Olyan marha hirtelen lett vége a nyárnak, hogy szinte fel sem ocsúdtam, és máris október van!! Egész szeptemberben csak azon álmélkodtam, hogyhogy máris szeptember van, erre már az is elmúlt :-D
Mostanában az ősz a kedvenc évszakom, de azért szomorkodás fogott el, amikor beköszöntött a szeptember. Az elmúlt nyár kellemes perceire gondoltam és búslakodtam.
Istenem, milyen remek élmény volt megérkezni az Annabellába júniusban, kicsomagolni, strandolni, és azok az isteni svédasztalos vacsorák… És a Csobáncra mászni Tesómékkal! Augusztusban meg a zalakarosi rövid pihenés. És most ezek mind elmúltak, pedig „fejben” még jórészt ott vagyok. – Az, hogy közben a nyár zömét végigdolgoztam az irodában, érdektelen.
Közben jött egy hideg időszak, mialatt a melóhelyen nem volt fűtés és majd’ összefagytunk, aztán pont mikor megint felmelegedés érkezett, nagy nehezen bekapcsolták a fűtést végre. Azóta jó. Sőt már kicsit túl meleg is van, folyton nyitott ablaknál ülök.
Itthon bekapcsoltam a gázkonvektort, mert este már marha hideg volt. Most itt is jó. Igaz, ettől még estére mégis eléggé átfázom. Főleg a lábam, még akkor is, ha jó forró zuhanyt veszek lefekvés előtt. De aztán éjszaka az alvás és a meleg paplan jól átmelegít és reggelre már mindig jó.
Még jól emlékszem az ideköltözés utáni folytonos fázásokra, ezért eldöntöttem, hogy ezen a télen ez nem így lesz. Először is, februárban egy marha meleg lakásból költöztem ide, ahhoz szoktam hozzá, ezért fáztam annyira. Másrészt idén erősíteni fogom a vérkeringésemet és sokat fogok futni, meg reggelente hideggel is lezuhanyozom majd. Harmadrészt, mivel a lábam a legfázósabb, meleg cuccokat fogok venni rá.
Ez utóbbi volt a legaktuálisabb, mert mikor most a héten elővettem a középmeleg itthoni gatyámat, rögtön láttam, hogy el kell búcsúznom tőle: a gatya elsősorban leesett rólam, és nem azért, mert annyit fogytam, hanem mert a gumija így 5-6 év hordás után már totálisan elengedett. De teljesen. Amúgy is marha régi a gatya és már nagyon ócska. Ezenkívül van még a vékony nyári hosszúgatyám, hát az most már túl vékony, valamint egyetlen „normális”, de azt lehetőleg nyaralásokra, az éttermi reggelikhez tartogatom. Van még egy igazán meleg plüss házinaci, de annak a gumija már tavaly is teljesen laza volt, amellett a szára elég bő, ott simán bejön a hideg.
Hetek óta terveztem, hogy elmegyek a Skála Metróba megfizethető, meleg házi nadrágot venni, de sose volt időm, végül ezen a hétvégén sikerült! Találtam is pont jó, vastag nadrágokat, de 2XL-től 8XL-es méretig. Tudom én, hogy ezeket kínaiak gyártják, de vajon melyik jó az én 70 cm-es derekamra?? Sehogy sem bírtam erre rájönni, így otthagytam a kócerájt a fenébe, átmentem az Astoriához a másik, új Skálába (ugyanaz a kínai áruház egyébként), és ott szerencsésebb voltam, találtam is egy vékony meg két vastagabb házinacit. Azokat azonnal meg is vettem. Ráadásul, hála az égnek, bokában szűkítettek, tehát nem slisszol be a jeges szél alul. Na ez a gond is levan végre! :-)
Meleg téli (házi)ruha azért is kell, mert lefogytam 3 kg-t, amitől fázósabb is lettem ugyanakkor. Valamikor szeptember elején jött a végső fogyási elhatározás, akkor, amikor a melóhelyen megettem a napi engedélyezett fél tábla (6 kocka) Stühmer csokit, de aztán itthon megettem vacsora után a tábla másik felét is (annyira isteni volt, nem bírtam ellenállni!), és utána még a teljes tábla tojáslikőrös szintén Stühmert.
