A választás napja egész jól alakult. Előtte szombaton Öcséméknél voltam, este megnéztem a Psychót; vasárnap pedig az ősökkel szavaztam (állandó lakhelyem ott van). Szavazás után anyámmal elmentünk a Freibe kávézni, utána shoppingoltunk, utána családi ebéd és kora este értem haza.
Az Öcsémtől két hónapja kapott vodkát még mindig nem bontottam fel – unszolásukra úgy határoztam, hogy majd a választás napján megnyitom. Vagy örömömben, vagy bánatomban, de iszom belőle!
Végül nem így alakult, mert mivel rohadt korán kelek, ezért mikor vasárnap este lefeküdtem, még egyáltalán nem voltak eredmények. A lime-os vodka egész kellemes volt, de azért a töményet továbbra sem szeretem. Lefeküdtem, de elég nyugtalanul aludtam.
Anyám szokott választásokkor éjjel sms-ben értesíteni, hogy mi a helyzet. Most mondtam neki, hogy ne írjon sokat, mert már nincs lenémítva a telefonom (Zsófi születése nagy lecke volt :-D), csak 1, max. 2 üzenetet a lényeggel; illetve ha nagyon rossz a helyzet, akkor inkább ne is írjon semmit…
Erre reggel ott az sms anyámtól: „A Psycho egy kellemes kis mese!”
Ajjjajjaj…. Ha anyám ezt írja, akkor nagyon rossz a helyzet. Valahányszor megnézem a Psychót és elújságolom a mutternak, mindig összeborzong. Tehát…
Reggelizés közben meg sem néztem a híreket, hanem csak elindítottam a neten a Zelenszkij tévésorozatát, amit elkezdtek vetíteni (és a netre is feltenni ;-) Nagyon kellemes vicces volt – habár némi lelkifurdalásom volt, hogy pont a Zelenszkijt használom a saját szórakoztatásomra. Kezdtem sejteni, hogy valószínűleg ez a hajnali 5.00 órás műsor volt a napom fénypontja.
Mikor kinyitottam a híreket, láttam, hogy jól sejtettem! Kétharmad!!???? Komolyan? Őszintén szólva nem nagyon hittem, hogy az ellenzék nyer (bár azért a szívem mélyén igenis reméltem, különben miért szavaztam volna rájuk); azt gondoltam, hogy majd nyer a Fidesz, de olyan kevéssel, hogy semmit nem bír majd így egyedül végigdózerolni kétharmaddal, hanem mindenhez kell a többi párt szavazata is.
Jóformán nem hittem a szememnek, bár még reggel átfutottam a főbb híreket és akkor már úgy-ahogy tisztában voltam a lényeggel. Képzelhető, milyen hangulatban indultam melózni. Csak azért az egyért imádkoztam, hogy legalább az Annamária ne legyen ma még bent – fogalmam sem volt, mit mondott, négy vagy öt hét betegácsiba megy-e el, de nem bírtam volna most elviselni, ahogy a (valószínű) Fidesz-szavazó elégedett fejét kell bámulnom egész nap.
Isten ennyiben kegyes volt, Annamária nem volt bent. De kb. ez volt a nap összes öröme.
Napközben is meg este is elolvastam vagy ezer hírt; a szavazatszámlálók beszámolóit, és jóformán nem hittem a szememnek. Most nem írom itt le újra, mert azóta már mindenki olvashatta, akit érdekel… A lényeg, hogy szinte nem is volt szükség csalásra, mert a legprimitívebb és -szenilisebb réteg, akik számszerűleg kurva sokan vannak, magától is rászavazott a Fideszre, mert „az ellenzék háborúba akarja vinni a fiainkat!” Gondolom, az észlényeknek senki nem magyarázta el, hogy ha nyer is a Fidesz, attól még ugyanúgy NATO-tagok maradunk és kötelezettségeink vannak.
