Megmondtam, hogy nem fogok tesztelni, de hétfőn napközben mégis felülbíráltam ezt az álláspontomat. Időközben kiderült, hogy Kati is pozitív – döbbenetes módon elkapta a vele együtt élő pasijától. Most karanténban vannak, semmi vészes tünetek, de azért megviseli őket.
Nekem már szerda este óta volt a torokfájásom. Láz semmi, pedig azt mértem naponta többször is, de 36,6 – 36,8 között volt mindig. Kicsit fáradtnak éreztem magam, de hát minden nap volt valami meló után, szombaton Öcséméknél voltam, ami szintén hajnali keléssel jár.
Hétfőn, ahogy írtam is, egész reggel úgy voltam vele, hogy lófaszt adok én ki pénzt Covid-tesztért, különben is…. Ha negatív, akkor kiadtam feleslegesen a pénzt. Ha meg pozitív? Akkor fel kell hívnom a dokit, otthon kell maradnom akárhány nap karanténban, és októberben a csupán három nap betegácsira annyi pénzt levontak, hogy nem hittem a szememnek. Most legyek otthon kétszer annyi napot vagy még többet, aztán tkp. egy kanyit sem kapok?
Komolyan megfordult a fejemben, hogy ha tesztelek, de jól vagyok, akkor majd simán bejárok dolgozni. Itt bent már csomó ember elkapta, és/vagy oltásuk van, aki mégsem, azért meg nem kár; valamint senkivel nem beszélgetek én közelről és túl hosszan.
De azért kezdtem fontolgatni, hogy talán mégis jó lenne csinálni egy házi tesztet otthon, mert ha pozitív vagyok, az RÁM sem lehet valami jó hatással. Nemcsak arról van szó, hogy én ne fertőzzek meg mást, hanem itt van a saját egészségem is. És, ha pozitív vagyok, akkor – enyhe tünetekkel persze – tulajdonképpen egész kellemes lenne otthon pihenni egy hetet, jól kialudni magam, filmeket nézni…
Ilyesmiken vacilláltam munka közben (helyett :-D – mert az nem érdekelt), végül hazaindulásra eldöntöttem, hogy mégiscsak veszek tesztet.
Be is mentem a sarki patikába, hogy kérek koronavírus tesztet, olyant, ami azt mutatja meg, hogy most éppen bennem van-e a fertőzés. Mert addigra már tudtam, hogy van másmilyen teszt, ami azt nézi, átestem-e már rajta és van-e védettségem.
Milyent kérek, kérdezte a patikus. Nem értek hozzá – mondtam – valami megbízhatót…
Á, ezek kábé mind egyformák – felelte erre fásultan (épp csak azt nem tette hozzá: „Kínai gyártmányú szar mindegyik”.) Van orros és van szájnyálkahártyás. Elővett mindkettőből egyet és megnézte az árát, tök egyforma volt. Viszont őszinte örömömre nem tíz meg tizenötezer, hanem csak 3.320.- Ft!
Haboztam, hogy a nyálas vagy az orros tesztet vegyem-e. Végül orrost vettem, mert úgy rémlett, az a megbízhatóbb, és mert emlékeztem, hogy két éve annak, akinek a torkából vettek mintát, 12 órán át nem lehetett enni előtte, én pedig nemrég ettem és otthon még vacsorázni is akarok. Így az orros lett a befutó.
Hazaérve rögtön elhatároztam, hogy a tesztet csinálom meg minden más előtt, mert ha pozitív, akkor gondolkodnom kell a továbbiakon.
Kibontottam, megnéztem, elolvastam a használati útmutatót háromszor, elég érthető volt (de persze kínai gyártmány). Kivéve, hogy mindennek más volt a neve, mint amit én mondtam volna. A „kis átlátszó műanyag kupakos tégely” például „extrakciós fiola” meg effélék… Háromszor végigolvastam a tennivalókat, nehogy valamit elbasszak, mert hogy új tesztet nem veszek megint 3.320.- Ft-ért, az tuti. Ezek után nekikezdtem a tesztnek. Nem is volt annyira egyszerű:
Először feltépni a kis folyadék kupakját, aztán azt beleönteni – remegett a kezem persze – abba a pici fiolába. Ezután mintavétel mindkét orromból (közben hogy intézzem el, hogy a kis folyadék ne ömöljön ki a fiolából!?) Mindegy, nem ömlött ki. Majd a pálcikát belelógatni a fiolába, összekeverni, lezárni, és végül ráönteni a teszten lévő kis bemélyedésre.
