekem miért nem jár ugyanennyi szünet, amikor én vagyok a rendes ember, aki egészségesen (legalábbis nem dohányozva) él?
Minden hivatalban ez megy, és mindenki csak vigyorog rá, meg a karját tárogatja. Hát ez van. Gizike cigizik, hát muszáj neki lejárni. Ja, hogy te is lejárnál? Hát azt nem lehet.
Na szóval ez dühít. Kicsit olyan, mint a ledolgozott ebédszünetünk, amit azért igénybe venni nem lehet. - Mármint nekem, mert a főnök kedvencei naponta kijárnak a kínaiba, de én azóta az eset óta nem mentem soha sehová, mert nem akarok ezeknek bejelentkezni meg elkéredzkedni, mint egy óvodás.
Megjegyzem, hasonló hatású a „lakásban nem dohányzunk!” is. Régebben mindenki bagózott a lakásában, és oda büdösített. Most az urak nem óhajtanak a lakásba füstölni, hát kiülnek a folyosóra, hadd legyen büdös az egész társasház. Például a hülye kis szomszédaim, két húszéves takony, de cigizni, azt kell. Nyáron többször jöttem arra haza, hogy a folyosón cigiznek, és kerülgetni kell őket. Jó, nem volt ezzel semmi gond, de miért a többi embert füstölik össze, miért nem próbálnak leszokni. Tudom persze, Mátészalkán az volt a menő, aki bagózott.
Kicsit vicces persze, mert a mi házunk marha hideg télen, de ezt ezek még nem tudják, mivel május elején jöttek ide. De már múlt héten hallottam, mikor épp a konyha-előszobában voltam, hogy a lakásuk előtt cigiznek (most már nem ültek ki a székre a folyosó végén), és a kiscsaj nyafogott, hogy jáááááááj, ő fáááázik. És még csak október van. Mi lesz majd télen? Ilyenkor aztán jön az, hogy hirtelen mégsem olyan fontos, hogy ne a lakásba füstöljenek, és csak a lakásba cigiznek a hideg időszakban. Bárcsak megtartanák ezt a jó szokásukat nyáron is.
Persze nemcsak a közvetlen szomszédaim, a földszinten is vannak, akik kiállnak az udvarra cigizni, ami csak azért „zavar”, mert néha nem veszem észre őket és nem köszönök, és utólag jut eszembe, hogy most majd bunkónak gondolnak. Na, tavaly télen ezeket sem láttam egyetlenegyszer sem az udvaron cigizni. A hidegben mégis szabadott a lakásban bagózni. Milyen érdekes.
Szóval, ha télen OK, akkor dohányozzanak nyáron is a lakásukban, és ne kelljen kerülgetni őket. Tényleg nincs személyesen bajom egyikkel sem, de hát miféle elvek ezek? „A lakásba nem büdösítünk!! Ja, hogy hideg van? Akkor igen!”
De ahogy az elején írtam, főleg a munkahelyi dohányzás idegesít, emiatt a legális igazságtalanság miatt. Hol van az én 9x10 perces szabadlevegős pihenőidőm?!
Nohát, ez az a nagy „nemdohányzók védelme”.
Arról nem is beszélek, hogy ha pl. egy ügyfél akar elérni egy ügyintézőt a saját ügyében, esetleg azt sem éri el, mert Mancika épp cigikézik. Engem elér az ügyfél, mert itt ülök folyton, tehát többet dolgozom, mint Mancika, akinek valószínűleg az enyémnél több a fizuja, viszont velem egyszerre érkezik és megy haza. Hát hol itt az igazság?
