a hallgatag macska naplója

  Holtfáradt vagyok. Egy hete és két napja dolgozom az új melóhelyen, nagyon kimerültem…. De ez jóféle fáradtság, amikor abban fáradtam el, hogy csináltam valamit, nem pedig

  Fel sem tudom fogni, hogy ma délután hazajöttem a régi munkahelyemről, és holnap hajnalban bemegyek az új munkahelyemre!

  Öcsémék esküvőjét követő hétfőn felmondtam. Még otthon megírtam a papíralapú levelet, amit majd a Cég igazgatójának – a „hivatalos” főnökömnek – el fogok küldeni, szájjal pedig

  Ahogy megbeszéltük a leendő munkahely személyzetisével, egy szép napon beballagtam hozzá az összes bizonyítvánnyal, munkapapírral, kinevezéssel. Már ez is kis szervezést igényelt, mert ez a személyzetis speciel 9.00-kor kezd dolgozni, tehát én is csak akkorra mehettem hozzá,…

  Pont ideje volt, hogy legalább egyes dolgok jóra forduljanak. A téli szünet vége óta folyamatosan depis voltam, napközben is sokszor elsírtam magam akár nyilvános helyen is, talán az állásinterjú után két nappal volt először, hogy kicsit nyugodtabb voltam. Aztán most, úgy látszik, hullámvölgy…

  Azért kétségekkel, mert noha összességében kellemes interjú volt, de nagyon izgultam és ezért félek, hogy elcsesztem. És még azért is kétséges, mert nem kaptam választ mindeddig. Szóval, megvolt az első állásinterjú – nyolc és fél év után! –

  A szilvesztert a terv szerint itthon töltöttem egyedül. Megfőztem a hatalmas adag salátát, végignéztem A cinkost

  A kirúgással fenyegetőzős balhé óta eltelt kb. egy hét, lelkileg úgy-ahogy jól vagyok. A hullámvölgy után ha nem is hullámhegy, de legalábbis sík terület jött… Aznap éjszaka felébredtem, ezerrel vert a szívem. Másnap munka után Katival találkoztunk, elmeséltem neki az esetet. Nem jutott szóhoz a…

  Újabb, nagy munkahelyi balhé. OK, már eddig is sejtettem, hogy nem innen akarok nyugdíjba menni, sőt már lépni is akartam, de azt sosem hittem volna, hogy kirúgással fenyeget meg a főnököm – akihez mindig lojális voltam: EDDIG! – méghozzá úgy, hogy...

  Csak Neville-t tudom idézni a Titkok kamrájából, amikor elkapták a frissen befogott kelta tündérmanók … hát engem meg ezek az arrogáns vén kurvák találnak be és kóstolgatnak, akikkel a melóhelyen körbe vagyok véve

  Ma nagyon önsajnáló hangulatomban vagyok. Illetve napközben nem így volt, csak most este, miután hazaértem. Pedig jól kezdődött,

  Kicsit büszke vagyok most magamra, mert általában rossz emberismerő vagyok, és tévesek az első benyomásaim, de ezúttal 3 nap alatt bebizonyosodott, hogy az új kollégáért nem lenne kár, ha most rögtön belecsapna a villám. A harmadik nap vele pont ugyanolyan rémes volt, mint az első kettő, sőt

  Kész vagyok. Új ember jött az osztályra. Na, ezeket mindig fenntartással kezelem. Többnyire csókos, és/vagy beképzelt, hülye vagy arrogáns… rossz esetben ezek tetszőleges kombinációja.

  A tegnapi botrány után a dolgok egyrészt jobb irányba alakultak, másrészt meg nem. Nagy stressz esetén komoly alvásproblémáim vannak, most is, hiába ittam három adag szunyateát este. Reggel vacilláltam, bejöjjek-e.

  Édes istenem, ez az egyik legszarabb munkahelyi nap volt életemben! Botrányt csináltam mindenki előtt (mivel már marha kevesen vagyunk, ez szerencsére nem volt tömeg), lehet, hogy kirúgattam magam. És mindezt hülyeségből, mert hagytam, hogy a paraszt Mari felhúzzon