Nagyon örültem, hogy minden ilyen flottul megy, és öntöttem a hihetetlenül minimális folyadékot a teszten lévő bemélyedésre, amikor is realizáltam, hogy nem ebbe a bemélyedésbe kellene csöpögtetni, hanem a másikba! De ekkor már épphogy csak egy csepp maradt. Azt villámgyorsan a helyes lyukba csöpögtettem. Aztán, mivel nem volt mit tenni, kivártam azt a 15-20 percet.
15 perc után ott volt az egyetlen halvány csík a teszten, ami a negatív eredményt jelenti. És ott is maradt, nem került mellé másik csík, vagyis negatív! Nagyon örültem.
Napközben a torokfájásom is enyhült, olyannyira, hogy 6.37 után már nem is vettem be Algopyrint. És most a negatív teszttől nagyon megkönnyebbültem. Hurrá, nem Covid ez, hanem csak kihűlt a torkom a nagy hidegtől. Mégiscsak jó vagy a három oltás, vagy az immunrendszerem, hogy öt és fél órán keresztül kocsmáztam a covidos Orsival szemközt, és nem kaptam el!
Sajnos másnapra kicsit megcsappant az örömöm, mert megint cikkek jöttek elém a majdnem tünetmentes omikron-variánsról, meg arról, hogy ha elcseszik a házi tesztelést, akkor szinte biztosan negatív lesz az eredmény. Szóval lehet, hogy elcsesztem a tesztelést és igazából mégis pozitív vagyok? Pedig határozottan jobban érzem magam, mint az utóbbi napokban.
Közben még volt a melóhelyen egy szokásos, teljesen felesleges értekezletünk is, ahol a főnök bejelentette, hogy az idősebbik csicskája most betegácsiban van, és ő is covidos. Nem különösebben sajnáltam. De még hozzátette a főnök, hogy „akinek pozitív a tesztje, de tünetmentes, az nyugodtan bejárhat dolgozni!”
Mindenki egy emberként kapta fel a fejét és a homlokát ráncolta. Én, mivel szinte sosem figyelek, most lemaradtam arról, hogy ezt a főnök a saját ostoba fejével találta ki, vagy pedig a felsővezetés üzenetét közvetíti a dolgozók felé.
Nagyon fasza. Egy nagy állami cég, világjárvány kellős közepén, és a vezetőség maga hirdeti ki, hogy a tünetmentes fertőzöttek járjanak csak be a melóhelyre.
Jó, hogy egy napja még én is éppen ezt fontolgattam :-D, de azért mégis felelőtlenség, mert ha a tünetmentesnek épp semmi baja nincsen, attól még rálehelheti valaki másra, aki meg esetleg feldobja a pacskert. Vagy hazaviszi a 85 éves nagymamának. Pont arról volt szó, hogy azért veszélyes ez a mostani variáns, mert sokan észre sem veszik és terjesztik, erre vazze nálunk direkt erre biztatják a dolgozókat! Hát az eszem megáll…
Ja, hétfő este – a negatív teszt estéjén – megnéztem a Még egy kört mindenkinek, aztán lefekvéskor iszonyú száraz köhögés tört rám, ami vagy negyedórán át tartott, de aztán elmúlt és azóta sem jött vissza.
Most tanácstalan vagyok, mert egész jól érzem magam, de most már nem vagyok biztos a negatív tesztemben, viszont ezek után már nem vagyok hajlandó még egyet venni. Az már 6.600.- Ft! No de mi van, ha mégiscsak fertőzött vagyok. Remélem, nem, nem viccből adattam be már három oltást is – lassan már lesz olyan pontgyűjtő füzetünk, mint régen a DM-ben, és minden oltás után kapunk egy matricát :-D
Nyilván a melóhelyen azért biztatnak a fertőzötten dolgozásra, mert már olyannyira nincs ember. Régebben például a kapuban hőmérőzés is volt – mit ad isten, ezt is megszüntették pár hónapja…. Biztos, mert ha valakinek láza van, azt már rögtön haza is kéne küldeni a járvány végett. De így, hogy hivatalosan nem tudjuk, hogy láza van, dolgozzon csak tovább nyugodtan. Aztán lehet álmélkodni, hogy nem múlik el a járvány. Még jó, hogy mi legalább nem találkozunk ügyfelekkel.
