A múlt hét elég kemény volt alvás-szempontból. Mindennap korán keltem, hét közben kétszer voltam színházban, a kettő közti szerdán pedig futottam; szombaton koránt keltem, mert Öcsémékhez mentem, vasárnap hajnalban pedig megint futottam. Nem bírtam kialudni magam egész héten. Ezért gondoltam, majd vasárnap este – hiába másnap hétfő, de majd relatíve korán lefekszem, és reggelig mégis több órát alszom majd, mint az elmúlt napokban.
Próbáltam is ezt elérni. Viszonylag korán abbahagytam a netezést; még közben hallottam – bánatos sóhajjal – hogy a szomszédság hazaérkezett. A kis luvnya hangját hallottam, amely valszeg telefonon beszélt valakivel… Ekkor még volt egy csöpp reményem, hogy talán csak ő van itt egyedül, a faszija nélkül, ez esetben talán kussol éjjel, és tudok aludni.
Fogat-arcot mostam és ágyba bújtam, de addigra már folyamatos lett a pofázás a szomszédból, így a tévét már le sem kapcsoltam, mert éreztem – vékony a fal, jó a fülem – hogy itt nem lesz csönd egyhamar. Ezek szerint mégis itt a buzigyerek is, és azzal vitáznak.
Már fél tíz volt. Leoltottam a villanyt és próbáltam szunyálni. De a tévében zajló focimeccs sajnos kevés volt ahhoz, hogy a szomszédból átjövő veszekedést elnyomja. Ezért bekapcsoltam a rádiót is a fülem mellett. De még így is áthallatszottak a hangok, holott a fülemre húztam a paplant is.
Erőlködve próbáltam elaludni, de nem ment…. Eltelt húsz, harminc, akárhány perc. Ekkor feltűnt, hogy nem is hallom a csávó hangját, csak női hangot hallok. Szóval mégsincs itt a majom. Ezek szerint biztos egy barátnőjét hozta haza a kistyúk, és most azzal veszekednek, de mi a francnak veszekednének 22.00-kor itt…
Ez így ment még tovább, elaludni nem sikerült, viszont a veszekedés a szomszédban már lassan ordibálássá fajult. Így, mivel emelkedett a hangerő, már meg tudtam állapítani: nem két nő ordít egymással, hanem csak a kis picsa van itt egyedül, és egymagában üvöltözik!
Oh, hogy baszná meg az isten. Na ilyen még nem volt. Ha a ribanc egyedül van itthon, akkor általában képes befogni, ez az egyetlen pozitív vonása neki. Most már eljutottunk oda is, hogy magában ordítozik.
De nem hagyta abba. Fokozatosan valami állati erejű, dühöngő ordításba váltott, tényleg mint egy elmeorvosi eset a Lipóton, amikor rájön a dühöngés, nem viccelek, komolyan olyan volt. És időnként artikulálatlan „ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!” ordítás is jött. Aztán abbamaradt az üvöltözés, viszont akkor meg dübörögve rohangált le-föl, hogy az ágyam is beleremegett – nem költői túlzás! –, és bútorokat lökdösött, taszigált, hajigált. Aztán kuss lett.
Majd tíz perc múlva kezdődött elölről az egész: üvöltözés, bútordobálás, kuss; üvöltözés, bútorhajigálás, kuss… Már nem tudtam, mióta tart a műsor. Az időt már meg sem mertem nézni. Remegtek a falak, a padló, ahogy a hisztériás kis pina le-föl dübörgött a lakásban.
Végül egyszerűen nem bírtam tovább. Addigra már 250 volt a pulzusom, a vérnyomásom mint Németh Szilárdé disznótorkor az ötödik pálinka után. Kipattantam az ágyból, ami magasított, és két sarokkal, teljes erőből ugrottam le a parkettára, hadd vegye észre magát a picsa. Majd kétszer-háromszor a földhöz basztam a papucsomat. Ez is hangos! Jöjjön már rá, hogy kurvára zavaró!
