Kezek ideges lenni, mert még nem is idegeskedtem eleget az erdélyi út kapcsán. Jobban érzem magam, ha kellő mennyiségűt idegeskedtem, mert úgy érzem, azzal kiváltom, hogy igazi baj történjen.
Már váltottam némi lejt – és fizu után váltok még –, írtam papírlevelet Endrének, amiben fixáltam az érkezésemet és indulásomat; hátra van még az utasbiztosítás kötése és a csomagolási lista összeállítása.
Sosem értettem azokat, akik képesek egy szál sporttáskával utazni,
Mi a franc lehet a szívemmel?? Most már tényleg kezdek kissé aggódni. Nyugalmi helyzetben sem nagyon megy 80 alá. Legalábbis az utóbbi hetekben, mióta mérem. Van, hogy fekszem az ágyban, semmi gond nincs, olvasgatok vagy épp félálomban ébredezem, de a szívem úgy csinál, mintha az 5. kilométert futnám.
Harmadik kiruccanás az idén*. Pedig eseménytelennek ígérkezett az év: nyaralás Füreden, és kész. Aztán bejött a zalakarosi + füredi második nyaralás, utána Hajdúszoboszló, végül Erdély :-)
Hajdúszoboszlón Fater volt egy konferencián, mely szerdától péntekig tartott; és felvetette nekem, mi lenne, ha lejönnék vonattal pénteken, és vasárnapig hosszúhétvégéznénk. Még sosem jártam Hajúszoboszlón
Két hónap kihagyás után a héten megint adtam plazmát. Előtte napokig idegeskedtem, mert az utóbbi időben valamiért nyugalmi helyzetben is relatíve magas a pulzusom: kb. 82-85, futás közben még magasabb, és persze plazmaadáskor, amikor izgulok, nyilván szintén magas lesz. Ugyan pár hónapja már nem az a dokinő van ott, aki mindig a magas pulzusomon nyámmogott, hanem normális orvosok, de
Este újra megnéztem az Avatart. Nem lett sokkal jobb… De azért elviselhetőbb volt, mint első nézéskor: bármikor leállíthattam és kimehettem WC-re vagy sörért (szükségem is volt rá), illetve tehettem hangos megjegyzéseket (ez is nagyon kellett). Másrészt már nem érhetett csalódás, hisz tudtam, kb. mire számíthatok – bár az eltelt hat év alatt megpróbáltam a teljes filmet lehetőleg törölni az emlékeimből. Harmadrészt kizárólag Stephen Lang miatt néztem meg, ő pedig király volt már elsőre is!
Csak úgy hirtelen végiggondoltam, mennyi kód és jelszó kell csupán a hétköznapi élethez – tehát nem a NASÁ-ba akarok betörni – amik zömét mind fejben kell tartanom!! Ugyebár nem írhatom fel a PIN-kódokat egy cetlire (amit aztán el is hagynék).
Íme ezek azok, amiket gyakran használok ÉS fejből tudok …
Amíg nem láttam az Annie Hallt, azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki képes beleszeretni a filmek negatív főszereplőibe :-D
Természetesen csak abban az esetben, ha az illető a., férfi, b., jó pasi.
Ezt a bejegyzést egy héttel ezelőtt kellett volna megírnom, amikor még a vacillálás állapotában voltam. Most már nem annyira poén…. Ugyanis el van döntve: utazom Erdélybe!
Egyedül. Vonattal. Egy hónap múlva.
A titkos ez esetben azt jelenti, hogy „amiről anyám nem tud”*. Tehát ha Kedves Öcsém olvassa, szépen kérem őt, hogy ne árulja el közös anyánknak a dolgot.
A júniusi nyaraláskor úgy éreztük, nem igazságos, hogy előszezoni egy héttel le van tudva a nyár, és gályázhatunk őszig. Úgyhogy kitaláltuk Faterral, hogy menjünk el Zalakarosra két napra utószezonban. Később ehhez hozzácsaptunk még két napot Balatonfüreden, így lett egy kikapcsolódós munkahét.
Hétfő: természetes, hogy ezen a napon jött egy lehűlés, esővel. Zalakarosig végig esett, és 17 fok volt. Autópályán mentünk, így pont odaértünk 14.00-re. Átvettük a szobát és azonnal indultunk a fürdőbe – egy napi belépő benne volt a szállás árában. Hideg volt, de mi a meleg termálvízben áztunk. Innen csak kijönni volt rettenetes … A 17 fokban öltöztem át a nyitott öltözőben, elég rémes volt, de mindegy, nem fáztam meg.
