a hallgatag macska naplója

  Bementem a vitaminomért a vitaminboltba (a nevét nem írom le, nehogy nekem pereljen), és gutaütéssel jöttem ki. Egyrészt: kérem a vitamint, mire a nő adja, de faggatózni kezd, hogy hány szemet szoktam szedni belőle naponta. … A vitamint már év eleje óta szedem, napi egyet kell, ami rá van írva…

  Most olvastam egy francia thrillert, ahol ellopják egy nő táskáját, és elhűlve látja az elkövető, hogy mi minden van benne: kézkrém, hajlakk, rúzs, törlőkendő, kutyaeledel, halott német katona stb. … Ezt a hülyeséget egyébként több könyvben meg filmben is viszontláttam már

  Miután a népszavazástól való rettegés miatt hirtelen visszaállt a normális rend, elmentem vásárolni az Árkádba.

  A tegnapi botrány után a dolgok egyrészt jobb irányba alakultak, másrészt meg nem. Nagy stressz esetén komoly alvásproblémáim vannak, most is, hiába ittam három adag szunyateát este. Reggel vacilláltam, bejöjjek-e.

  Pénteken újra elhatároztam, de ezúttal véglegesen, hogy a jövőben, ha valami vásárlásommal kapcsolatban kíváncsiskodni vagy okoskodni kezd egy eladó, azt mondom neki, hogy nem nekem lesz, hanem egy kolléganőmnek, és nem tudok róla semmit.

  Egy ilyen pokoli nap után, mint a hétfői volt, már csak jobb következhetett. Aznap éjjel alig bírtam aludni a dühtől, de Orsi vigasztalt mailen, hogy legalább telefonáltam és nem mentem oda potyára.

  Gyerekkoromban csak csesztettek folyton, hogy „lusta vagyok számolni”, meg effélék. Tényleg sosem ment, és marhára nem is érdekelt a matek, de nem is értettem belőle szinte semmit, max. amennyit logikusan be lehetett magolni. Az érettségin csak a számológép és a felügyelő matektanár segítségével…

  Ma van az első zárvatartós vasárnap. Én, ahogy korábban már elhatároztam, betértem a sarki Sparba, mert az világörökségi területen van, és mert gyűlölöm, ha bárki bele akar ugatni, hogy mikor vásároljak és mikor ne.

  A szabadságom első napja, és szégyellem, de holtfáradt vagyok. Vagyis inkább feszült és energiátlan. Még nem tudtam kellőképp lelazítani az utolsó munkahét fáradalmait. És napokig felújították a folyosó végén lévő szemétledobót, ezért egy frászban voltam, hogy hová…

  A rosszkedvem mostanra elmúlt, talán csak az kellett, hogy jól kidühöngjem magam. Barbival is megint jóban vagyunk. A főnök újra bekapcsolódott a folyamatokba, ez sok előnnyel jár. Például Editkével ellentétben ő többnyire észreveszi, ha valaki seggfej, és/vagy lusta. Most…

  Jön a december, és ilyenkor az egyik szemem sír, a másik örül. …Illetve alapvetően mindig örülök a decembernek, mert mindenféleképpen lesz karácsony, és ünnepi szabadság, amikor jó esetben akár két hetet is otthon lehet az ember, ami érdekes módon nyáron nem mindig jön…

  Szinte minden hónap végén eljön az az idő, amikor már csak a létfenntartáshoz elegendő pénzem marad. Ilyenkor szoktam listát írni, hogy miket kell majd vennem, ha már lesz fizetés. Most valamiért elég hosszú lett a lista… De mindent meg tudok magyarázni! :-) Nem fontossági…

  Nagyon csajos délutánom volt: ma munka után elmentem a Skála Metróba, és vettem három indiai ruhát. Most már igazán jön a nyár – már egy hete június van –, szerintem ma már biztosan volt harminc fok. Még farmerben és rövidujjú blúzban mentem dolgozni, de már szandálban.…

  Az első bejelentkezésem az új lakásból! :-) Irtó furcsa így gépelni: az itteni íróasztalnak kihúzható klaviatúrapolca van, viszont az egérnek már nincs helye, így az az asztalon van, nem a kezem mellett közvetlenül, ami elég szokatlan most nekem. Szombaton megtörtént a…

  Megdöbbentő, mennyire fanatikusak a Vámpírok Bálja-rajongók! Ezen a héten Kati barátnőmmel e-mailezgettünk, többek közt megállapodtunk, hogy jövő héten hagyományosan összefutunk majd palacsintázni és dumálni. Aztán ő felvetette, hogy nem akarom-e megnézni vele a…