Az Elfújta a szél mintájára az én soproni túraterveimet Elmosta az eső. Amúgy jó volt, de abból, amit jó előre gondosan elterveztem, kb. mindent meghiúsított az időjárás.
Most a Lővér szállóban foglaltam szobát, mert a múltkor annyira berágtam a Sziesztában a meleg vízre, illetve annak hiányára; és a Lővér alig volt egy picivel drágább. Meg a Sziesztát már vagy tíz éve folyamatosan felújítják, szerintem sosem lesz kész :-/
Mindennek a tetejében tegnap este a semmiből bedöglött a gázkonvektor! :-(L Épp megírtam a húsvéti lapokat, marha büszke voltam magamra, és ennek örömére megettem kettő darab csokigolyót, holott már szépen kezdek leszokni az édességről.
És arra gondoltam, kicsit feltekerem a fűtést – ugyan 21 fok volt, de valamiért többre vágytam –, és azt akartam, hogy rákapcsoljon a gázkonvektor, ne csak 1-ről pl 2-re tekerjem. (Pedig attól is melegebb lett volna).
Fizikailag megint kimerült vagyok…. Tegnap este ismét színház volt (Amadeus a Pesti Színházban) – ami nagyon jó volt, meglepően tetszett, habár a filmnél nem volt jobb ;-) Szerencsére emberi időben lett vége; jövök haza, gondoltam, talán most nem fognak műsorozni a szomszédok. Nem a f*szt nem. Vazze, végül 23.00 után feküdtem le, és felváltva visított a kis szaros, és óbégattak vele a szülei; aztán ha az egyik bekussolt végre, a másik újrakezdte.
Fizikailag tök kimerítő héten vagyok túl, ebbe beleszámolva inkább 9 napot, bár lelkileg azért tök sok jó kis esemény is volt. Az utóbbi időkben gyakran megyek pénteken melóból egyenesen Öcsémékhez, ott alszom, aztán valamikor szombat délelőtt jövök haza. Most is ez volt, múlt héten és ezen is.
Már a tavalyi nyaralások után elhatároztam, hogy most már bizisten nem Faterral megyek nyaralni. Tudom, tudom, már eleve az gáz, hogy az apámmal járok nyaralni ennyi idős koromra, de ennek is van egy csomó oka. Eleve tök kevés haverom van, azoknak egy részével nem lehet nyaralni egy hetet, mert gyereke van, vagy pasija van, vagy nem bír/akar utazni; de ha mégis, mint ahogy szegény Zsuzsival már jártam Zalakaroson, akkor iszonyatosan horkol (például), és akkor meg én nem bírok pihenni.
Harminc év munkaviszony alatt azt tapasztaltam, hogy az értekezletek és megbeszélések 90 %-a tök fölösleges, és a maradéknak is a felét el lehetne intézni egy jól megfogalmazott kör e-maillel. Az értekezletek (mármint amiken én részt vettem) azért vannak, mert a mindenkori főnökök szeretnek pofázni és imádják, ha hallgatják őket.
Holott ezalatt dolgozni is lehetne.
Amióta itt van ez az éjjel (is) óbégató családocska a szomszédomban, ha nem is ezek uralják minden gondolatomat, de marhára befolyásolják az életminőségemet :-( Mint mikor tyúkszemed van, és kb. minden más tök oké, süt a nap, kellemes a család, fogytam 5 kg-t, csak baszki minden lépés fáj.
Na, ez van most velem is.
Januárban gyakorlatilag nem ittam alkoholt; kivéve mikor Öcséméknél voltam és ő megkínált Unicummal, ami két alkalom volt.
Az újévi rosszullét úgy hazavágott, hogy napokig gondolni sem bírtam alkoholra, különösen sörre.
Múlt hétvégén tisztességes idő volt, Tesómékhoz se mentem épp, ezért úgy döntöttem, hétvégén kiruccanok valahová. Már nagyon vágytam hegyet mászni pl. Sopron vagy Pécs tájékán, de korábban láttam, hogy mikor nálunk csak enyhe pár szem hó volt, akkor a Mecseket derékig érő hó borította. Így ezeket a hegyeket most kilőttem, mert még ha nincs is óriási hó, akkor is sár vagy latyak tuti van az erdőkben.
Ahogy írtam az előbbiben, a családi látogatást és új szomszédok érkezését követő reggel úgy ébredtem, mint a mosott szar :-( Az az egy dolog „vigasztalt”, hogy én pedig felkelek 5.15-kor, és onnantól majd én fogok zajt kelteni a reggeli tevékenységeimmel (sátáni mosoly).
Juh héj, jártak nálam Öcsémék látogatóban! – Még ugyanaznap új szomszédok is jöttek :-/ Már volt ehhez hasonló sajnálatos egybeesés, mikor egy örvendetes családi alkalmat megkeserített az új szomszédság. (Ezt az őrmestert a fátum üldözi.)
Én ritkán fogadok vendéget, mert a lakás tényleg egyszemélyes, csak 23 nm. Ezért általában csak 1-1 ember jön hozzám (maximum).
Szokás szerint amit év közben újra elolvastam, azt nem írtam be kétszer, szóval ha gyanúsan nagy szünetek vannak, akkor valószínűleg újraolvastam valami 750 oldalast akkor.
Ezt a hármat legszívesebben külön-külön írtam volna le, de összekapcsolódnak. Úgyhogy egyben elmesélem. Marha fárasztó januári első munkahét volt ez, és még rosszabb is lehetett volna, szóval hálát kell adnom az égnek, hogy „csak” ennyi volt.
Rögtön azzal kezdődött a január 2., hogy az újévi egész napos hányás után be kellett mennem.
Tavaly szilveszterkor csak két sört ittam, egyszerűen nem kívántam többet (egyébként három volt otthon). Idén úgy gondoltam, ez tisztára papírkutya dolog, és direkt megvettem négy sört, de azért nem túl erőseket, hogy este héttől éjszakáig ez a négy sör pont jó lesz. Mégse kettő sört igyak, mint egy óvodás :-D
Miután kiírtam magamból az előző posztot, kicsit jobb lett a hangulatom :-) Sok nap elteltével kezdtem élvezni ellazultan a szünetet.
Az év utolsó hétfőjére színházjegyem volt. Először úgy gondoltam, hogy január elejére veszek jegyet a Macskákra, vigasztalásul magamnak az évkezdet miatt, de aztán belegondoltam, hogy a Macskákat már sokszor láttam, inkább a szünet alatt kellene valami kellemeset megnéznem. Így végül a Mary Poppinsra vettem jegyet, mert azt még sose láttam, viszont jókat hallottam róla.