De persze volt azért csalás is, itt is említsük meg (ismét) az ellenzéki határon túli szavazatokat, amiket az RMDSZ csicskái elégettek és kidobtak Marosvásárhely mellett, valamint az Ongán tízezer forintért, Makón disznótorosért vásárolt szavazatokat.
De tényleg a legdurvább az volt, ahogy száz meg száz szavazatszámláló leírta kb. mind ugyanazt: távoli kis faluba helyezték őket, ahol csalás ugyan nem volt, de ezrével jöttek az analfabéta kétfogúak, azt se tudták, hol vannak, miről van szó, miről döntenek most, csak azt rágta a szájukba a tanácselnök/helyi uzsorás/földesúr, hogy „ikszelj a Fideszre, Elemér!”
Eddig a legdurvább eset az volt, amit olvastam, hogy az egyik helyen olyan súlyosan szenilis öreg akart szavazni, hogy félórát állt a sor, mert nem bírta aláírni a névjegyzéket, mert nem jutott eszébe a saját neve!
És engedték szavazni bazmeg! Az ilyenek döntenek a normális emberek sorsáról, hát megáll az eszem! A zömét már eleve gondnokság alá kellett volna helyezni.
Aznap éjjel megint szarul aludtam, meg keveset is tudtam. Marhára kétségbeestem, először magam miatt, mert másik állást akarok, de most még rosszabbak a lehetőségeim: a rabszolgatörvény miatt ugyebár olyan állásba már most sem megyek el, amire az ún. „Kit.” vonatkozik, hisz ott egy tollvonással lecsökkentik a fizetést-szabit bármikor, és ez törvényes. De most már a közszféra többi része sem „biztonságos”, hisz ha a kormány még jobban akar spórolni, majd kiterjeszti a Kit hatályát, és ahol eddig úgy-ahogy jól fizettek, most majd az is szar lesz. Ha pedig a magánszférába megyek, mondjuk az Aldihoz, a „kormánynak” majd eszébe jut, hogy ott túl jók a bérek, és majd hoznak szépen egy salátatörvényt, amiben benne lesz, hogy az Aldiban max. 250.000.- Ft bruttó lehet a fizetés!
Másodszor pedig az a rémületes lehetőség jutott eszembe ekkor éjjel, hogy ha Öcsémék is kénytelenek lesznek szembenézni a valósággal, mondjuk ha Zétény iskolába megy, és meglátják a közoktatás színvonalát és irányát, még majd a végén elhúznak külföldre, én pedig egyedül maradok.
Ezek után direkt jólesett felébredni a kedd hajnali ébresztőre.
Kedden Barbival sétáltunk és beszélgettünk, vele teljesen egyetértünk politikailag, úgyhogy eszmét cseréltünk. Ő aztán elküldött egy-két ábrát, hogy a körzethatárok átszabásával hogy tudnak azonos számú szavazóval ellenzékiből kormánypártivá változtatni egy-egy várost. Pl. Hódmezővásárhelyet, hogy hozzácsapnak néhány primitív falut. (Habár ez éppen már változott, mert mégiscsak Márki-Zay nyert, ahogy olvastam, azért van Isten.)
Aztán persze a határon túli magyarok is 90, vagy még több %-ban a Fideszre szavaztak. Ez nem lepett meg, de feldühített és elkeserített. Már többször leírtam, mondtam is, hogy NEM ÉLNEK ITT. Igazából fingjuk nincs, mi van itt és mi lesz a döntésük következménye. Kényelmesen elvakargatják a seggüket Kézdivásárhelyen, és a jó román életszínvonalon elélnek (mert nem vicc, Romániában szerintem már most is jobb a szitu, de ha most még nem, egy-két hónap múlva az lesz). Nekik elég annyi, hogy Viktor ontja oda a (magyar adófizetőktől lenyúlt) pénzt, meg elmond egy-két szép beszédet, hogy mi mennyire szeretünk benneteket stb.
