Jött ez a december a két szombati munkanappal, elsején Fater szülinapjával, amit Tesóméknál ünnepeltünk és királyság volt; aztán a két szabadnapommal szintén Tesóméknál és a pici unokaöcsivel… Úgy elbambultam az időt, hogy mikor visszajöttem a két nap szabadságról, tisztára azt hittem, hogy még két hét van a téli szünetig, aztán ránézve a naptárra észleltem, hogy már jövő szombaton 21-e lesz, a szünet első napja!!
Először elöntött az öröm. Istenem, 12 napig nem kell fél ötkor kelni, este lefekhetek fél tizenegykor; itt a karácsony, pihi, ajándékok, szaloncukor, békés henyélés a két ünnep között!
De aztán elöntött a pánik! A „mindjárt itt a karácsony és én nem tartok sehol!”-pánik :-D
Igaz, hogy nem vagyok háziasszony és nem nálam lesz a szenteste, háromféle főtt kajával és vendégsereggel, de azért még csomó dolgot el kell intéznem az ünnepig. Elsősorban az összes barátot meg kell ajándékozni, lehetőleg még az ünnep előtt, ehhez megvenni az összes betervezett ajándékot és időpontot egyeztetni velük. Aztán a család ajándékait, amihez listát készítettem, és ez szintén nem egy könnyű feladat, hiszen Áginak még születésnapja is lesz, Öcsémnek és apámnak pedig névnapja.
… Szerényen magamnak is szoktam venni legalább 1-2 könyvet karácsonyra, hogy legalább magamtól biztosan olyasmit kapjak, ami tetszik; na ez az egy már jóval korábban megvolt :-D
A legnagyobb feladat, hogy 26-án ezúttal nem lesz nagycsaládi karácsony, ahol az összes unokatesók összegyűlnek, helyette a mi szűk családunk jön át hozzám karácsonyi uzsonnázásra aznap. Persze ezen rágódtam a legtöbbet. Szerencsére most nagy főzés nem kell, mint tavaly, mert ’csak’ uzsonnaféle lesz, de akkor is!... Desszertnek kókuszgolyót csinálok, ami tavalyra is be volt tervezve, de végül elmaradt. Így a hozzávalók megmaradtak. Abból, aminek lejárt a szavatossága, már kidobtam és vettem újat. Viszont még soha nem csináltam kókuszgolyót. Láttam a receptet, hogy gyakorlatilag lehetetlen elrontani, de ilyent ne állítsunk, én bármit el tudok rontani :-) De azt majd aznap reggel főzöm meg. (24-25-én az ősöknél leszek, 25-én délután kerülök haza – nemtom, mennyi energiám marad akkorra.)
Nem is annyira a kaja izgat a vendéglátás ügyében, hanem a takarítás! Tavaly Zétényke még pici volt és csak heverészett az ágytakarón, most viszont már a csípőmig ér és simán gyalogol. Szeret bebújni zugokba. Hogy nálam mi van a zugokban, azt hagyjuk :-D A tévé alatti, kisgyereknek legjobb zugban laknak például a cipők, mert a szekrény cipős része olyan kicsi, hogy oda épp csak a nyári szandálokat bírtam betuszkolni. A téli csizma, bakancs, túracipő és bokacsizma ott van, szóval el kell suvasztanom. Egyáltalán mindent el kell suvasztani, ami veszélyes lehetne rá nézve, és/vagy piszkos. Majd végigjárom a lakást négykézláb, az ő magasságából. Például a mosdókagyló aljára még sosem vetettem egy pillantást sem. Szóval mondjuk azt is le kell majd sikálni.
Szeretem a tisztaságot, de utálom a takarítást, mert alig telik el egy-két óra, és tulajdonképpen újra megindul a koszolódás folyamata. Például: kitakarítom a fürdőszobát, abban megizzadok, lezuhanyozok, és máris koszosabb a kád, és össze van járva a fürdőszoba talaja. Szinte mintha nem is takarítottam volna :-( Hát hogy legyen tiszta a lakás, és én is egyidejűleg? Ráadásul csomó cucc van csak úgy lerakva, amiket el kell tökítenem szem elől. Van az a bizonyos fotel, ahol a szatyrok, esődzseki, ki nem dobott üres dobozok, szatyrok stb. laknak. Meg a régi rádióújságok (már vagy fél éve egyáltalán nem veszek, hisz alig nézek tévét). Szóval, egy nagy rendrakás/takarítás kell majd, aminek egy részét 24-e előtt végzem, de aztán majd még a vendégség előtti órákban is végig kell mennem egy felmosóval, és reménykedem, hogy Zéti nem fut bele pont egy porcicába vagy valami kellemetlenbe. És még ezeken felül lesz a kaja!
