Még februárban írtam egy listát, hogy ha szerencsésen túl leszek a költözésen és főleg a lakás átadásán, miket fogok csinálni. Ezek főleg ilyen „megjutalmazom magam”-szerűek, de fogadalom is van köztük. Most a járvány miatt egy pár tétel törlésre került, de azért ideírom:
- a Musza Dagh 40 napját és a Háború és békát elolvasni. Utóbbit már érettségikor is megfogadtam, de tíz oldal után belealudtam… De most, amikor az ügyvéd annyira rám ijesztett még január végén, megfogadtam, hogy most bizisten elolvasom!! Mindkettőt. A Musza Daghot mondjuk nem is tudom, miért vettem ide.
- Évi néninek részletes levelet írni. Ez már megvolt hálistennek.
- édességet nem enni három egymást követő napon. Ez sajnos nem sikerült még, sőt inkább ellenkezőleg :-(
- gyalog hazamenni. Ez viszont sikerült, két egymást követő napon is :-)
- új táskát venni. Ennek egyelőre reszeltek, hétközben a boltok bezárnak, hétvégén pedig nem biztos, hogy megreszkírozom a zsúfolt kis boltban a táskavásárlást…
- szusit enni. Na, ez sikerült! :-)
- új farmert venni. Ennek is reszeltek, C&A zárva, én pedig próba nélkül, webshopból tutira nem veszek nadrágot.
- Egerbe elutazni. Ennek is reszeltek, mint az közismert.
- plazmaadás. Ez megvolt.
- Café Frei. Sajnos ez kimaradt és mivel tudtommal ők is bezártak, ki tudja, mikor kerül rá sor… Mondjuk én vagyok a hülye, mert egy időben, amikor már veszélyhelyzet volt, de az ilyen helyek még nyitva voltak, lecsaphattam volna és ihattam volna a kongói fűszeres forró csokit, ami valami isteni; de akkoriban már szellemváros volt Budapest és én túlságosan meg voltam szeppenve ahhoz, hogy egy majdnem üres kávézóba besétáljak…
Viszont még az előző albérletben laktam, amikor valamiért az IKEÁ-ban jártam – hja, régi szép idők, amikor még az is nyitva volt – és ott megláttam egy memóriahabos párnát. Már rég vágytam egy ilyenre, mert rosszul alszom, néha elfekszem a nyakamat; hol magas párna esik jól, hol lapos, olykor migrénnel ébredek – szóval jó lenne így 43 éves koromra egy igazi profi párna, ami direkt erre van!
De mivel költözés előtt voltam, minek költsek rá, aztán vigyem haza, aztán cipeljem át az új lakásba. Így akkor nem vettem, de költözés után nagyon hamar visszavágtattam az IKEÁ-ba és megvettem a memóriapárnát!
Azóta is azon alszom, viszont érdekes dolgok vannak vele. Mivel elég nagy és stramm cucc, ezért az elalvás előtti kötelező olvasásomhoz nem őt használom, hanem a régi párnáimat tornyozom a fejem alá, szóval közvetlenül elalvás előtt még jön egy kis rendezkedés is.
Másrészt a párna hanyatt és oldalt alvóknak készült, amilyen én is vagyok. Azonban a párna aszimmetrikus, ha háton fekszem, ezt az oldalát kell felfelé fordítani, viszont ha oldalt, akkor meg a másikat. Na de mi van, ha éjjel az oldalamról átfordulok a hátamra, vagy fordítva? Mindig tekerjek egyet a párnán? Ez olyan, mintha kisbabám lenne, akivel mindig foglalkozni kell, ha felriad éjszaka. Vagy csak olyan ember használjon memóriapárnát, aki nem hánykolódik álmában? Jó, többnyire én is lefekszem oldalt, és ugyanúgy ébredek, de nem mindig.
Azóta mondjuk nagyjából hozzászoktam, hogy magammal együtt a párnán is fordítsak egyet, de ez néha elmarad, és akkor az oldalt fekvős részén tartom a fejemet hanyatt fekve is vagy fordítva. De mindenesetre azért nagyon kényelmes. Kivéve most az utóbbi napokban, amikor ilyen migrénes/fejfájós időszakom van, de erről nem a párna tehet. Szóval összességében jó vétel volt.
