Még mindig bajlódom azzal a rohadt kötőhártyával – lassan két hónapja – bár a helyzet sokat javult. Mostanra ott tartok, hogy „csak” szemviszketésem van. Tehát nem vörös, és nem is könnyezik, vagy csak kicsit. A szemviszketéssel egyébként az a baj, hogy nagy akaraterő kell hozzá, hogy ne álljak neki dörzsölni – főleg estefelé –, és ugye minél inkább dörzsölöm, annál inkább viszket, mire tovább dörzsölöm, mire tovább viszket, és mire képes vagyok leállítani magam, már vörös és ég.
Még most is hihetetlen, hogy 41 vagyok, de valahogy nem feltétlenül rossz értelemben. Jó, már negyvennek lenni is döbbenetes élmény volt, szóval egyszerűen nem tudok mit kezdeni a ténnyel, csak úgy elfogadom, hogy aki 1977. júniusában született, az bizony idén negyvenegy, és kész…
Ez az idei nyaralás nagyon kellemes volt. Persze marha gyorsan eltelt, és voltak kis bosszantó apróságok, de összességében nem volt annyi vacakság, mint tavaly, hanem inkább a jó dolgok domináltak.
Ezt a nyavalyát eddig megúsztam. Május 9-én vagy 10-én azonban – ekkor költözött ki Carmela az irodánkból, majd arról is írok – elkezdett viszketni a szemem. A költözködés miatt sok por volt, nem is zavart a dolog. De minél jobban viszketett, annál jobban dörzsöltem, és a dörzsölésre nemhogy nem múlt el, hanem még erősebben viszketett. Ronda piros is volt.
Rég meg kellett volna írnom ezt a posztot, ég is a pofám, de ha egyszer nincs rá épp idő/ihlet/energia, akkor nincs…. De most már csak kijön belőlem: Megszületett az unokaöcsikém!!! :-)
Tartós lelkifurdalásom van Évi néni miatt. Már marha rég úgy érzem, hogy elhanyagolom, ami nagyon rossz érzés, bár van magyarázatom, ami viszont nem mentség.
A levélszavazataitok alapján 100-ból 96 a Fideszre szavazott.
Ezek szerint az ide szavazók 96 %-a ostoba, megvásárolható, gerinctelen csicska. Gratulálok, legyetek büszkék magatokra!
Valamennyire elnézem nektek, hogy ennyire ostobák vagytok, hiszen nem éltek itt, fogalmatok sincs semmiről.
Tudom, ez a bejegyzés a 658.795. poszt a témában április 9. óta. Már aznap meg akartam írni, de akkor olyan szavakat használtam volna, hogy az egész internetet bezárják miatta. Különben is készülnöm kellett a Midicittára, meg túlóráztam is. Így csak ma írtam meg. Íme…
Mindenki menjen el szavazni ma!! - Én egyébként is kötelezővé tenném, tekintve, hogy két választás között mennyi embernek sír a szája, hogy milyen szar ez vagy az, de szavazni azért el nem menne, csak duzzog otthon.
Nem egészen két hét múlva lesz a Midicittá, ami 7 km, és neveztem rá. Nem állok valami remekül a felkészüléssel…. Télen sokáig kurva hideg volt, akkor egyáltalán nem futottam. Vagy néha bent, a lakásban :-D Most, hogy itt a tavasz, már lehet kint is. Eleinte a rakparton futottam, ami kb. 5,6 km; csak sajnos ahogy egyre később sötétedik ,illetve egyre kellemesebb az idő, megint odagyűlik az összes turista meg kora esti andalgó, és a keskeny járdán néha egyszerűen nem lehet kikerülni őket. Nem beszélve a csövestanyáról, ami a Lánchíd alatti átjáróban van már hónapok óta, és ahol visszafojtott lélegzettel kell átrohanni, ami hazafelé jövet, 4,5 km-nél már rohadtul nehéz.