Ha a román állam tökös lenne és megszüntetné a kettős állampolgárságot, nyugodtak lehetnek, egy kanyit se kapnának onnantól…
Sajnos bele is mentem egy ilyen vitába a neten, ahol ugyanezeket leírtam, csak kevésbé finoman, mivel az még a választás után 2-3 nappal volt. Mondjuk, nem fogták fel. Még olyasmit is írtam (és azt hittem, ez már mégis túl durva, de később sokan mások is felhozták ezt a párhuzamot!): hogy a románok* úgy látszik, annyira szerették Ceausescut, hogy megint megszavaztak egyet; bár szagolni azért nem akarják, ezért csak a mi nyakunkra szavazták.
*határon túli Fidesz-szavazók nekem ezentúl = román, ukrán, szerb stb.
A románokra voltam a legmérgesebb. Mert a magyarországi Fidesz-szavazók egy részét megértem: a pénzesebbek, akik megszedték magukat, vagy közel vannak a tűzhöz, vagy cimbik és azok rokonsága stb., azok persze hogy jól élnek, nyilván rájuk szavaznak. Az ostoba egyfogú analfabéták, akik mélyszegénységben élnek, de azért beszopják a hülye agyukkal, hogy „Ha az ellenzék nyer, még ennyitek sem lesz!” – hát azok majd a saját bőrükön fogják tapasztalni, ha majd nem lesz a faluban sem háziorvos, sem tanító, sem melegvíz stb.
De a románok??! Azok nem itt élnek, ide se akarnak jönni, ott maradnak, ahol vannak; de ideszavaznak baszki, a mi nyakunkra, szívjunk csak mi. Megszavaztak nekünk egy olyan kormányt, aki már ellopta kétmillió forint magánnyugdíjpénztári pénzemet, hogy a többit most ne soroljam fel. Tehát, rájuk vagyok a legdühösebb, és ők mostantól nekem igenis románok, még ha fejreállnak is! És ha basztatja őket a román állam, hát leszarom.
Erre érv, hogy „de hát az csak két vagy három mandátum”. Az pont eldönthet egy választást. A románok két-három mandátuma, az analfabéták és szenilis nyuggerek tíz-húsz mandátuma, az már pont annyival befolyásolja a választást, hogy megvan a kétharmad. Ha csak épelméjű, itt élő emberek szavaznának, nem így lenne.
Persze a külföldön dolgozók, akik zöme ellenzéki, mert pont azért mentek ki, mert itt éhen döglöttek, de előtte már dolgoztak itt vagy tíz-húsz évet, és a családjuk itt él, őket szívatni kell, ahogy csak lehet. Hát kérem, akkor majd nem jönnek vissza most, ahogy esetleg ellenzéki győzelem esetén tették volna, lesz majd még nagyobb munkaerő-hiány.
Elveimnek némileg ellentmondva ugyanakkor a határon túli ellenzéki szavazók szimpatikusak. Nem is igazán tudtam, hogy ők léteznek egyáltalán. De ez jó, mert ők vagy nem dőlnek be a propagandának meg a szép dumának, vagy van szemük és látják – esetleg magyarországiak elmesélik nekik – hogy milyen itt az élet, hacsak nem vagy államtitkár vagy Lőrinc egyik cégében fejes. Úgyhogy ők nem románok.
Endrével is beszélgettünk erről annak idején – mondjuk, ő ebből a szempontból nem jön számításba, mert nem kérte a magyar állampolgárságot. De ő is azt mondta, amit én, hogy nem szavazna, mert nem itt él, nem tudhatja a pontos helyzetet és nem viseli a következményeit. Nagyon örülök, hogy normálisan gondolkodó székelyekkel is beszélhettem annak idején, csak kár, hogy ők, ezek szerint, kisebbségben vannak.
A mélyszegények is kihoztak a sodromból, még ha kevésbé is, mint a románok. Baszki, ezek a nyomorultak a szarban fetrengenek, ott éheznek a Fókusz kamerái előtt, az uzsorás elveszi minden pénzüket, de azért csak rászavaznak a Fideszre.
