a hallgatag macska naplója

Januárban gyakorlatilag nem ittam alkoholt; kivéve mikor Öcséméknél voltam és ő megkínált Unicummal, ami két alkalom volt.

Az újévi rosszullét úgy hazavágott, hogy napokig gondolni sem bírtam alkoholra, különösen sörre.

Múlt hétvégén tisztességes idő volt, Tesómékhoz se mentem épp, ezért úgy döntöttem, hétvégén kiruccanok valahová. Már nagyon vágytam hegyet mászni pl. Sopron vagy Pécs tájékán, de korábban láttam, hogy mikor nálunk csak enyhe pár szem hó volt, akkor a Mecseket derékig érő hó borította. Így ezeket a hegyeket most kilőttem, mert még ha nincs is óriási hó, akkor is sár vagy latyak tuti van az erdőkben.

Ahogy írtam az előbbiben, a családi látogatást és új szomszédok érkezését követő reggel úgy ébredtem, mint a mosott szar :-( Az az egy dolog „vigasztalt”, hogy én pedig felkelek 5.15-kor, és onnantól majd én fogok zajt kelteni a reggeli tevékenységeimmel (sátáni mosoly).

Juh héj, jártak nálam Öcsémék látogatóban! – Még ugyanaznap új szomszédok is jöttek :-/ Már volt ehhez hasonló sajnálatos egybeesés, mikor egy örvendetes családi alkalmat megkeserített az új szomszédság. (Ezt az őrmestert a fátum üldözi.)

Én ritkán fogadok vendéget, mert a lakás tényleg egyszemélyes, csak 23 nm. Ezért általában csak 1-1 ember jön hozzám (maximum). 

Szokás szerint amit év közben újra elolvastam, azt nem írtam be kétszer, szóval ha gyanúsan nagy szünetek vannak, akkor valószínűleg újraolvastam valami 750 oldalast akkor.

Ezt a hármat legszívesebben külön-külön írtam volna le, de összekapcsolódnak. Úgyhogy egyben elmesélem. Marha fárasztó januári első munkahét volt ez, és még rosszabb is lehetett volna, szóval hálát kell adnom az égnek, hogy „csak” ennyi volt.

Rögtön azzal kezdődött a január 2., hogy az újévi egész napos hányás után be kellett mennem. 

Tavaly szilveszterkor csak két sört ittam, egyszerűen nem kívántam többet (egyébként három  volt otthon). Idén úgy gondoltam, ez tisztára papírkutya dolog, és direkt megvettem négy sört, de azért nem túl erőseket, hogy este héttől éjszakáig ez a négy sör pont jó lesz. Mégse kettő sört igyak, mint egy óvodás :-D

Miután kiírtam magamból az előző posztot, kicsit jobb lett a hangulatom :-) Sok nap elteltével kezdtem élvezni ellazultan a szünetet.

Az év utolsó hétfőjére színházjegyem volt. Először úgy gondoltam, hogy január elejére veszek jegyet a Macskákra, vigasztalásul magamnak az évkezdet miatt, de aztán belegondoltam, hogy a Macskákat már sokszor láttam, inkább a szünet alatt kellene valami kellemeset megnéznem. Így végül a Mary Poppinsra vettem jegyet, mert azt még sose láttam, viszont jókat hallottam róla.

Hát, elég ingerült és rosszkedvű vagyok az idei szünetnek jó 50, de legalább 40 %-ában …Csomó minden idegesít. Elsősorban az ősök. Komolyan, mikor 25-én délután hazajöhettem, megkönnyebbültem. Ilyen konkrétan azért ritkán éreztem ezt eddig.

Nem is tudom, hol kezdjem. Lehet, hogy ez most nem egy szépen megírt poszt lesz, csak úgy összehányom, ami eszembe jut… 

Vége az utolsó munkahétnek! Elképesztően fáradtnak érzem magam, mint kb. minden évben… Részben nyilván azért, mert már marha rég nem futottam. De az utolsó hét egyébként is sűrű volt. Előtte szombati munkanap; aznap még kimentem Tesómékhoz, de sok köszönet nem volt benne, mert Zsófi nagyon lázas volt, szörnyű érzés volt látni, ahogy csak alszik és forró és rosszul érzi magát :-( És Zétény sem volt valami vidám, mert neki meg afta volt a szájában. Hamar el akartam jönni, bár nem tudtam, mi a jobb, ha nem zavarok, vagy ha „lefoglalom” Zétit, mert ő meg nekem diót festett karácsonyfadísznek :-)

Mostanra már igazából okafogyott lett ez a poszt, mert tegnap megrendeltem az új parfümöt; de azért le akartam írni, mennyit szenvedtem a válogatással! :-D

Már írtam többször, hogy nincs, illetve marha gyenge a szaglásom, viszont parfümöt mégis használok azért. Így most ezeket az előzményeket nem ismétlem el. – Igaz ugyan, hogy a kaják szagát az utóbbi években jobban érzem, meg a nagyon büdöset is (toi-toi), de a finomabb illatokat, mint parfüm vagy szappan, nemigen. A kedvenc Nesti Dante szappanjaimról mindenki azt írja, hogy „beillatosítják az egész fürdőszobát”, hát én már vagy tízfélét használtam, de egy másodpercig se éreztem egy darab illatot sem.

Tavasz óta nem voltam plazmaadáson. Először az új melóhely; aztán jött a nyár a 45 fokkal, mert OK, hogy a helyszínen klíma van, de aztán kilépsz az utcára, ahol elájulsz a hőségtől; aztán jött az allergiaszezon stb. – szóval a lényeg, hogy végül november lett, mire bejelentkeztem újra.

Egy hónapon belül négy különböző egészségi vacak is megtalált. Ilyen zúdulás azért ritkán van! Időrendi sorrendben: 1. dudor az ujjamon (szerencsére jobb kéz), 2. árpa (szerencsére bal szem), 3. megfázás, 4. migrénnel kezdődő hányásroham.

Miután hazajöttem októberben Sopronból, már itthon nézegettem a turistatérképet és meglepve vettem észre, hogy még mindig milyen sok túraútvonal van arrafelé, ahol nem jártam. Van miért visszatérni :-D Például észrevettem – ez hogy nem tűnt fel addig? –, hogy Ágfalvától az én „háromszög-túrámon” kívül van még egy olyan, zöld csíkos, ami az országhatár északi kiszögellését követi, aztán lefordul délre, nyugat felé megy, találkozik a piros csíkkal, és onnan vissza lehet térni Ágfalvára.

Most megnéztem a naptárban, július 14-én festettem utoljára hajat. Azóta úgy nő, ahogy van. Szinte vártam, ahogy elérkezett a soron következő hajfestés ideje, hogy majd az emberek felsikoltanak és ujjal mutogatnak rám, hogy „Hát te meg hogy nézel ki??!” – de ilyen nem történt :-D Rájöttem, hogy nagy szerencsém van, amiért csak pár hónapja dolgozom ezen a melóhelyen, és talán észre se vették, hogy eddig nem volt ősz hajszálam, most meg van.