Már megint fennakadás van a lakásom számláival! Pontosabban „csak” a közös költséggel.
Múlt héten jövök haza, a postaládában a szokásos kimutatás a közös képviselőtől a befizetett kk.-ról. Megrökönyödve láttam, hogy kéthavi elmaradásunk van, amit „fizessünk be 8 napon belül”.
Nem fizettem be, mivel a fizetésnek még híre-hamva sem volt, és mert én minden hónapban odaadom a tulajnak a kk. összegét. És különben is...
Mostanra előállt az a vicces helyzet, hogy a vérnyomásom nagyjából normális – mióta radikálisan csökkentettem a koffeint! –, viszont a pulzusom magas, mint állat.
A héten voltam a 18. plazmaadáson. Mindent megpróbáltam, hogy alacsonyabb legyen a pulzus: reggel 6.00-kor nyeltem le az utolsó adag koffeint (tejeskávé), enni is korábban ettem utoljára, mert az is felnyomja; sőt indulás előtt ittam egy citromfűteát...
Erdélyből hazajőve úgy gondoltam, visszaváltom a maradék lejt és én leszek a király, annyi pénzem lesz. Aztán valahogy nem így lett! Nem vagyok épp legatyásodva, de annyi pénzem maradt, hogy épp kihúzom fizetésig (anélkül, hogy mínuszba mennék).
Először is, kevesebbet kaptam a pénzváltóban, mint vártam. Egyrészt mert vacak árfolyamon váltottak vissza, másrészt mert meglepve láttam, hogy...
A hazautazás miatti bánatomat igyekeztem könyvekbe és filmekbe fojtani. A könyveket nem sorolom fel, mert minek. Filmekből a hangulatom szerint válogattam, na és újra nekifogtam Stephen Lang filmjei közül a még nem látottakat keresgélni a neten.
Így találtam rá a Salem c. sorozatra a napokban. ...
Szerencsésen megtaláltam a helyemet a vonaton: ablak mellett, menetiránynak háttal, baloldalt. Vagyis ugyanazt az oldalt láttam, mint idefelé. A háttal ülés nem zavart. A csomagom még így is olyan nehéz volt, hogy egy román lány segített feltenni, aki velem szemben ült. Holott már otthagytam Endrénél a kávét, könyvet, cigit, és a maradék szappanomat, kézkrémemet meg a minisampont is kidobtam még ott. Bár plusz súlynak bejött a tekerőpataki sajt. Na mindegy, karra kell gyúrnom.
Ezt a – fő – részt nem fogom olyan hosszan ragozni, mint az utazást. A kedves olvasók közül aki járt már Endrénél, úgyis ismer mindent; aki pedig nem, annak én a szegényes szavaimmal úgysem tudom jól leírni … szóval, ez a bejegyzés csak afféle emlékeztető saját magamnak.
A hosszú és lidérces utazás után tehát még a vonatról megláttam Endrét
Amennyire ideges voltam elutazás előtt, annyira jól sikerült az erdélyi kiruccanás, és annyira rossz volt hazajönni :-)
Előkészületek: úgy csomagoltam, hogy inkább melegem legyen, mint fázzak. Cipőnek a túracipő helyett a bakancsot vittem, ami magasszárú, meleg, és egyszerűbb belebújni. Pizsinek az új, roppant meleg, bár undorító rózsaszín plüsspizsamát: ez okos dolog volt
Tiszta ideg vagyok az utazás előtti izgalomtól. Már csak két napom van, és rengeteg mindent kell még elintéznem, legalábbis úgy érzem.
Tegnap megjött a fizetés, váltottam még valutát; vettem egy nagyon meleg pizsamát
Nagykorúságom óta ez lesz az első szavazás, amire nem megyek el. Miért?
Már olyan sokan leírták, elmondták előttem… De akkor most én is.
Egyrészt. Nincs sok ember, aki nálam kevésbé szeretne muzulmán menekülteket látni maga körül. Ugyanazért, amiért sokan mások.
Így pár hét után végre összeszedtem a bátorságomat és belájkoltam Stephen Lang hivatalos Facebook-oldalát. (Az ilyesmihez nekem bátorság kell, mint ahogy a neten való utánakeresgéléshez is: ilyenkor mindig attól félek, hogy a delikvens egyszer csak kiugrik a monitorból és megáll előttem csípőre tett kézzel: „Hát te meg mit nyomozgatsz utánam?!” :-D)
Kezek ideges lenni, mert még nem is idegeskedtem eleget az erdélyi út kapcsán. Jobban érzem magam, ha kellő mennyiségűt idegeskedtem, mert úgy érzem, azzal kiváltom, hogy igazi baj történjen.
Már váltottam némi lejt – és fizu után váltok még –, írtam papírlevelet Endrének, amiben fixáltam az érkezésemet és indulásomat; hátra van még az utasbiztosítás kötése és a csomagolási lista összeállítása.
Sosem értettem azokat, akik képesek egy szál sporttáskával utazni,
Mi a franc lehet a szívemmel?? Most már tényleg kezdek kissé aggódni. Nyugalmi helyzetben sem nagyon megy 80 alá. Legalábbis az utóbbi hetekben, mióta mérem. Van, hogy fekszem az ágyban, semmi gond nincs, olvasgatok vagy épp félálomban ébredezem, de a szívem úgy csinál, mintha az 5. kilométert futnám.
Harmadik kiruccanás az idén*. Pedig eseménytelennek ígérkezett az év: nyaralás Füreden, és kész. Aztán bejött a zalakarosi + füredi második nyaralás, utána Hajdúszoboszló, végül Erdély :-)
Hajdúszoboszlón Fater volt egy konferencián, mely szerdától péntekig tartott; és felvetette nekem, mi lenne, ha lejönnék vonattal pénteken, és vasárnapig hosszúhétvégéznénk. Még sosem jártam Hajúszoboszlón
Két hónap kihagyás után a héten megint adtam plazmát. Előtte napokig idegeskedtem, mert az utóbbi időben valamiért nyugalmi helyzetben is relatíve magas a pulzusom: kb. 82-85, futás közben még magasabb, és persze plazmaadáskor, amikor izgulok, nyilván szintén magas lesz. Ugyan pár hónapja már nem az a dokinő van ott, aki mindig a magas pulzusomon nyámmogott, hanem normális orvosok, de
Este újra megnéztem az Avatart. Nem lett sokkal jobb… De azért elviselhetőbb volt, mint első nézéskor: bármikor leállíthattam és kimehettem WC-re vagy sörért (szükségem is volt rá), illetve tehettem hangos megjegyzéseket (ez is nagyon kellett). Másrészt már nem érhetett csalódás, hisz tudtam, kb. mire számíthatok – bár az eltelt hat év alatt megpróbáltam a teljes filmet lehetőleg törölni az emlékeimből. Harmadrészt kizárólag Stephen Lang miatt néztem meg, ő pedig király volt már elsőre is!