Ezután jött az első vacsora, majd utána még séta Zalakaroson. Eddig hosszabb időt még nem töltöttünk itt, ezért kicsit az újdonság erejével hatott.
A szálloda nagyon kellemes meglepetés volt, kényelmes, tiszta, a kaja rendkívül finom, a szoba kényelmes. Este olvasgatás közben alkoholmentes sört ittunk, majd szunya.
Kedd: már normálisabb idő volt. Semmi eső, és kb. 23-25 fok lehetett. Felkerestük a zalakarosi kilátót, amit még otthon néztem ki a térképről. Simán odataláltunk, csak az volt kicsit meglepő, hogy a kilátó alatt semmiféle hegycsúcs vagy akár emelkedő nem volt, gyakorlatilag szintben építették :-D De azért szép volt a környék. Egy kanyarral tértünk vissza a városba, szendvicseket ettünk, fagyit; aztán természetesen lerongyoltunk a fürdőbe.
Összesen 6 db medencében áztattuk magunkat – és ez csak az olcsóbb alap-belépőjeggyel – ezek közt volt a két termál, a hideg úszómedence, a hullámmedence, a fedett fürdő meg egy kellemes kis sekélyke melegvízű medi.
Este sétáltunk Zalakaros eddig nem ismert részén, és fagyit ettünk (nem tehetünk róla, volt ott egy nagyon szuper kis fagyizó :-)
Szerda: reggeli után összepakoltunk, kicsekkoltunk a szállodából, és távoztunk. A Kis-Balatont és Keszthelyt útba ejtve terveztünk Füredre menni. A Kányavári-szigetre ugrottunk be először, nagyon kellemes volt. Keszthelyen fagyiztunk, sétálgattunk, megettük az egyik szendvicset. Füreden még megálltunk a Tescónál, hogy mentes sört vegyünk estére, ezután csekkoltunk be a „szokásos” szállodánkba.
A szállással csak egy gebasz volt, hogy Fater olvasólámpája nem működött, de ezt másnap megcsinálták, első este meg az én lámpámnál látott olvasni.
Becsekkolás után azonnal lementünk a strandra. Már féláron, mert 16.00 után ennyibe került a jegy :-) A strand szuper volt, mérsékelt tömeggel. Utána zuhany, vacsora, hosszú séta a városban, visszafelé menet pedig két palacsinta a júniusi törzshelyen, ahol olcsó és finom a palacsinta. Mit csináljak, szeretem a palacsintát…
Csütörtök: kirándulást terveztünk délelőttre. Kinéztem egy turistautat, amin fel lehet jutni a Noszlopy-kilátóhoz. Követtük is az utat, szép is volt, bár kezdett már meleg lenni: kb. 26-28 fok lehetett. A kilátót mégsem értük el, mert Fater egy ponton azt mondta, forduljunk vissza; én mentem volna tovább, de azon a ponton tényleg úgy tűnt, hogy nem fog emelkedni a hegy, tehát nem lesz kilátó. Utólag a térképet nézve azt gondolom, még tovább kellett volna mennünk a sárga jelzésen, de hát mit vitatkozzak.
Bár az is igaz, hogy a zöld turistaúton, amelyre ráfordultunk visszafelé menet, alig negyedórát mentünk és már megtettük azt a távot, amit a térkép szerint ugyanennyi idő alatt a sárga jelzésen a kilátóig megtehettünk volna. Szóval valami nem teljesen stimmelt, de most már mindegy.
A szállodában szendvicset ettünk, utána le a strandra. Nagyon érdekes volt az időjárás, mert a napon majd’ megfőttem, viszont az árnyékban meg, ahol száradtunk és olvastunk, megfagytam. Jó tíz fok különbség volt a napos és árnyékos terület között.
Este megint sétáltunk egy hosszút. Fater evett fagyit; fagyizása közben megláttunk egy fiatal csokilabradort. Megsimogattuk. A labi azonnal fel akart mászni Faterra (naná, mert fagyi volt nála) – de aztán én is megsimogattam és a labi énrám is rögtön fel akart mászni, holott nálam nem volt fagyi :-)
Ezen az estén még egy shar pei-jel is találkozunk (az kicsit félénkebb volt). Még betoltam a szokott helyen egy diós és egy nutellás palacsintát, majd haza, a mentes sörökhöz és a krimihez.
