a hallgatag macska naplója

Nem teljesen pontos a cím, mivel randi nem volt, mert addigra már elment a kedvem az embertől, de nem is a randi a lényeg itt, hanem a "kötelező" jelleg.

Nem most volt a szülinap, kicsit megkéstem az írással, de lusta voltam a 38 fokos hőségben. A parfüm sztorija egyszerre dühítő, elkeserítő és mégis happy endes, szóval érdemes leírnom.

Most pedig talán a pozitív dolgokról írok. Mert bármilyen meglepő, még én is észreveszek egy-két jó dolgot egy nyolcnapos balatoni nyaralásban :-D

Vége a nyaralásnak, és persze marha gyorsan elröppent, mint minden évben. Mivel volt benne több jó és több rossz dolog is, elhatároztam, hogy most kétfelé szedem és leírom előbb a rosszakat – pesszimista ember lévén :-) –, utána külön bejegyzésben a jókat. Jobb így szétszedve szerintem, mint hogy: „… tök jó kis nap volt az, kár, hogy…” Szóval, előbb jöjjenek a negatívumok!

A tíz évvel ezelőtt tíz évre megkötött életbiztosításom heteken belül lejár! Nagyon vártam már erre :-)

Egyrészt nem haltam meg.

Kezembe került egy akta; lapozgatom, hát van benne egy levél az ügyféltől. Őneki négy gyereke van, küldjünk neki támogatást, mert rászorulnak. Majd: „Mert nem azokat kell támogatni, akik egyedül vannak, mert azoknak a bőre alatt is pénz van!”

Azért kezdtem mostanában MÉG korábbra járni, mert introvertált vagyok! :-D

A kéthetes vakációm ötödik napja van. Minden nap akartam írni, de vagy időm, vagy ihletem nem volt hozzá…. A lényeg most, hogy pontosan egy hét múlva 40 éves leszek.

Na nem teljesen, csak vállig. Most nagyon tetszik :-)

Úgy látszik, minden májusban kell kennie egy hétvégnek, amikor pocsékul vagyok…

Már írtam valamelyik első posztban, hogy nincs, vagyis csak minimális a szaglóérzékem. Ennek sok előnye is van (büdös dolgokat is kevésbé érzek, égett szagot alig, gázszagot egyáltalán).

Rég nem írtam naplót, meg egyáltalán, sok értelmes dolgot is keveset csináltam az utóbbi időben. Azon kapom magam, hogy a munka kissé eluralja az életemet.

Nemrég Dóri szobatársam füle hallatára jelentette ki egy fickó a vonaton, hogy aki irodában dolgozik, az mind csak a körmét reszelgeti. A héten pedig az én fülem hallatára mondta valami árufeltöltő a Sparban, hogy „négynapos ünnep, persze, a kereskedelemben sosincs ilyen, csak az irodai dolgozóknak van mindig négynapos szünet” ….

Vannak dolgok, amiket az ember tapasztalati úton tanul meg. Én például azt, hogy soha ne kezdjek el egyetlen könyv- vagy filmsorozatot sem, amíg az utolsó is meg nem jelenik ÉS Magyarországon is ki nem adják.

Na, szerencsésen túlestem a Midicittán. Ami idén csak 5 km volt, és a Margitsziget helyett a Városligetben rendezték.

Mivel utálom azt a totyogást a hatalmas tömegben az utolsó rajtzónában, nevezéskor behazudtam magam az eggyel gyorsabb szakaszba: