A hazautazás miatti bánatomat igyekeztem könyvekbe és filmekbe fojtani. A könyveket nem sorolom fel, mert minek. Filmekből a hangulatom szerint válogattam, na és újra nekifogtam Stephen Lang filmjei közül a még nem látottakat keresgélni a neten.
Így találtam rá a Salem c. sorozatra a napokban. ...
Szerencsésen megtaláltam a helyemet a vonaton: ablak mellett, menetiránynak háttal, baloldalt. Vagyis ugyanazt az oldalt láttam, mint idefelé. A háttal ülés nem zavart. A csomagom még így is olyan nehéz volt, hogy egy román lány segített feltenni, aki velem szemben ült. Holott már otthagytam Endrénél a kávét, könyvet, cigit, és a maradék szappanomat, kézkrémemet meg a minisampont is kidobtam még ott. Bár plusz súlynak bejött a tekerőpataki sajt. Na mindegy, karra kell gyúrnom.
Ezt a – fő – részt nem fogom olyan hosszan ragozni, mint az utazást. A kedves olvasók közül aki járt már Endrénél, úgyis ismer mindent; aki pedig nem, annak én a szegényes szavaimmal úgysem tudom jól leírni … szóval, ez a bejegyzés csak afféle emlékeztető saját magamnak.
A hosszú és lidérces utazás után tehát még a vonatról megláttam Endrét
Amennyire ideges voltam elutazás előtt, annyira jól sikerült az erdélyi kiruccanás, és annyira rossz volt hazajönni :-)
Előkészületek: úgy csomagoltam, hogy inkább melegem legyen, mint fázzak. Cipőnek a túracipő helyett a bakancsot vittem, ami magasszárú, meleg, és egyszerűbb belebújni. Pizsinek az új, roppant meleg, bár undorító rózsaszín plüsspizsamát: ez okos dolog volt
Tiszta ideg vagyok az utazás előtti izgalomtól. Már csak két napom van, és rengeteg mindent kell még elintéznem, legalábbis úgy érzem.
Tegnap megjött a fizetés, váltottam még valutát; vettem egy nagyon meleg pizsamát
Nagykorúságom óta ez lesz az első szavazás, amire nem megyek el. Miért?
Már olyan sokan leírták, elmondták előttem… De akkor most én is.
Egyrészt. Nincs sok ember, aki nálam kevésbé szeretne muzulmán menekülteket látni maga körül. Ugyanazért, amiért sokan mások.
Így pár hét után végre összeszedtem a bátorságomat és belájkoltam Stephen Lang hivatalos Facebook-oldalát. (Az ilyesmihez nekem bátorság kell, mint ahogy a neten való utánakeresgéléshez is: ilyenkor mindig attól félek, hogy a delikvens egyszer csak kiugrik a monitorból és megáll előttem csípőre tett kézzel: „Hát te meg mit nyomozgatsz utánam?!” :-D)
Kezek ideges lenni, mert még nem is idegeskedtem eleget az erdélyi út kapcsán. Jobban érzem magam, ha kellő mennyiségűt idegeskedtem, mert úgy érzem, azzal kiváltom, hogy igazi baj történjen.
Már váltottam némi lejt – és fizu után váltok még –, írtam papírlevelet Endrének, amiben fixáltam az érkezésemet és indulásomat; hátra van még az utasbiztosítás kötése és a csomagolási lista összeállítása.
Sosem értettem azokat, akik képesek egy szál sporttáskával utazni,
Mi a franc lehet a szívemmel?? Most már tényleg kezdek kissé aggódni. Nyugalmi helyzetben sem nagyon megy 80 alá. Legalábbis az utóbbi hetekben, mióta mérem. Van, hogy fekszem az ágyban, semmi gond nincs, olvasgatok vagy épp félálomban ébredezem, de a szívem úgy csinál, mintha az 5. kilométert futnám.
Harmadik kiruccanás az idén*. Pedig eseménytelennek ígérkezett az év: nyaralás Füreden, és kész. Aztán bejött a zalakarosi + füredi második nyaralás, utána Hajdúszoboszló, végül Erdély :-)
Hajdúszoboszlón Fater volt egy konferencián, mely szerdától péntekig tartott; és felvetette nekem, mi lenne, ha lejönnék vonattal pénteken, és vasárnapig hosszúhétvégéznénk. Még sosem jártam Hajúszoboszlón
Két hónap kihagyás után a héten megint adtam plazmát. Előtte napokig idegeskedtem, mert az utóbbi időben valamiért nyugalmi helyzetben is relatíve magas a pulzusom: kb. 82-85, futás közben még magasabb, és persze plazmaadáskor, amikor izgulok, nyilván szintén magas lesz. Ugyan pár hónapja már nem az a dokinő van ott, aki mindig a magas pulzusomon nyámmogott, hanem normális orvosok, de
Este újra megnéztem az Avatart. Nem lett sokkal jobb… De azért elviselhetőbb volt, mint első nézéskor: bármikor leállíthattam és kimehettem WC-re vagy sörért (szükségem is volt rá), illetve tehettem hangos megjegyzéseket (ez is nagyon kellett). Másrészt már nem érhetett csalódás, hisz tudtam, kb. mire számíthatok – bár az eltelt hat év alatt megpróbáltam a teljes filmet lehetőleg törölni az emlékeimből. Harmadrészt kizárólag Stephen Lang miatt néztem meg, ő pedig király volt már elsőre is!
Csak úgy hirtelen végiggondoltam, mennyi kód és jelszó kell csupán a hétköznapi élethez – tehát nem a NASÁ-ba akarok betörni – amik zömét mind fejben kell tartanom!! Ugyebár nem írhatom fel a PIN-kódokat egy cetlire (amit aztán el is hagynék).
Íme ezek azok, amiket gyakran használok ÉS fejből tudok …
Amíg nem láttam az Annie Hallt, azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki képes beleszeretni a filmek negatív főszereplőibe :-D
Természetesen csak abban az esetben, ha az illető a., férfi, b., jó pasi.
Ezt a bejegyzést egy héttel ezelőtt kellett volna megírnom, amikor még a vacillálás állapotában voltam. Most már nem annyira poén…. Ugyanis el van döntve: utazom Erdélybe!
Egyedül. Vonattal. Egy hónap múlva.