Áh, felesleges…. A műsor ugyanúgy folytatódott, csak annyi változás lett, hogy most már én is az ellensége lettem és párszor beiktatott néhány falra baszást is.
Ekkor az ágyamban fekve eldöntöttem, hogy én írni fogok a közös képviselőnek e-mailt, most már kurvára nem érdekel semmi. Május óta tűröm, hogy megy a diszkózene, a dübörgő rohangálás, a ribanc vinnyogása, az ordítós veszekedések a legváratlanabb pillanatokban, totál kiszámíthatatlanul, hogy gyakorlatilag orosz rulett a lefekvés: na, ma vajon fogok-e tudni aludni, vagy sem? Ezt én tovább nem bírom. Írok a közösnek, hogy szóljon a tulajnak, hogy az szóljon rá ezekre a neveletlen kis faszszopókra, mert rendőrt hívok.
Az is megfordult a fejemben, hogy most kihívom a rendőrt, de tudtam mások elbeszéléseiből (sok netes fórumot végigolvastam), hogy kb. semmi haszna, illetve lehet, hogy mire a rendőr kicammog, addigra a picsa már bevette a nyugtatóját, amit még a mátészalkai pszichiátriai gondozó írt fel neki, mielőtt felgyütt vóna Pöstre a Zsótihoz. Ez esetben már csönd lesz, mire kijön a rendőr, én meg égek, mint a Reichstag.
Már annyira fásult voltam, hogy különösebben az sem izgatott, hogy a kurva a falamat – is – veri, holott tudtam, hogy ez most konkrétan „ellenem van”. Ha akar valamit, majd szépen becsönget a bejárati ajtómon, én meg kiüvöltöm, hogy „Kussolj már, te idegbeteg kis ribanc, mert úgy éljek, szétbaszom a szádat!” De nem csöngetett be.
Éjjel 0.45-kor felkeltem pisilni és akkor már, úgy emlékszem, csönd volt. Ezután nagyjából elaludtam: 1.00-tól 4.30-ig.
Egész nap totális zombi voltam. Nem győztem hálát adni az Istennek, hogy Annamária nincs bent és legalább az ő pofáját nem kell látnom egy ilyen napon, három óra alvás után. Fizikailag iszonyú fáradt voltam, de ugyanakkor annyira dühös és felindult, hogy egész nap százas volt a pulzusom, és éreztem, este egyszerűen nem bírok majd elaludni a dühtől, meg a rettegéstől, hogy a tegnapi műsor majd ma is megismétlődik. Habár két egymást követő napon ritkán szokott, úgy látszik, a nyugtató két napig kitart. Tán rendszeresen kéne szedni.
Napközben akaratlanul is elméláztam, mi a fene okozhatta a kis kurvánál ezt az embertelen, állati üvöltözéses műsort, végül arra a következtetésre jutottam, hogy biztos szakított vele a félázsiai majom. (Nem azért mondom ezekre, hogy majom, mert rasszista lennék, hanem a viselkedésük miatt.) Mivel a csaj őrülten dühöngött, a fickó viszont nem volt itt; a csaj meg az este folyamán telefonált. Talán akkor rúgta ki a csávó. Csoda is, hogy eddig bírta; én, ha ezzel a vinnyogó hangú, idegesítő kispicsával kéne együtt laknom, már két nap múlva elvágnám a torkát. Igaz persze, a mosott ruha, ingyen szex és ingyen lakás (gondolom, papa-mama fizeti az albit) sokat megér.
Ilyen előzmények után mentem haza hétfőn, szentül megfogadva, hogy megy a mail a közös képviselőnek – csak még fogalmazni kell majd –, és bevettem azonnal két macskagyökér-kapszulát, mert éreztem, hogy kialvatlanság ide vagy oda, anélkül nem bírok elaludni az idegtől. Így viszont sikerült, és tudtam aludni.
