a hallgatag macska naplója

  Pár éve kitalálták ezt a baromságot, hogy a közigazgatásban dolgozóknak „vizsgát” kell tenniük valami pontokért, amiből x számút el kell érni, különben…. Na, hogy különben mi lesz, az passz, mert ezért még nem rúgtak ki senkit, aki nem tudta határidőre teljesíteni ezeket, szóval, érdektelen az…

  Már eddig is sokszor láttam egy nagydarab félcigány kéregetőt a négyes-hatoson, aki beszólt mindenkinek, aki nem adott neki pénzt. Szerintem ugyanaz, aki régebben a Váci utcában kéregetett ugyanilyen modorban. Szombat reggel nem vele, hanem egy hosszú hajú kollégájával volt szerencsém összefutni,…

   Vége a nyaralásnak, és persze marha gyorsan elröppent, mint minden évben. Mivel volt benne több jó és több rossz dolog is, elhatároztam, hogy most kétfelé szedem és leírom előbb a rosszakat – pesszimista ember lévén :-) –, utána külön bejegyzésben a jókat. Jobb így szétszedve szerintem, mint…

  A tíz évvel ezelőtt tíz évre megkötött életbiztosításom heteken belül lejár! Nagyon vártam már erre :-) Egyrészt nem haltam meg.

   Kezembe került egy akta; lapozgatom, hát van benne egy levél az ügyféltől. Őneki négy gyereke van, küldjünk neki támogatást, mert rászorulnak. Majd: „Mert nem azokat kell támogatni, akik egyedül vannak, mert azoknak a bőre alatt is pénz van!”

  Rég nem írtam naplót, meg egyáltalán, sok értelmes dolgot is keveset csináltam az utóbbi időben. Azon kapom magam, hogy a munka kissé eluralja az életemet.

  Nemrég Dóri szobatársam füle hallatára jelentette ki egy fickó a vonaton, hogy aki irodában dolgozik, az mind csak a körmét reszelgeti. A héten pedig az én fülem hallatára mondta valami árufeltöltő a Sparban, hogy „négynapos ünnep, persze, a kereskedelemben sosincs ilyen,…

  Vannak dolgok, amiket az ember tapasztalati úton tanul meg. Én például azt, hogy soha ne kezdjek el egyetlen könyv- vagy filmsorozatot sem, amíg az utolsó is meg nem jelenik ÉS Magyarországon is ki nem adják.

  Olvastam nemrég egy írást a neten, valami pincérféle írhatta, és az volt a lényege, hogy dögöljön meg, aki nem ad borravalót, mert az nekik jár, és ne gondoljuk, ha szervizdíj is van, hogy az az ő borravalójuk, mert az nem az, hanem nekik még ezen felül tessék adni…

  Bagoly típus lévén már az sem volt egyszerű, hogy a közönséges 8.00 órás munkakezdésre beérjek. Hát még most, mikor 7.00-re járok…

  Kevés dolog maradt, ami még pöpecül megy ebben az országban, de a plazmaadás ezek közé tartozott. De az állam most felfigyelt rá, és ezt is elkúrta, mint majd’ minden mást is.

  Nagykorúságom óta ez lesz az első szavazás, amire nem megyek el. Miért? Már olyan sokan leírták, elmondták előttem… De akkor most én is. Egyrészt. Nincs sok ember, aki nálam kevésbé szeretne muzulmán menekülteket látni maga körül. Ugyanazért, amiért sokan mások.

  Így pár hét után végre összeszedtem a bátorságomat és belájkoltam Stephen Lang hivatalos Facebook-oldalát. (Az ilyesmihez nekem bátorság kell, mint ahogy a neten való utánakeresgéléshez is: ilyenkor mindig attól félek, hogy a delikvens egyszer csak kiugrik a monitorból és megáll előttem csípőre…

  Este újra megnéztem az Avatart. Nem lett sokkal jobb… De azért elviselhetőbb volt, mint első nézéskor: bármikor leállíthattam és kimehettem WC-re vagy sörért (szükségem is volt rá), illetve tehettem hangos megjegyzéseket (ez is nagyon kellett). Másrészt már nem érhetett csalódás, hisz tudtam, kb.…

  Augusztus 20. van. Gyerekkorom óta itt kezdődik a nyár vége. Mostanában azon kapom magam, hogy örömmel fogadom ezt a napot, és hogy évek óta jobban kedvelem az őszt, mint a nyarat. Tisztára megfordult az ízlésem, de ennek oka van. Minden évszaknak van valami hangulata számomra