a hallgatag macska naplója

   Mióta Dóri elment, egyedül vagyok az irodában. Rettentően féltem, hogy majd összeültetnek másokkal, például esetleg pont a Bélával, mert az ő szobatársa is megpattant, élve a lehetőséggel. Vagy ami még rosszabb, beültetnek a „hármasba”, ahol 2+3 ember ül (engem…

   A lényeget illetően nincs bennem habozás, innen mindenképp le fogok lépni. Csak asszem, nem most azonnal – ahogy egy hónappal ezelőtt terveztem –, hanem mégiscsak megvárom a jubileumi pénzemet. Tudom, ez gyengeségnek meg időhúzásnak tűnik mások számára, de én nem egészen így érzem. Először is,…

  Két éve óta először táppénzen vagyok a héten, aminek a múlt heti balhé az előzménye. Próbálom viszonylag röviden leírni (tudom, mindig hosszú vercsogás lesz, ha így kezdem, de mit csináljak). Az ostoba főnökünk miatt történt az egész. Múlt hétfőn még áradozott, hogy milyen jól ledolgozta az…

   Ezt most csak tömören fogom leírni…. nincs erőm, sem kedvem cifrázni vagy kielemezni az érzéseimet, teljesen ki voltam borulva és még most is egyszerre vagyok nagyon szomorú és nagyon dühös. Szóval március eleje óta várjuk az új kinevezést, ami már a rabszolgatörvény alapján készült, és…

  Sokszor van, hogy ami rettenetes napnak ígérkezik és rémesen félek tőle, az végül egészen normálisan alakul. A mostani hétfőtől például iszonyúan stresszeltem. Annyira, hogy tudtam belül, olyan rémes már igazán nem lehet, amennyire én tartok tőle. És összességében…

  Egyébként is utálom a hétfőket, utálom a lakbérfizetési napokat, utálom a koránkelést és a negatív irányú változásokat, holnap pedig jóformán minden együtt vár rám, amit utálok: a., hétfő, b., lakbérfizetés, c., tulaj fejébe verni, hogy új bojler kell, d., 6.30-as…

   No, március 1-től életbe lép a rabszolgatörvény. Hogy konkrétan nálunk, a közszférában mi lesz, arról tisztességesen még senki nem mondott semmit, csak a pletykák mennek, illetve a főnök megnyugtató megjegyzése, miszerint „egyelőre senkinek nem fog CSÖKKENNI a bére”,…

   Röviden: utálok telefonon beszélni. Van kivétel, Öcsémet például mindig felveszem, illetve ha valamiért elmulasztottam, akkor rögtön visszahívom, de hát vele beszélni jó. De úgy általánosságban rühellem a telefonálást.

  Annak ellenére, hogy szerencsésen túlestem a lakásfestésen, ami nagy mumusom volt már majd’ egy éve, az ősz – ami pedig a kedvenc időszakom – mégis elég nyomottan telt. Elsősorban pont azért, mert Faterra annyira lehetett számítani a lakásfestés, meg egyáltalán a…

   Festés van a munkahelyen. De olyan töketlen szervezéssel, mint a 70-es években a honvédségnél: ami kerek, visszük, ami szögletes, gurítjuk. Bár miért is lepődöm meg ezen….. A falak koszosak és vacakok már évek óta, eddig mindenki leszarta, aztán most hirtelen kitalálták,…

   Már írtam, hogy diszkalkuliám van. Eddig nem érdekelt különösebben; érettségit letettem, főiskolán valahogy átevickéltem, onnantól ki a fene foglalkozik a számolási nehézségekkel. Durván meg tudom saccolni, mennyit fogok otthagyni a pénztárnál, és tudom, hogy az 5 az…

   Ez a speciális munkamódszerem, amit én találtam fel szorult helyzetemben, miután már hónapok óta rohadt sok – és egyre több – a meló, és már képtelenség rangsorolni is, mi fontos és mi nem, mit kéne előre venni és mit lehet meghagyni.

  Pár éve kitalálták ezt a baromságot, hogy a közigazgatásban dolgozóknak „vizsgát” kell tenniük valami pontokért, amiből x számút el kell érni, különben…. Na, hogy különben mi lesz, az passz, mert ezért még nem rúgtak ki senkit, aki nem tudta határidőre teljesíteni ezeket, szóval, érdektelen az…

  Rég nem írtam naplót, meg egyáltalán, sok értelmes dolgot is keveset csináltam az utóbbi időben. Azon kapom magam, hogy a munka kissé eluralja az életemet.

  Nemrég Dóri szobatársam füle hallatára jelentette ki egy fickó a vonaton, hogy aki irodában dolgozik, az mind csak a körmét reszelgeti. A héten pedig az én fülem hallatára mondta valami árufeltöltő a Sparban, hogy „négynapos ünnep, persze, a kereskedelemben sosincs ilyen,…