a hallgatag macska naplója

  A július vegyes volt. Természetesen a legrosszabb, hogy dolgozni kellett, és míg a szabi / nyaralás időtartama kb. 5 percnek tűnik utólag, az azóta munkában töltött egy hónap most olyan, mintha vagy fél éve tartana már.

  Ma tényleg borult a bili. Fáradt vagyok, rosszkedvű; január óta csak két napot voltam betegácsiban és mindössze KETTŐ napot igazi szabadságon. Zsuzsi kéthetente egy-két napokat kivesz és egy teljes hétig már beteg is volt; Barbi pedig – mint az köztudott – négy-öthetente eljátssza a „Ma nem tudok…

  Január 2-án néztük Orsival a Vámpírok Bálját, hogy csodálatosan kezdődjön az év. Bárhogy kiszámítottam az indulás és ehhez mérten az elkészülés paramétereit, mégis megcsúsztam öt perccel induláskor, és csak azért érkeztem mégis szinte pontosan, mert most már…

Ma marhára antiszociális voltam. (És tegnap is.) Zsuzsi szabin van, ketten vagyunk Barbival, már ha nem számítjuk, hogy kétpercenként beesik egy-egy kolléga(nő). És nekem pont ezzel van tele a tököm mostanra. Persze már csütörtök van, és elfogyott az e heti toleranciám, meg amúgy…

  Világéletemben szerettem totálisan kettéválasztani a munkát és a magánéletet. Nem járok bulizni a kollégákkal, nem hurcolom be a rokonaimat a munkahelyre, nem mászkálok el a munkatársakkal munkaidőn túl; egyáltalán, igazából azt szeretném, ha megszűnnének létezni,…

  Most a Vámpírok Báljáról illene írnom, amit tegnap láttam (Gézával!!) és holnap is fogok (nem Gézával, de az sem lehet rossz). De most nincs hangulatom egy „hű de jó színházi este volt”-poszthoz – pedig igaz lenne –, mert mérges vagyok és puffogok. Barbi egész héten…

  „Életünket és vérünket igen, de zabot nem!” Nem sokszor fordul elő olyasmi, ami pénteken történt, még most is meg vagyok hatva, ha csak eszembe jut… A kollégák – mármint aki hivatali dolgozó, tehát Barbi és én nem – kaptak ruhapénzt a múlt héten. … Itt el kell…

  Kellemesen kezdődött az április: rögtön elsején megérkezett a fizetés, ahogy ezt még itthon, reggel lecsekkoltam a neten. A főnökhelyettes Rozi is szabin volt, ami még szebbé tette a napot. Fél nyolckor szokás szerint kábán bandukoltam a metró felé, a mozgólépcsőnél…

  Barbi közvetlen főnöke, a közutálatnak örvendő undok vén tyúk, a szakmai csoportvezető. Már rég megvan a negyven év szolgálati viszonya, a nyugdíja a mostani fizetésénél kb. tíz forinttal lenne kevesebb. Én az ő helyében már rég elmentem volna, de ő nem. Három…

  Hullámvölgy után hullámhegy jön, ez nagyjából az elmúlt hetemre is ráillett. Nem volt éppen csodálatos, de annyira már egyáltalán nem volt szörnyű, mint az előző hét, és jó dolgok is történtek. Például már vasárnap – még feldobva a Coriolanustól – futottam a…

Már én is röhögök magamon, amiért minden hétvégén le kell írnom, hogy „úristen, az elmúlt munkahét pokoli volt!”, de tényleg mindig az! Az elmúlt hét viszont kétségkívül mindent felülmúlóan rémes volt, minden esemény összetorlódott, ami csak összetorlódhatott,…

Istenem, végre egy kis csönd és nyugalom! Ébredéstől mostanáig, délután 15.45-ig jóformán egy szót sem szóltam senkihez, hozzám sem szólt senki. 9.00-tól 15.00-ig kivasaltam mindent, közben filmeket néztem. Nagyon rám fért a csönd, mert az elmúlt öt nap, az év második…

  Az elmúlt hét mérlege: totális téli punnyadás. Talán fényhiányos depresszió van rajtam, és/vagy fáradt vagyok és rég voltam (egy napnál hosszabb) szabin, nem tudom, de tök magam alatt voltam. Illetve még most is, csak talán mostanra már egy picit jobb. Múlt hétfőn…

  Ezen a héten úgy éreztem magam, mint mikor valamiféle idegenek kísérleteztek Janeway kapitánnyal, és a dopaminszintjét piszkálták, amitől iszonyú dühös volt állandóan. Vagy egyszerűbben, mint Michael Douglas az Összeomlásban. Ha lett volna lőfegyverem, talán én is…

Komolyan elgondolkoztam, nem lehet-e, hogy tényleg fog az átkom? Persze nem igazi átokra gondolok, de akkor is… Nyáron már történt efféle, most pedig újra, amikor Editke – akit nehezen viselek – egy hét külföldi szabadság után visszajött és a hétfői napja 80 %-át nálunk…