A haverokkal való találkozás nagy nehezen sikerült. Elsőnek Zsuzsival egyeztettem időpontot, mert ő már nyugdíjas és nagyjából ráér. Jó is volt a találkozó, kicseréltük az ajándékokat, de nem volt felhőtlen a hangulat, mert ő az élettársa miatt aggódott, aki kórházban van és nincs valami jól.
Másodszor Katival találkoztunk, a horrorfilm-nézős barátnőmmel, és ez jó volt, mert a film 16.45-kor kezdődött, mi viszont már 14.45-kor találkoztunk, így jó sokat tudtunk beszélgetni előtte. Viszont másrészről rossz volt, mert Katinak valahogy eszembe sem jutott ajándékot venni…. Vele valahogy nem szoktunk ajándékozni. Szerencsére nem sértődött meg (ő se hozott nekem :-), de én álltam a mozijegyet, ő pedig vett nekem Szamos trüffelt a mozi után.
Maga a mozi egyébként botrányosan szar volt, nem is értem, hogy nem néztem utána előzőleg, pedig nagy reményeink voltak, hisz Fekete karácsony volt a film címe. Soha többé! :-(
Aztán Dórit és Orsit is leszerveztem, kicsit macerás volt, Dóri keddre, Orsi szerdára volt „betervezve”. Aztán előbb Dóri hívott, hogy munkahelyi forraltborozás van és toljuk el a keddet, aztán Orsi írt, hogy szerdán munkahelyi buli van, ahová bejöhetnek a családtagok is, és toljuk el a szerdát. Akkor felhívtam Orsit, hogy vele legyen a kedd. De neki edzése van kedden, ami 18.00-ig tart, így ha elhúzódik az ünneplésünk, akkor másnap álmos leszek a hosszú munkanapon. Különben is azt mondta, hogy valszeg jó a szerda, mert a férje talán mégsem hozza be a kölyköt. Dórit is hívtam, hogy ha a munkahelyi forraltborozás, ami 15.00-kor kezdődik, mégiscsak befejeződik másfél óra alatt (= munkaidő vége), akkor találkozhatnánk mégis kedden.
Így szerencsére Dórival találkoztunk kedden, kicseréltük az ajándékokat és ettünk egy isteni gyrostálat a Sugárban, mert ő arrafelé lakik. Orsi a szerdát lemondta (a férje mégiscsak behozta a kölyköt), de helyette csütörtökön találkoztunk. Ittunk összesen három forralt bort! Én csak egyet akartam, Orsi kettőt, végül megittunk egy harmadikat is… Isteni volt. Nekem napközben végig fájt a fejem – részben azért is, mert a munkahelyi „buli” is aznapra esett – de ahogy kitettem a lábam a melóhelyről, és Algopyrint vettem magamhoz, a fejfájás jelentősen javult. A borozás alatt pedig nem is fájt egyáltalán. Elég sok mindent vettem Orsinak (is), de szerintem mind jó ajándék volt. A három forralt bor pedig szuper volt, hazaértem és bedőltem az ágyba.
Sajnos pont Barbira már „nem jutott idő”, mármint előző héten jutott egyáltalán eszembe, hogy már milyen késő van, és mire a másik három lányt „leszerveztem”, addigra már Barbit nem tudtam hová betuszkolni a táncrendembe. Ő ráadásul a kisunokájára is szokott vigyázni és néha kimegy hozzájuk Rákosborzalmasra, tehát pláne elfoglalt. Majd írok neki és legfeljebb utólag találkozunk (az ajándékok már megvannak).
Novemberben kaptunk némi ún. motivációs pénzt, így a karácsonyi készülődés nem telt nélkülözésben. Egyébkén is eltettem a tavaly kapott utalványok nagy részét pont idénre. (Természetesen idén karácsonykor is számítottunk hasonlóra, de az utolsó munkanapon csak egy körmail jött, hogy boldog ünnepet, se karácsonyi lé, se vásárlási utalvány, szóval mindenki elküldte a qrva anyjába a vezetőséget. De ezt december közepén még nem tudhattuk.)
Mivel volt valamennyi suskám, Öcsém tanácsát követve én is vettem egy kis nemesfémet, ami jó kaland volt. Most már csak azon rágódom, hogy hol helyezzem őket biztonságba…
És mivel volt valamennyi suskám, így idén vetettem egy pillantást a szaloncukrokra is! :-)
Azt tudni kell, hogy marhára ragaszkodom bizonyos dolgokhoz, és nálam a „szaloncukor” az a gyerekkori két fajta: konzum, amit imádok, és zselés, amit utálok, slussz! A többi is szuper tud lenni, de azok nekem nem szaloncukrok, hanem bonbonok. Venni nem is igen szoktam, csak néha kapok pár szemet.