A másik dolog, amit kipróbáltam, a szusi volt.
Korábban sosem érdekelt a szusi, mert elintéztem azzal, hogy nyers hal, és az ilyesmivel nincs semmi dolgom. Jó, hogy nem mindjárt élő, mint az Oldboyban a polip… De aztán egyre több ilyen szusis hely nyílt a városban. Ezekre még mérges is voltam, mert szerintem a sznob pestiek az amcsi filmek hatására kaptak rá a szusira, ami tök távol áll – szerintem – a magyar ízléstől. Én akkor már inkább mediterrán vagy indiai kajákat ennék (itt említeném meg a Westendben lévő Koh-i-noor kajáldát :-)
De aztán, amikor Dórival néztük az Allee moziban (mozi, istenem….) az Élősködőket, előtte pedig sétáltunk a plazában, megláttuk a földszinten lévő szusis standot, ahol elvitelre is voltak ilyen becsomagolt kis ízléses szusis dobozkák. Meg is álltunk és érdeklődve néztük. Még mondtuk is, hogy tulképp egyszer ki kéne már próbálni, biztos nem lehet rossz stb., de akkor kezdődött a film, az ilyen nyershalas dolgok meg hűtést igényelnek, nem fogjuk két órán át az ölünkben tartani. Így aznap elmaradt ez, de valamikor később visszatértem az Allee-be, és akkor vettem egy dobozzal magamnak!
Direkt olyant akartam, amiben van nyers hal – ha lúd, legyen kövér :-D Kis rizses tekercsek voltak, meg mellettük lazacba tekert rizs. Adtak mellé egy pici üveg szójaszószt (?) is. Nem volt kimondottan olcsó, mert 2.890.- Ft volt, de egyszer az életben ezt is meg kell kóstolni, így nem sajnáltam a pénzt. (Főleg, hogy ekkor már a családi albérletben laktam, ami szignifikánsan olcsóbb, mint az előző ;-D)
Otthon kíváncsian kóstoltam meg. Először az egyik kis rizses tekercset (algába csomagolt rizs, és a közepén valami dolog). Kellemes, semleges íze volt, kimondottan ízlett! Utólag jöttem rá, hogy bőkezűbben kellett volna szójaszószt locsolnom minden falatra, és akkor pikánsabb lett volna. De egész jó volt! A nyers lazacba csomagolt rizst is megkóstoltam. Az se volt rossz. A nyers hal kimondotattan pozitív csalódás volt, mert egyáltalán nem volt ocsmány, tök semmilyen íze volt – igaz, a sült hal azért jobb… Aztán volt mellette egy kis kupac zöld dolog, amit azonnal bekaptam, majd rögtön ki is köptem, mert az volt a wasabi :-D Onnantól kezdve minden falatkára tettem egy pici wasabit, aztán locsoltam rá szójaszószt és így ettem, és igen kellemes volt. Asszem két-három napig eszegettem, míg elfogyott, és nagyon elégedett voltam.
Olyannyira, hogy később vettem egy másik csomagot – ezeknek különféle fantázianeveik vannak, így tudom, hogy ezt már ettem-e vagy még nem –, és ezt a Looper alatt könnyű vacsoraként egyben felfaltam. Szintén algába csomagolt rizs képezte a lényegét, a rizs közepén különféle dolgok, illetve volt benne nyers hal is.
Tegnap pedig vettem egy harmadik szusit ugyanott :-) Tegnap már ettem belőle, és most könnyű ebédként fogom folytatni. Ez is nagyon finom, leszámítva, hogy rákhús is van benne, aminek az íze jó, de az állaga tök rágós. Már ettem rákot és akkor is ugyanez volt vele a bajom. De ettől eltekintve kellemes!
Szóval ez volt a kalandom a szusival. Nem akarok életem egész hátralévő részében szusit enni, de ezentúl ha félévente egyszer megkívánom, biztos fogok még venni és megkóstolok még más fajtákat is :-)