Na, akkor határoztam el, hogy EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB!!! Nem elég, hogy a korral úgyis hízik az ember, de nekem még az étvágyam is nő, ez tűrhetetlen!!!
Eldöntöttem, hogy lehetőleg visszafogyok a „lánykori” súlyomra, ami 52-54 kg között volt, és akkor még egész jól éreztem magam a bőrömben. Mert ezen a ponton kb. 57,8-58 kg voltam. Ami nem sok, de az én magasságomnál már ez a pár kiló is számít.
De eldöntöttem, hogy nem lesz semmiféle egy hét alatt 5 kg fogyás, meg nem eszem semmit fogyás, meg csodaturmixokat iszom fogyás, hanem kb. ugyanazt eszem, mint eddig, csak kevesebbet; az édességet amennyire csak lehet, lecsökkentem, és több gyümit meg zöldséget tolok be. Tudtam, hogy az édességgel teljesen nem tudok leállni. De a Stühmert fájó szívvel faképnél hagytam, helyette 70 %-os meg 78 5-os Lindt étcsokikat vettem – és szigorúan semmi mást, mert ha más desszert van itthon, azt felfalom –, és ezekből eszem napi 2 kockát. Az is édesség, de mégiscsak jóféle. Ha mégis muszáj ezen felül, vagy este édességet enni, megpróbálok mézet vagy aszalt szilvát, sárgabaracot enni csoki helyett. Valamint ritka alkalmakkor szabad rendes édességet is enni, mint pl. ha Öcsémmel vagy Zsuzsival Freiben kávézunk.
Működik is a dolog, a fogyás szép lassan beindult, nem valami szélvész sebességgel, de ment, és noha kissé szenvedtem, de azért elviselhető volt. Szeptember végére elértem az előirányzott 55,0 kg-t. Október végére 54,0 a cél, novemberre 53,0. Karácsony vagy más zabálós alkalmak esetén engedélyezett MAXIMUM 57 kg-ig felmenni, de az csak a lehető legrövidebb ideig tartható!!
Ha nincs meló után különösebb dolgom, olyant is csinálok, hogy munka után már nem eszem. Múlt héten kétszer is volt, hogy 15.00-kor megettem az utolsó szenyát, aztán már csak másnap reggel ébredés után, 4.35-kor, ami nem valami hosszú böjt, de azért mégiscsak valami, viszont kibírható.
Chips is van itthon, és az is „engedélyezett”, de a lehető legritkább esetben és csak ha végképp „muszáj”. – Például holnap délután nézzük a Macskákat; lehet, hogy ezen ünnepi alkalomból chipset fogok vacsorázni ;-)
Így most egész jól beleférek a nadrágjaimba, kivéve a totál skinny farmert, azt még nem próbáltam fel, de az azért rám jött még 56 kg-san is.
Egyébként azért hanyagoltam valamelyest a blogírást, mert megváltoztak a hétvégi délelőtti szokásaim a Freiben kávézások miatt. Régebben itthon toltam be a két erős kávét, amely elengedhetetlen az életben maradásomhoz; és miután ezt a két kávét megittam, a reggelit betoltam, már jól és lendületesen éreztem magam és csomószor ilyenkor írtam meg egy-két bejegyzést. De mostanában itthon már csak a kötelező ébresztő kávét iszom, a másodikat a Freiben, és ha már ott vagyok, kitettem a lábam az utcára hétvégén reggel, akkor már elintézem a többi dolgomat, vásárolok vagy ilyesmik, kirándulok a hegyen; aztán mikor hazaértem, megebédelek, délután meg már vagy fáradt vagyok naplót írni, vagy egyszerűen nincs meg az ihletem… De már csak kb. 4-5 fajta Frei kávé van, amit nem kóstoltam, szóval idővel visszaállok a normális kerékvágásba :-)
Másban is változott a szokásos menetrendem, péntek délután többnyire Zéténnyel játszunk, amíg Ági szusszanni tud egy-két órácskát. Ez remek, mert rendszeresen látom a porontyot, akit imádok. És elfoglaltságom van péntek délutánra, amitől fontosnak érzem magam és elűzi a depressziót. Valamint jóleső érzés, ha látom, hogy Zéti kedvel engem, és jó nézni, ahogy egyre ügyesebb, okosabb, egyre folyékonyabban beszél és már szinte teljesen jól lehet vele párbeszédeket folytatni.