Idén viszont mikor Katival két órán át köröztünk az Örsön, láttunk Szamos és Stühmer szaloncukros standokat, és a nyálunk is elfolyt…. Másnap vissza is mentem a Stühmerhez és vettem ajándékba, többek között Faternak cukormentes étcsokis szaloncukrot. Ez tutira ízleni fog neki!
Aztán következő nap elmentem – most már a MOM Parkba, ahol kisebb a tömeg – és ott vettem magamnak, kóstolni Stühmer szaloncukit és Szamost is. Ezek olyan isteni finomak voltak, hogy gyakorlatilag egy este felfaltam őket, pedig este nem (lenne) szabad szénhidrátot enni. De nekem persze nincs akaraterőm. Pár nap múlva visszatértem és a legfinomabbakból vettem egy-egy marékkal (Stühmer mákos, Stühmer epres fehércsokis, és Szamos rózsaszín csokis) – azzal, hogy az szigorúan karácsonyi!!
Közben eszembe jutott, hogy a benti kollégák közül is kéne néhánynak vennem, annak a kevésnek, akivel beszélek, és akik segítenek a melóban. Így nekik is vettem pár Stühmert, kétfélét, ami szintén szuper ízű volt, ezt tudom, mert azért a biztonság kedvéért magamnak is hagytam belőle :-D
Szóval idén jócskán költöttem szaloncukorra, mert a hagyományos konzum ízűből még december elején vettem azért két zacskónyit.
Kontaktlencsét is kellett volna rendelnem, mert már hó elején letelt az utolsónak a 30. napja, de addig-addig húztam az online rendelést, míg már kifutottam az időből, így csak bementem egy plázában egy optikushoz és mutattam a dobozt, hogy adjon ilyent. Olyan nekik nem volt, de adták az eggyel korábbi változatot, és nem 3, hanem 6 darabosat. Az viszont 18.000.- Ft volt! Nem is tudom, hová tettem az eszemet ekkor, de valahogy úgy gondoltam, végül is fél évre elég nekem ez a 6 db lencse – szóval megvettem.
… Utólag a falba vertem a fejemet, mikor a neten láttam, hogy online rendelve a modernebb fajta (kényelmesebb) lencse, 6 darabos, kb. 7.800.- Ft. Soha, de soha senki ne menjen be egy bevásárlóközpont optikájába lencsét venni!!! (Nem írom le, melyik pláza volt az, nehogy bepereljenek :-D)
Nagy kár, hogy a lencse szavatossága a felbontástól 30 nap, és nem, mondjuk, 30 db használat, mert akkor még sokkal tovább eltartana, hisz nem használom mindennap. Na mindegy…. Tanulópénz.
Így telt a december, listák írásával és fokozatos kipipálásával. Az ősök ajándékait zömmel áthordtam hozzájuk, sok hozzávalót megvettem a 26-i vendégséghez, de még mindig van, amit frissen kell venni – pl. a kenyér, amit majd 24-én kell, hogy 26-ra úgy-ahogy friss legyen.
A december 21-e, a szünet első napja, nagyjából úgy telt el, ahogy terveztem! Az volt az elképzelésem, hogy délig alszom vagy amíg bírok; na ezt felülbírálta az, hogy még ez-az kellett IKEÁ-ból és más boltokból, így 7.10-kor keltem. De a többi nagyjából stimmelt. Délelőtt vásárlás, aztán ünnepi pizza ebédre (valami álom volt!), Stühmer csoki desszertnek (mert a szaloncukor az szigorúan karácsonyra való!). Délután a Star Wars IX. megnézése.
Erről nem is akarnék szót ejteni. Annyira szörnyű nem volt éppen, mint a Fekete karácsony, de azért erős csalódás volt. Na de mégiscsak mozi és a régi SW-szereplők is feltűntek benne! Egy pillanatra majdnem infarktust kaptam – ugyanis direkt 10 perccel később léptem be a moziterembe, és ott csönd volt, azt hittem, már megy a film, és az nem történhet meg, hogy én lemaradok egy Star Wars-film főcímzenéjéről!!! … De szerencsére pontosan akkor kezdődött a főcím. Ez volt a mozi legjobb pillanata, sajnos.
Utána hajfestés, mármint otthon. Mégiscsak karácsony jön.
És elkezdtem azt a thrillert a szünetre beütemezett könyvek közül, amiről eleve elhatároztam, hogy azzal kezdem, mert hátha nyomasztó lesz, és így a többi, könnyedebb könyv majd felvidít utána.
Most pedig vasárnap van, nemsokára indulok Évi nénihez, ami nyomasztó élménynek ígérkezik, de igyekszem majd meglátni benne a pozitív dolgokat, és amúgy is viszonylag hamar túl leszek rajta. Majd ha nagyon kiborulok, elrohanok utána valami forraltboros helyre és fogyasztok egy pohárral…
