a hallgatag macska naplója

Kész vagyok. Új ember jött az osztályra. Na, ezeket mindig fenntartással kezelem. Többnyire csókos, és/vagy beképzelt, hülye vagy arrogáns… rossz esetben ezek tetszőleges kombinációja.

Harmadszorra végre összejött, hogy együtt adjunk plazmát Bogival. Első alkalommal ő mondta le, mert megjött, másodszorra én nem tudtam menni, mert előző nap adtam teljes vért; de most végre sikerült!

Noha iszonytatóan utálom a tömeget, mégis kimentem szombaton az állatvédelmi tüntetésre.

A tegnapi botrány után a dolgok egyrészt jobb irányba alakultak, másrészt meg nem.

Nagy stressz esetén komoly alvásproblémáim vannak, most is, hiába ittam három adag szunyateát este. Reggel vacilláltam, bejöjjek-e.

Édes istenem, ez az egyik legszarabb munkahelyi nap volt életemben! Botrányt csináltam mindenki előtt (mivel már marha kevesen vagyunk, ez szerencsére nem volt tömeg), lehet, hogy kirúgattam magam. És mindezt hülyeségből, mert hagytam, hogy a paraszt Mari felhúzzon

Már furcsa, ha úgy telik el egy napom, hogy nincs tű a vénámban :-) Mint aki a Trainspottingban él.

Tényleg nem tudom eldönteni, melyik lehet a célravezetőbb. Sokszor szoktam udvariasan hazudni, aztán lelkifurdalásom van, hogy hazudtam. De most hétvégén két ízben is őszinte voltam udvariatlanul, akkor meg az a baj…

Pénteken újra elhatároztam, de ezúttal véglegesen, hogy a jövőben, ha valami vásárlásommal kapcsolatban kíváncsiskodni vagy okoskodni kezd egy eladó, azt mondom neki, hogy nem nekem lesz, hanem egy kolléganőmnek, és nem tudok róla semmit.

Egy ilyen pokoli nap után, mint a hétfői volt, már csak jobb következhetett. Aznap éjjel alig bírtam aludni a dühtől, de Orsi vigasztalt mailen, hogy legalább telefonáltam és nem mentem oda potyára.

Ezentúl nem fogok minden plazmaadást leírni, csak ha volt valami érdekes.

Ennél volt. Elsősorban mert ez az 5., amire plusz 2.000.- Ft-ot, összesen 5.000.-t fizetnek. Ez az ötezer most eléggé kellett, mert a fizetés e hónaptól később jön, és az előzőt decemberben kaptuk. Szóval, január utolsó hetében az 5. plazmaadásomból szándékoztam megélni.

Ezt komolyan mondom, hogy nem hiszem el!! Február 1., hétfő, mára beszéltük meg a lakbérfizetést; már napok óta parázok, hogy mostanra kijött a pszichiátriáról a tulaj és vajon mennyire lesz elmebeteg. Ja, és mert a fizetésünk most már csak 5-én vagy 10-én jön, így le kellett vennem az összes fizetendő összeget és jócskán mínuszban vagyok.

Roppant kellemes élmény. Péntek délutánra tettem, hogy másnap tudjak henyélni. A harmadik ugyanis kedden volt, elég szar időszakomban, és másnap egész nap fáradt meg dezorientált voltam.

Időben érkeztem, a pulzusom-vérnyomásom-hőmérsékletem rendben volt. A súlyom 58 kg% Igaz, ebben benne van a téli bakancs is.

Második nekifutásra végre sikerült befizetnem a lakbért. De volt eszem, és ezúttal odatelefonáltam elindulás előtt.

Ma fél éjjel nem aludtam, nem szándékosan, de folyton eszembe ötlöttek a mostani munkahelyi bajok.

A főnök eltakarodott ugyan január elejétől, így 85 %-kal csöndesebb és nyugodtabb a közvetlen környezetem, de így is vannak bajok. Most éppen az alábbiak:

Csütörtökön korábban slisszolhattam el (kölcsönösségi alapon, előző nap Barbi). Indulás előtt még belepillantottam a Hírkeresőbe, és ott állt egy hír, hogy „Meghalt Alan Rickman”.

Nem, nem, ez valami gonosz kacsa lehet, gondoltam, de végigpörgettem az oldalt és minden hírportálon ott volt, és akkor már tudtam, hogy igaz :-(