De a punnyadós énem miatt az igazsághoz hozzátartozik, hogy fizikailag picit – azért nem nagyon – kimerítő az örökmozgó Zéténnyel szaladgálás, szerencsére létezik a fekete tea, amiből ezért minden péntek délben felhajtok egy jó erős bögrével :-)
Tegnap is voltam ott, eszméletlen édes volt a töpörtyű. És mikor hazaindultam, adott puszit az arcomra, igazi puszit, olyan jó érzés volt :-)
Nem jó dolog ugyan, de az én önző szempontjaim szerint mégis: Tesómék elhatározták, hogy Fater esedékes szülinapjára nem fog Ági főzni, hanem majd együtt mindnyájan elmegyünk abba az étterembe, ahol az esküvő után voltunk. Bevallom, ennek örültem! Imádok étterembe járni, főleg ha az ilyen kis kellemes, házias hely, és szuper az étel. Az ember csak kér valami gyönyörűséget az étlapról és kihozzák. Ági főztjét is szeretem, de ők például nem esznek húst, én pedig nagyon is.
Ez azért van, mert Tesómék és Fater némileg – más szó nem jut most eszembe – el vannak hidegülve. Én, úgy érzem, nagyjából látom mindkettőjük álláspontját, de ők teljesen nem tudják átérezni egymásét. Fater szerintem meg van sértődve némileg, hogy nincs tekintélye, meg nem tisztelik annyira, mint a Nagypapit kellett annak idején, na de hát 2020 van, és csupán azért, hogy ő 66 éves, nem biztos, hogy tisztelni fogjuk. Tesómék meg nehezményezik, joggal, hogy Fater kevéssé érdeklődik a töpörtyű iránt, és ha találkoznak sem foglalkozik vele eleget. Ez engem is zavar. Pedig Zéti olyan édes kölök! De most mit csináljak; szerintem Faternak olyan mély önértékelési problémái meg önbizalomhiánya van, hogy ilyen társasági eseményeken automatikusan a saját dolgairól kezd dumálni és fényezi magát, hogy mutassa, hogy „ő bizony valaki”; holott ez éppen akkor és ott senkit sem érdekel, főleg ha ott van a kétéves Zétény, aki most kezdi felfedezni a világot, és így mindenki rá figyel, érthető módon. Nem értem, hogy ezt Fater miért nem látja át. De mindegy, Tesómék szerint ez a helyzet nemigen fog változni.
Ebből fakad az a számomra elég kellemes fordulat, hogy étteremben lesz a szülinapi ünneplés, tehát Áginak nem kell főznie, én pedig jól járok, mert finom és húsos kaját ehetek majd akkor. Tessék, én is önző szemszögből nézem a dolgot … ;-)
A munkahelyen változás lesz, új ember jön és ezért hozzám bepakolnak egy kolléganőt. Eléggé megszoktam, hogy egyedül vagyok, aminek rengeteg előnye van. Például senki nem szól a kajám szagáért, ha pl. lazacpástétomot eszem, vagy olvashatok a fiókba eldugott könyvből. De legalább az új szobatárs nem az a pletykálós fajta, hanem hozzám hasonlóan „csöndes”. A hülye főnök még mondta is, mikor bejelentette, hogy most majd milyen jó lesz, mert tudok kicsit beszélgetni én is. Ja, marha… Ha én még beszélgetnék is munkaidőben, még több hátralékom lenne, mert túlórázni egyetlen percet sem vagyok hajlandó.