Péntek: hazaindulás. Fater javaslatára Tihanyba mentünk, és innen haza. Tihanyban megnéztük a szokott látnivalókat, fagyit ettünk, aztán megláttunk egy táblát, hogy „Barátlakások” – és egy jobbra vezető nyíl. Elkezdtük követni ezt a nyilat, mert ugyan mikor láttunk mi barátlakásokat? Az út csak ment, ment, sehol nem volt barátlakás; aztán szabályos turistaösvénybe fordult az út, ami szépen ment befelé az erdőbe. Szegény barátok, ezek aztán jó messzire laktak az apátságtól. Ez ám az ingázás! Mentünk, mentünk, mentünk; az út lejteni kezdett – aggódtam, mert majd ugyanennyit kell visszafelé mászni.
Végül aztán, nagyon sokára, de megvoltak a barátlakások, sziklába vájt odúk formájában. Érdekes élmény volt. Fater ezután javasolta, hogy ne menjünk visszafelé, inkább le, mert alattunk már az autóút van, és sokkal hamarabb visszaérünk a kocsihoz így, mintha visszamennénk az ösvényen. Így lefelé mentünk, és le is értünk az útra. Az utolsó szakasz éppen egy csúszós, agyagos rész volt, de csak lejutottunk … A hajóállomáson ettünk egy életmentő palacsintát, aztán egy hátsó úton gyalog fel az apátságig, onnan le a Belső-tóhoz, ahol a kocsit hagytuk, és irány hazafelé.
Hazaérkezés után szokásom szerint elrohantam moziba, és megnéztem a Haverok fegyverbent, ami nem különösebben tetszett…
A hétfőt még kivettem csúsztatásban, keddtől már dolgozom. … Érdekes, hogy ez a rövid egyhetes szabi is milyen kellemesen kikapcsolt, szinte jobban tudtam pihenni, mint júniusban a kéthetes időszak alatt. Nem tudom, miért… Szóval, jó volt.
*és azért kell titkolni anyám elől, mert ha megtudj,a akkor jön az „Ilyen sok pénzetek van?” szöveggel; vagy azzal nyaggatna minket, hogy ő már milyen rég volt nyaralni stb. Ami igaz is, de se Fater, sem én nem akarjuk elvinni őt, és ezt mindenki megérti, aki hosszabb időt eltöltött a társaságában. PIHENNI akarunk a nyaralás alatt, ugyebár.
Fater azt adta be neki, hogy egy konferencián van. Én nem tudtam, mit mondjak anyámnak, hová utazom – végül egyszerűen nem mondtam neki semmit. Tehát a mutter egyáltalán nem is tud róla, hogy én elutaztam öt napra. Tessék, ez az egyik nagy előnye a külön lakásnak :-)
Augusztus 20. van. Gyerekkorom óta itt kezdődik a nyár vége. Mostanában azon kapom magam, hogy örömmel fogadom ezt a napot, és hogy évek óta jobban kedvelem az őszt, mint a nyarat. Tisztára megfordult az ízlésem, de ennek oka van.
Minden évszaknak van valami hangulata számomra
Sikerült, sikerült végre újra beleférnem a 38-as farmerbe! :-)
Igaz, igaz, hogy jó négy hét után. De legalább nem volt egészségtelen, gyors fogyás. A júliusi, 15. plazmaadásnál 60 kg-ot mértek, a derékbőségem 75 cm, a csípőbőségem 102 cm volt. Csak a laza kényelmes nyári gatyák jöttek rám.
Tegnapra a súlyom 56,2 kg lett
Már megtörtént a születésnapomra Öcséméktől kapott túrakenu-kirándulás, csak még nem írtam róla itt. Évi néninek írtam viszont egy hosszú beszámolót, amit lustaságból szerkesztve egyszerűen átemelek most ide…. Minek írjak kétszer, nem igaz? :-)
Bementem a vitaminomért a vitaminboltba (a nevét nem írom le, nehogy nekem pereljen), és gutaütéssel jöttem ki.
Egyrészt: kérem a vitamint, mire a nő adja, de faggatózni kezd, hogy hány szemet szoktam szedni belőle naponta.
… A vitamint már év eleje óta szedem, napi egyet kell, ami rá van írva a használati utasítására, egyébként pedig marhára semmi köze hozzá.
Az utóbbi időben két cikket is olvastam a Facebookon, mindkettőt megosztottam, amelyek az introvertáltakkal való helyes bánásmódról szóltak. Én természetesen az vagyok, nem kicsit, hanem nagyon, és igazából már nagyon régen idegesít, hogy egyfajta kulturális elnyomás van velünk, introvertáltakkal szemben.
Büszke voltam magamra ezen a héten, mert háromszor is futottam: hétfőn, csütörtökön, pénteken; mindháromszor hajnalban, a rakparton. Első ízben egy híddal kevesebbet bírtam a szokásosnál, ez 4 km, és ebbe is többször belesétáltam. De csütörtökön már sikerült a teljes táv, ami
