Jött az ősz, és elkezdődtek az esőzések. Esett persze nyáron is, de az nem zavart; az ember felvette a szandált, esernyőt, aztán a lábam úgyis megszáradt fedett helyre érve a 25-35 fokban. No de most, ősszel, már hideg, de legalábbis hűvösebb van.
Valamelyik kora hajnalban iszonyatosan zuhogott az eső – én feküdtem az ágyban, még nem szólt az ébresztő, és félálomban azon töprengtem, hogy mi a szart vegyek fel munkába menet??
Rádöbbentem, hogy tulajdonképpen nincsen egy normális vízálló cipőm. Egész biztosan vízhatlan csak kettő van: a túracipőm meg a téli hótaposó. Mindkettő kényelmes, nem csúszós és tutira vízálló, azonban egyikben sem mehetek dolgozni. – Ekkor már volt olyan hűvös, hogy bent már nem vettem át a kis benti balerinacipőmet, mert abban fázott a lábam, hanem az utcai cipőnkben voltunk egész nap. A fűtéssel még mindig spórolnak valamelyest.
Sőt, szomorúan vettem észre, hogy most már a túracipőm sem teljesen vízhatlan :-( Még a Covid előtt vettem és minden túrázásnál és városlátogatásnál (vagyis amikor sokat kell gyalogolni) azt hordtam, és mikor legutóbb hazatértem Sopronból, feltűnt, hogy az orrán már levált egy kis darab a gumiból. Sajnos, a következő esőben mászkáláskor bizony be is ázott ott. De még ha nem is ázna be, egy fekete-pink túracipőben azért mégsem mehetek dolgozni!
A hótaposóban sem, pláne, hogy ekkoriban még kb. +10 fok volt.
Volt két saját márkás ’sportcipőm’ a Deichmannból, amiben viszonylag kényelmesen lehetett gyalogolni és ki is néztek valahogy, egyik sem vízálló, ennek ellenére nem áztak be egy darabig. Mert a vastagabbikat felvettem idén tavasszal esőben, és egy idő után konkrétan megszívta magát vízzel, mint valami szivacs, és cuppogott benne a lábam. A másikat már fel se vettem esőben soha, mert annak vékonyabb a talpa; pedig az a kényelmesebb.
Ezt a vastagabb Deichmannos sportcipőt már ki is dobtam, mert még pár hordás után már kezdett elengedni a ragasztás, és a jó kis vastag (átázott) talp le akart válni. Igaz, ez is kb. 2 vagy 3 éves cipő volt már.
Van még ezenkívül a Josef Seibel bakancsom, amit tíz éve vettem. Ez aztán vízhatlan. Volt sokáig. Még a mai napig sem ázik be felülről, tehát az nincs vele, mint az olcsóbb cipőknél, hogy a talp és a felsőrész ragasztása szépen elenged, és beszivárog az eső. Ez tart tíz év után is. Csak a talpa repedt ketté. Igaz, azt is több év után. Egyébként sajnos nem túl vastag a talpa, meg hát én hajlamos vagyok sokat gyalogolni, ha egyszer kényelmes cipő van rajtam, szóval egy idő után feltűnt, hogy úgy kihűl a lábam benne – aztán észrevettem, hogy mert középen kettérepedt. Ettől még száraz hideg időben tudom hordani, de csak ha nincs fagy, mert mostanra már a talpa is megkopott annyira, hogy már nem igazán csúszásmentes.
Ugyanez a helyzet a Josef Seibel félcipőmmel; isteni kényelmes, felsőrész és talp úgy össze van forrasztva, hogy fénykard sem vágja ketté; csak a talpa repedt el. Volt sógornőm szerint ez a JS-cipőknél egy szériahiba.
Konkrétan most ezen az őszi esős reggelen hosszú habozás után ezt a Josef Seibel félcipőt vettem fel, mert a hőmérséklethez megfelelt, és csak vékony a repedés a talpán, tehát ha nem lépek bele egy pocsolyába, hanem csak a nedves járda felszínén gyalogolok, akkor nem is ázik be.
Szóval vennem kellett olyan cipőt, akár sport, akár elegánsabb, amiben le tudok gyalogolni 2-3 megállót, de a munkahelyre is felvehetem.
Első körben naivan a Westend Deichmannba mentem, ahol félórát keringtem fel-alá, de minden – minden! – cipőre rá volt írva, hogy „nem vízálló”. Kivéve persze a túracipőket meg a téli csizmákat, de olyanom van, és ugye munkahelyre menős kellene… Ráadásul egy ellenszenves biztonsági őr követett; ha jobbra mentem, jobbra jött, ha balra mentem, balra jött. Egy idő után szándékosan jártam körbe-körbe az üzletben, hogy mozgassam a taplóját. Aztán kimentem, mivel nem volt normális cipő; de még az ajtóban rájöttem, hogy most majd az őr azt hiszi, hogy cipőt akartam lopni, és csak azért hagytam fel ezzel, merthogy ő követett.
Ezért visszaléptem és gúnyos mosollyal kérdeztem a pénztárosoktól, hogy most ez komoly, hogy nincs egy vízálló cipő sem itt, csak ezek a terepjárók? Szaporán bólogattak, sőt az egyik őszinte hangon még hozzáfűzte, hogy még a terepjáró cipők sem teljesen vízállóak. Na, ennyit a Westend Deichmannról. (Legalább téli mamuszuk, az volt.)