Őszi rendezvényekkel kapcsolatosan érdekes dolgok vannak. Megdöbbenve vettem észre pár nappal ezelőtt, hogy a Spar Maraton fesztivál megrendezésre kerül!! De hát hogyan?! Nem az van, kérem, hogy 500 fő feletti rendezvény nem lehet? A Spar összes távjára több ezren neveznek, még ha a külföldieket leszámoljuk is, 500-nál sokszorosan többen lesznek!
Azért éreztem dühöt és szomorúságot is egyben, mert tavasszal a Vivicittára, ősszel a Sparra szinten minden évben jelentkezni szoktam (újabban már a 10 km-es távra, bizony!), és ha ezt tudom, benevezek jókor időben, és készülök rá. Mivel nem is álmodtam, hogy megrendezik, hát nem is nézegettem a BSI oldalát, és fogalmam sem volt, hogy lesz.
… Eljátszottam a gondolattal, hogy odamegyek és a helyszínen nevezek, de akkor már csak 2 nap volt hátra, és az „én” távjaim szombaton vannak, Zétényt pedig pénteken pásztorkodom, direkt jó sokáig akartam szombaton szunyálni. Valamint a járvány szempontjából vajon helyes lenne-e a nagy versenytömegbe belemenni?... Én ugyan nem különösebben félek a vírustól, de azért nem veszem félvállról, és minek fölöslegesen kockáztatni?
Aznap több órát töprengtem és végül úgy határoztam, ezt most kihagyom. De ezentúl figyelem a versenykiírásokat!
Rögtön ezt követő napon viszont azt láttam, még fájóbb szívvel, hogy a halloweeni Töklámpás Fesztivál viszont elmarad!!
De miért?! Sokkal kisebb a tömeg ott, mint egy Spar futóversenyen, erre ezt bezzeg lemondják!
Imádom a Halloweent, és újabban, mióta kijárok a Töklámpás Fesztiválra a Hősök terére, még jobban (idén direkt jó, hisz most már egész közel lakom hozzá). Már úgy elterveztem, hogy aznap kisétálok, viszek konzervet, megnéztem a jó kis tököket, aztán haza a halloweeni sötét estében, forralt bort iszom és megnézem az Álmosvölgy legendáját. Hát most ebből nem lesz semmi, illetve meg lesz tartva minden, kivéve pont a leglátványosabbat, a töklámpásokkal teli esti Hősök tere látványát…
Más rendezvény viszont van a Hősök terén, épp most, a Nemzeti Vágta… Arra futottam a héten és épp kezdték berendezni a helyszínt. Rosszat sejtettem, ránéztem a honlapra és ott láttam, hogy zárt ajtós rendezvény lesz idén. De akkor meg minek az egész… Vasárnap hajnalban akartam futni még egyet, a színház előtt, de vajon körbefutható-e most a szokásos köröm?... Vagy le lesz zárva? Oda kell mennem előzőleg és lecsekkolni, nehogy hajnalban, félálomban szembesüljek azzal, hogy kordon van ott, ahol kocogni akarok, vagy esetleg ideges lovak vágtáznak el előttem :-D
Az egyik legkellemesebb őszi esemény, hogy most hétvégén nézzük Dórival a Macskákat!! Sikerült jegyet vennem (a színházi jegypénztárban), és délutáni előadásra, hogy munkanap előtt ne éjfélkor kerüljünk ágyba. Ugyan maszkban kell lenni, és nem Géza lesz aznap, de sebaj. A Macskákat a tavaly decemberi iszonyatos moziélmény óta akarom látni, csak akkoriban nem játszották, utána bezártak a színházak, és most végre lehetőség nyílt rá. Már alig várom.