Hát nem volt egy újságíró, aki feltett volna pár tökös kérdést??: „Van áram? Van fűtés? Hány busz jár naponta a városba? Tényleg most zárt be az egyetlen kisbolt a faluban? Mennyit kell utazni a legközelebbi háziorvosig? Van pénze a gyógyszereket kiváltani? Na és azt tudja, hogy 12 éve a Fidesz van kormányon, és milliárdokat költ stadionokra, román beruházásokra meg a Karmelita felújítására? Na, akkor ezek után kire fog szavazni?”
Az öregségi nyugdíj legkisebb összege 28.500.- Ft már több mint 10 éve, és a legtöbb szociális támogatást ehhez kötik. „Ha az egy főre jutó jövedelem az öregségi nyd. legkisebb összegének másfélszeresét eléri” … stb., és így már nem jogosultak egy csomó támogatásra. Ha viszont a 28.500.- Ft-ot a mindenkori inflációval emelnék, máris több ember kapna több támogatást, mert így, aki egy fillérrel is többet keres, mint amiből épp éhenhalna, az már annyit keres, hogy úgy viszont a támogatásra nem jogosult. De hát azért csak tessék újra rájuk szavazni.
Keserű „elégtétel”, de idővel úgyis megszívják ezek a szerencsétlenek. A múltkori választás után volt egy eset: valamikor késő ősszel rákezdett sírni egy 100 % cigány, nagyon kicsi falu (persze totál mélyszegénység), hogy nincs tűzifájuk, mert a kormányhivataltól is kértek, de az lepattintotta őket, és most megfagynak a gyerekek. A kommentekben eleinte sajnálták őket, míg valaki elő nem szedte a tavaszi választási statisztikát és láttuk, hogy a falu 99,9 %-a a Fideszre szavazott.
Onnantól mindenki csak felvonta a szemöldökét és leírta – szépen vagy kevésbé szépen – hogy hát ti akartátok, erre szavaztatok, most jó, nem? Lehet menni az országgyűlési képviselőhöz, tudjátok, akit megszavaztatok tavasszal. És onnantól már kurvára nem sajnálta őket senki.
Aki annyira hülye, hogy képtelen felfogni, hogy: „most szar a helyzetem – tavaly is szar volt – meg azelőtt is – és 12 éve a Fidesz van hatalmon – hát inkább most valaki másra szavazok!” – az nyugodtan pusztuljon éhen, mert én aztán tutira nem fogom sajnálni. De nemcsak én vagyok ilyen gonosz, hanem a fentieket klf. megfogalmazásokban már két hete olvasom az (ellenzéki) kommentek között.
A népszavazás is vicces volt, természetesen érvénytelen lett, de mivel az érvényes szavazatok között a nemek voltak többségben, hát Viktor kihirdette, hogy megint ők nyertek :-DD
Az érvénytelen szavazatok és a szavazólapokra írt/rajzolt üzenetek bearanyozták a választást követő napjaimat. Addig azt gondoltam, hogy milyen merész vagyok, hogy üzenetet is írtam a szavazólapomra a nyolc X mellé. De utóbb beláttam, hogy a Kaleta, Szájer és Gazsi megemlítése halovány próbálkozás volt csupán, hisz olyan szép, ereszcsatornán lemászó Szájereket és más egyebeket rajzoltak a szavazók, a verses és prózai üzenetekről nem is beszélve, hogy könnybe lábadt a szemem a röhögéstől :-)
A szavazatszámlálók beszámolói a „népszavazásról” is tanulságosak voltak, mert volt, aki képtelen volt értelmezni a kérdéseket; volt, akinek fogalma sem volt, hogy „mi a helyes válasz”; és volt vérfideszes néni, aki beikszelte az összes igent, azzal, hogy „ő a miniszterelnök úrnak nem mond nemet!” :-D
Édes f*szom, hová jut még ez az ország… Tisztára örülök, hogy már 45 éves vagyok, és mire összeomlik az egész a picsába, már vagy megdöglöttem, vagy szenilis leszek és már fogalmam sem lesz semmiről.
Most pedig kibontok egy sört.