A Szigeten is voltam már néha, az tök jó. Ott még nem kezdődött meg a nagyüzemi andalgószezon, tetves bringóhintót is csak egyet láttam még az idén. Csak az a baj, hogy most, amikor 4.35-kor kelek, arányosan korábban is kéne lefeküdnöm, tehát korábban kéne lejárnom futni is, hogy utána még legyen idő lenyújtani és zuhanyozni alvás előtt. Tavaly a vizes vb miatt egyszerűen nem futottam nyáron a Szigeten, tavalyelőtt pedig még nyolcra jártam dolgozni, vagyis simán megvárhattam, hogy elkezdjen kissé alkonyodni, és az andalgó párocskák hazainduljanak Barátok köztöt nézni, valamint a bringóhintókat is vissza kellett vinni a kölcsönzőbe (mert milyen poén azzal a futóúton haladni). Így alkonyatkor jártam le futni. De idén nem tehetem meg, hogy várjak alkonyatig, és még utána lenyújtás, zuhany stb., mert akkor fel nem bírok kelni reggel fél ötkor. Szóval nemtom, mi lesz a nyáron…. Akkor a rakpart persze kizárva, mert nonstop hömpölyög rajta a turistacsorda, a Szigeten legalább többnyire van járda a rekortán mellett.
Az a baj, hogy kevés az idő a Midicittá előtt, és már marha rég nem futottam hosszabb távot az 5,6 km-nél. Azt azért tudom, hogy van bennem annyi erő, hogy azt a 7 km-t lefussam majd a versenyen, de azért felkészüléskor nem ártana néha növelni a távot…. Így a múlt héten erőt gyűjtöttem és futottam egy ízben két Szigetkört, belesétálás nélkül (!), ami 10,6 km.
Marha büszke voltam magamra. Persze csak lassan kocogtam, nem épp a leglassabb tempómban, de azért olyan lassan, hogy 1., a gyomrom ne kavarodjon fel, 2. a levegőt ne kelljen kapkodni, 3.,a hasmenés ne jöjjön rám, és 4. a térdem ne fájduljon meg. Ez majdnem mind sikerült. A térdem volt az egyetlen, amit érezgettem az utolsó két kilométeren, de nem az az igazi rémes, késszúrás-szerű térdfájás volt, csak olyan kis elviselhető. A hónapok óta szedett kollagén úgy látszik, már hat. Ez azért remek!
A futás után kellemesen, de nagyon fáradt voltam, lezuhanyoztam, és persze hogy pont akkor kellett anyámnak telefonálnia, holott már este 20.00 is elmúlt. Hányszor fogadtam meg, hogy nyolckor lenémítom azt a kurva telefont!? Dumált vagy félórát, tehát ennyivel kitolódott a lefekvésem. És másnap még plazmaadás is volt. Nem biztos, hogy okos dolog volt egymást követő napokra 10 km-es futást és plazmaadást időzíteni, de végül is simán ment a plazma is, leszámítva, hogy 102/valamennyi volt csak a vérnyomásom, és hogy aznap este már igazán ványadt voltam.
Azóta jött a húsvéti szünet, majd’ mindennap voltam valahol, vagy épp aznap mostam hajat, szóval azóta nem futottam még. De még legalább egyszer kéne két Szigetkört futni. Csak azért, hogy a versenyen erősítsen a tudat, hogy igen, tudok nemhogy 7, hanem 10 km-t is futni! Pedig hülyeség, mert ha az 5,6 simán megy, akkor az a plusz 1400 méter már igazán semmiség, fog hajtani az adrenalin is, de én szeretek rákészülni. Csak sajnos lusta vagyok, utálok embertömeget kerülgetni, valamint itt a hajmosási cécó is.
Ugyanis a hajam baromi sima, és roppant hamar zsírosodik :-( Nem is értem a göndör vagy afro hajú nőket, akik folyton sima hajra vágynak…. Én úgy szeretném, ha hullámos, jó száraz hajam lenne! De a lényeg, hogy háromnaponta kell mosnom, mert a negyediken már totál vállalhatatlan. Tehát a hajmosás napján nem futhatok, mivel egyrészt megizzadok, másrészt össze kell gumizni és összetapad. Lehetőleg hajmosás másnapján sem futhatok, mert akkor a már egynapos hajam izzad meg, de mivel kétnaponta mégsem akarok hajat mosni, a 3. napot ki kéne bírnom még a munkában, márpedig ha a kétnapos hajjal futok, akkor a 3. napon elviselhetetlenül rusnya lenne, és úgy kéne ülnöm az irodában, mintha hajléktalan nő lennék, aki szeptemberben látott utoljára sampont és vizet.