Átmentem a Decathlonba, hátha ott van valami szabadidőcipő/gyalogló cipő, amit felvehetek melóba is. Nem volt (mármint vízálló), így átmentem a túracipőkhöz. Ott már a legtöbb ilyen bokáig érő, télies rövid bakancs volt. De azért találtam rendes félcipőt is, igaz, kicsit terepjárós külseje volt, de legalább kényelmes… Felpróbáltam, a 38-as kicsit szorított (basszus, tényleg igaz, hogy a korral nő a lábméret?). Ezért 39-est akartam felpróbálni, 39-es viszont nem volt. Feljebb emelve a tekintetemet megláttam, hogy amúgy 24.990.- Ft ez a cipő.
Na jó. Még ki is fizettem volna, de hogy szorítson, és így legyen 25 ezer, azt azért nem. Így a Decathlont is otthagytam.
Ezután napokig keresgéltem, pl. a Hervisben is, meg sok cipőboltban. Már sportcipővel is kiegyeztem volna, de mindegyiknek a teteje gyöngyvászonból volt, és az átázik. Falakat borítottak el a kényelmes sportcipők, jó áron, és gyöngyvászon, gyöngyvászon, gyöngyvászon… Nem értem vazze, mindenkit limuzinnal szállítanak, aki ilyet vesz, és senkinek nem kell októberi hideg esőben legyalogolnia kétszáz métert?!
A Hervisben volt egy teljesen jó túracipő, vízálló, de melóba is felvehető külsejű, csak 19.990.- Ft-ért. De midőn felpróbáltam, azt tapasztaltam, hogy függőleges irányban szűk. Szóval a cipő belseje és a nagylábujjam teteje között nulla hely volt, magyarán minden egyes viseléskor kilyukad majd a zoknim orra. Így a cipő ugyan nem annyira drága, de zoknival nem győzném. Otthagytam.
Ekkorra kétségbeesésemben arra gondoltam, hogy mindegy, alább adom az igényeimet, akkor ne legyen ráírva, hogy „vízálló”, eleinte még úgysem ázik be konkrétan egy átlag cipő; csak elrepedve ne legyen a talpa. Bementem az Árkádban lévő Deichmannba, ahol sokkal kellemesebb volt a választék, és vettem egy fekete, bőrnek látszó félcipőt, ami roppant kényelmes volt, és most még – míg el nem enged majd a ragasztás – nem is ázik be. Ebben voltam aztán színházban Halloweenkor, és azóta munkában is sokszor.
De azért mégis kéne egy olyan, ami valóban vízálló, és még gyalogolni is lehet benne. Most, mivel egyik náthából esem a másik torokfájásba, már időtlen idők óta nem futottam, a napi tízezer lépést próbálom teljesíteni, hogy legalább annyi sportolásom legyen.
Már egy kényelmes gumicsizma is megfelelt volna, és az volt is sok helyen, csak az a röhejes helyzet állt elő, hogy míg a „hivatalos” téli csizmák a bokacsont fölött egy centivel véget érnek, addig a gumicsizmákból mindegyik térdig ér! Mintha a berekbe készülnék Matula bácsival. És nem fogok térdig érő csizmában rothadni a 9 órás munkanapokon. Így a gumicsizma is ejtve.
Visszatértem a Decathlonba. Mostanra már hűlt annyit az idő, hogy a bokáig érő, téliesített túracipőket is elfogadtam volna. De már nem a Nyugati Decába mentem, hanem a Corvin Plazába, noha ott nem szeretem a vásárlóközönséget, viszont tapasztalatból már tudom, hogy a választékuk sokkal jobb.
Rögtön elsőre meg is láttam egy fekete, de élénkebb fűzős, saját márkás túracipőt, ami víz- és hőálló (vagyis ez van ráírva….). Saját márkásból ez volt a legolcsóbb, és volt a méretemben, kényelmes is volt. Nem is válogattam tovább, hanem ezt is megvettem.
Így most van két darab új cipőm. Az egyik vízhatlan, a másikat felvehetem munkába is.
Az új túracipő persze nem annyira kényelmes, mint a régi fekete-pink, de hát ugye ez volt a legolcsóbb. Kicsit szokni kellett, mert bokáig érő, és vékonyabb a talpa, de simán kényelmes azért, lehet benne menni, és már gyalogoltam benne összesen tízezer lépést minden lábfájás nélkül.
Most elégedett vagyok a két új cipőmmel, csak azon mérgelődöm, hogy hogy az úristenben van az, hogy őszi-téli cipőkre szemrebbenés nélkül rá merik írni, hogy „nem vízálló”?! Ez persze évek óta így van. Mégis, mi a faszt gondolnak, hogy ősszel nincs eső, télen nincs hó, ónos eső sem létezik, vagy ha igen, akkor az ember azonnal taxit fog és hazamegy?! Vagy mit képzelnek?
Nem akarom azt mondani, hogy „régen minden jobb volt”, de gyerekkoromban egyszerűen nem volt kérdés, hogy az őszi cipő, pláne a csizma az vízálló. Hógolyóztunk, hóban jártunk suliba – mert akkor még volt havazás –, ősszel a vizes avarban gázoltunk, és szó sem volt olyasmiről, hogy a csizma vagy az őszi cipő beázott volna, kivéve persze ha kilyukadt, vagy ilyesmi. Egyszerűen nem értem, mit gondolnak a mai cipőgyártók. Már előre morcos vagyok, hogy mi lesz, ha legközelebb kell majd vízhatlan cipőt vennem…
