a hallgatag macska naplója

   A blog az utóbbi időben a klasszikus napló formáját ölti. Például most leírom a hetemet, már csak magamnak is. A hétfőn ugye nagyon szerencsésen túlestem. Mivel iszonyú későn feküdtem le és 4.18-kor keltem, a Lavazza és a napközbeni fekete tea úgy-ahogy életben tartott,…

   Gyerekkori traumatikus emlékek a szép 1980-as évekből…. :-D Kiskoromban sokszor fájt a torkom, így hatéves koromban kitalálták, hogy ki kell venni a mandulámat. Majd akkor nem fog fájni a torkom. És ha már engem műtenek, hát Öcsémnek is vegyük ki egy füst alatt.

  Június elején megszületett a poronty, azóta úszom a boldogságban :-) Rendben van, nem az én porontyom, de mégiscsak a legközelebbi csecsemő rokonom! Az előző bejegyzés óta már többször is találkoztam vele, és tisztára elbűvölt. Először is, már nemcsak szunyál és…

Rég meg kellett volna írnom ezt a posztot, ég is a pofám, de ha egyszer nincs rá épp idő/ihlet/energia, akkor nincs…. De most már csak kijön belőlem: Megszületett az unokaöcsikém!!! :-)

   Ez már megint nem lesz egy spontán bejegyzés, mert mikor történt, képtelen voltam írni róla; utána iszonyú depressziós voltam, most pedig elmúlt – vagy háttérbe húzódott – a szomorúságom, sőt a pozitív dolgok miatt kimondottan jókedvem van, így erről a szomorú esetről most nem tudok úgy írni,…

  Igen, ez a poszt most nem lesz olyan spontán, mert nem most történt a bejelentés, hanem két héttel ezelőtt. Csak lusta voltam írni :-D Na, de a tények, az én szemszögemből: két hete vasárnap...

  Múlt héten olvastam egy cikket a neten, hogy Baranyában egy állami gondozott roma kislányt akart örökbe fogadni egy leszbikus pár. Már tök kóserül haladt az ügy, amikor az utolsó percben hirtelen „leszóltak fentről”, hogy hát hé, hóóó, hát nemá’, hogy Baranyában melegek gyereket kaphassanak!

  Ma nagyon önsajnáló hangulatomban vagyok. Illetve napközben nem így volt, csak most este, miután hazaértem. Pedig jól kezdődött,

   Tesómék elváltak. Most már több mint két hete tudom, teljesen ki vagyok borulva… Jó, mostanra már hozzászoktam a gondolathoz, de akkor is. Egyszerűen nem is tudom igazán elhinni. Mintha az én életem egyik szeletének is vége lenne. Ez  az egy rész volt teljesen jó az egész életemben, és most…

Noha a betervezett rengeteg vasalás miatt nagyon koránra állítottam be az ébresztőt, mégis másfél órát ébren agyaltam az éjszaka közepén. A fejem is fájt, amit forgolódással próbáltam megszüntetni, de a fő ok az volt, hogy valami rossz álomból riadva nem bírtam…

Csak. Azért, mert nekem is van. Nem tetszik, hogy neked meg nincs. Legyen azonnal! Persze én nem felelhetem azt, amit szívem szerint mondanék: „Ne legyen gyereked. Mert nekem sincs. És nem tetszik, hogy neked van. Add őket árvaházba, azonnal!” A hozzáállás szerencsére egyáltalán…