Olvastam nemrég egy írást a neten, valami pincérféle írhatta, és az volt a lényege, hogy dögöljön meg, aki nem ad borravalót, mert az nekik jár, és ne gondoljuk, ha szervizdíj is van, hogy az az ő borravalójuk, mert az nem az, hanem nekik még ezen felül tessék adni borravalót, mert aki nem, az fillérb@szó rohadék.
Aki követi a blogot, az tudja, hogy nem szokásom plazmaadáskor rosszul lenni, eddig igazából csak egyszer fordult elő. Illetve volt két-három kisebb alkalom is, amikor gyorsan koncentráltam valami másra és jobb lett.
De most pénteken
Gyerekkoromban kétszer is nyaraltunk Egerben, a legkellemesebb körülmények között, érthető hát, hogy nosztalgiám volt.
Fogalmazás :-) Egy relatíve zsufi hetem krónikája. Hétfőn rögtön a lakbérfizetéssel kezdtem, ami megint nem ment simán… Pozitívum, hogy mivel korábban kezdek és korábban végzek a melóban, végre nem kell 99.000.- Ft-ot óvnom az egész munkanap során. A zsozsót előzőleg kivettem, lakásban elrejtettem, majd meló után haza, felmarkoltam és úgy mentem perkálni.
Bagoly típus lévén már az sem volt egyszerű, hogy a közönséges 8.00 órás munkakezdésre beérjek. Hát még most, mikor 7.00-re járok…
Holtfáradt vagyok. Egy hete és két napja dolgozom az új melóhelyen, nagyon kimerültem…. De ez jóféle fáradtság, amikor abban fáradtam el, hogy csináltam valamit, nem pedig
Fel sem tudom fogni, hogy ma délután hazajöttem a régi munkahelyemről, és holnap hajnalban bemegyek az új munkahelyemre!
Hm, ritkán van sikamlós(féle) álmom, de múlt éjjel olyasmi volt… A másik része, hogy Stephen Lang már jó öt hónapja személyes kedvencem, de álmodni nemigen szoktam róla.
Na de most ez történt!
Öcsémék esküvőjét követő hétfőn felmondtam. Még otthon megírtam a papíralapú levelet, amit majd a Cég igazgatójának – a „hivatalos” főnökömnek – el fogok küldeni, szájjal pedig
Érzékeny gyomrúak vagy férfiak ne olvassák.
Nem szeretek menstruáció alatt fürdeni, és ha lehet, elkerülöm. De néha pont így jön ki a lépés! Először életemben 16 éves koromban kellett kipróbálnom a dolgot.
Kevés dolog maradt, ami még pöpecül megy ebben az országban, de a plazmaadás ezek közé tartozott. De az állam most felfigyelt rá, és ezt is elkúrta, mint majd’ minden mást is.
Ahogy megbeszéltük a leendő munkahely személyzetisével, egy szép napon beballagtam hozzá az összes bizonyítvánnyal, munkapapírral, kinevezéssel.
Már ez is kis szervezést igényelt, mert ez a személyzetis speciel 9.00-kor kezd dolgozni, tehát én is csak akkorra mehettem hozzá, vagyis egy órával többre kellett elkéredzkednem...
Végre eljött a szombat, az esküvő napja! :-)
Nagyon vártam. Közben ez-az történt: például mínusz 5 és mínusz 15 fok közé zuhant a hőmérséklet, nekem pedig náthám lett, amit ezerrel igyekeztem kikúrálni és épphogy sikerült az esküvő napjára.
Decemberben még úgy terveztem, hogy
Ez már megint nem lesz egy spontán bejegyzés, mert mikor történt, képtelen voltam írni róla; utána iszonyú depressziós voltam, most pedig elmúlt – vagy háttérbe húzódott – a szomorúságom, sőt a pozitív dolgok miatt kimondottan jókedvem van, így erről a szomorú esetről most nem tudok úgy írni, mint akkor írtam volna.
December végén a két ünnep közt
Pont ideje volt, hogy legalább egyes dolgok jóra forduljanak. A téli szünet vége óta folyamatosan depis voltam, napközben is sokszor elsírtam magam akár nyilvános helyen is, talán az állásinterjú után két nappal volt először, hogy kicsit nyugodtabb voltam.
Aztán most, úgy látszik, hullámvölgy után hullámhegy jött,