Ebből annyi a lényeg, hogy csak háromnaponta futhatok, nem minden másnap (naponta semmiképp se tenném). És ha az a nap olyan napra esik, amikor pl. esti mozi van, vagy plazmaadás van, vagy pláne ha anyámmal találkozom, ami annyira kimerít, mintha egymás után következne egy 10 km-es futás ÉS egy plazmaadás is, akkor már nem megyek le este futni. Viszont hajmosás jön, és a következő futás csak arányosan a következő 3. napon lehet esedékes.
Micsinálnak a naponta futó csajok? Mindennap mosnak hajat? Ami meg nem tesz jót a hajnak, mint az közismert.
A másik dolog, hogy nem bírok napközben futni. Mármint késő délután vagy kora este igen, amikor már közel a naplemente, de pl. reggel nem. Hétvégén? Dehogy kelek fel ezért korán. Hétköznap?? Amikor úgyis fél ötkor kelek? Nyolcórás munkakezdéskor még megcsináltam, hogy egy órával előtt, fél ötkor keltem és futottam, de most eleve akkor kelek. Keljek tán éjjel háromkor, csak hogy fussak?? Akkor még az utcán vannak a kocsmákról kijövő részegek, eszembe sem lenne kocogni köztük.
De pl. délelőtt tízkor, vagy 14.00-kor hétvégén sem bírok lemenni. Hiába tudom, hogy sok futó van olyankor a Szigeten, de tele van családocskákkal meg bringóhintókkal meg turistacsürhével, és tömeg közepette, szikrázó napsütésben nekem olyan érzés lenne, mintha a Hősök terén kéne pisilnem vagy aludnom. Szóval az se megy.
A kondin próbálok úgy javítani, hogy gyakorlatilag állandóan gyalog járok az ötödikre (már csak azért is, mert a lift sosincs lent, ha meg hívom, mire leér, tuti jön egy másik lakó, és én nem bírok másokkal együtt liftezni), valamint ha lehet, gyalogolok. Például ma délután mozi lesz; ha valami csoda történik és jó időben el tudok indulni itthonról, akkor akár egészen odáig gyalogolhatnék…
Tessék, minden kívánságom így váljon valóra. Nemrég azt óhajtottam, hogy bár látnám Doug Jonest valami civil szerepben, mindenféle maszk meg effélék nélkül, és ez sikerült is! (Ha én rákattanok egy színészre…. )
Mint írtam, a számítógép helyrejött a vírusirtás után, de a DVD-lejátszót nem bírtam feltelepíteni úgy, hogy működjön is. Baromira frusztráló volt, mert mint az köztudott, imádom a filmeket, itt áll a hátam mögött 200 saját DVD, és nem arról van szó, hogy éjjel-nappal csakis DVD-ket néznék, de azért úgy kétnaponta esténként szívese betennék egyet-egyet.
Vannak ezek a pici bosszúságok, amikért nem éri meg balhét csapni, de azért felháborítanak. Ilyen pl. ha a Burger Kingben becsapnak egy kisebb összeggel.
Már írtam, hogy diszkalkuliám van. Eddig nem érdekelt különösebben; érettségit letettem, főiskolán valahogy átevickéltem, onnantól ki a fene foglalkozik a számolási nehézségekkel. Durván meg tudom saccolni, mennyit fogok otthagyni a pénztárnál, és tudom, hogy az 5 az kisebb, mint a 392, sőt számológéppel simán átlagot számolok meg effélék.
Olyan korán kelek, hogy múlt héten még javában tartott az Oscar-kiosztó, mikor szólt az ébresztőm. Bekapcsoltam a tévét és az utolsó félórát még láttam.
