a hallgatag macska naplója

   A tágabb értelemben vett hétvége most elég műsoros volt: szombaton Évi néni, vasárnap Öcséméknél kerti meló, hétfőn lakbérfizetés. Ez utóbbi miatt természetesen tök feszült voltam, mint mindig, már pénteken is. 

  Öcsémék jól javasolták, hogy egészen precízen kell megfogalmazni a kívánságainkat. Én az e heti lakbérfizetés reggelén fohászkodtam is konkrétan, hogy menjen minden rendben a lakbérrel, legyenek otthon, hamar végezzek, és szépen vegyék tudomásul a bojlerügy lezárását és a havi részletekben való…

   Dóri szobatársam egész múlt héten beteg volt, én szerencsére nem kaptam el tőle. De aztán csütörtök délután valahogy kezdtem vackul lenni – nem megfázás jött rám, ami neki volt, hanem valahogy totál elfogyott az energiám, gyenge voltam egyáltalán a helyemen ülni, alig bírtam ezt-azt molyolni a…

   Fura dolog történt, egy kollégám elkérte a telefonszámomat. Azért fura, mert az illető az egyetlen pasi az osztályunkon, és kb. tíz mondatot váltottunk összesen eddig.

   Vége a nyaralásnak, és persze marha gyorsan elröppent, mint minden évben. Mivel volt benne több jó és több rossz dolog is, elhatároztam, hogy most kétfelé szedem és leírom előbb a rosszakat – pesszimista ember lévén :-) –, utána külön bejegyzésben a jókat. Jobb így szétszedve szerintem, mint…

  Rég nem írtam naplót, meg egyáltalán, sok értelmes dolgot is keveset csináltam az utóbbi időben. Azon kapom magam, hogy a munka kissé eluralja az életemet.

  Nagyon rosszkedvű vagyok. A mosógép, mint írtam, gyengélkedik; de egyszerűen nem volt erőm, hogy felhívjak egy szerelőt és beeresszek egy idegent a lakásba. (Asperger? ...) Na, de már elegem van a kézzel mosásból, pénteken összeszedtem magam és végre felhívtam egyet mégis.

  Az utóbbi időben két cikket is olvastam a Facebookon, mindkettőt megosztottam, amelyek az introvertáltakkal való helyes bánásmódról szóltak. Én természetesen az vagyok, nem kicsit, hanem nagyon, és igazából már nagyon régen idegesít, hogy egyfajta kulturális elnyomás van velünk, introvertáltakkal…

  Kész vagyok. Új ember jött az osztályra. Na, ezeket mindig fenntartással kezelem. Többnyire csókos, és/vagy beképzelt, hülye vagy arrogáns… rossz esetben ezek tetszőleges kombinációja.

  Eredetileg klasszikus naplónak szántam ezt a blogot, amibe az ember naponta vagy max. 2-3 naponta ír, de rájöttem, ez valahogy nem megy. Mikor valami történik, mikor megfogalmazom magamban, mit érzek vagy mit akarok, akkor épp napközben van, melóban vagyok vagy tömegközlekedésen, nincs…

   Furán kettős érzéseim vannak. Egyrészt itt a tavasz, és ettől valahogy jókedvem van, pedig nem vagyok az a tavaszvárós fajta ember – de most valamiért ez van. Másodszor viszont a melóban kissé összecsapnak a hullámok a fejem fölött, azt sem tudom, mihez kapjak… Bár…

Ma marhára antiszociális voltam. (És tegnap is.) Zsuzsi szabin van, ketten vagyunk Barbival, már ha nem számítjuk, hogy kétpercenként beesik egy-egy kolléga(nő). És nekem pont ezzel van tele a tököm mostanra. Persze már csütörtök van, és elfogyott az e heti toleranciám, meg amúgy…

  Nyűgös, „semmihez nincs kedvem”-nap. Egyébként nemcsak nekem, Zsuzsi és Barbi is kb. pont így érezték magukat. Már kezdődni is úgy kezdődött, hogy 5.20-kor ébredtem magamtól, és rájöttem, hogy este nem állítottam be ébresztőt. Akár fel is kelhettem volna, de azért…

  Most a Vámpírok Báljáról illene írnom, amit tegnap láttam (Gézával!!) és holnap is fogok (nem Gézával, de az sem lehet rossz). De most nincs hangulatom egy „hű de jó színházi este volt”-poszthoz – pedig igaz lenne –, mert mérges vagyok és puffogok. Barbi egész héten…

  Most magam alatt vagyok, mert másfél napi kint tartózkodás után most érkeztem haza Öcséméktől. Náluk lenni mindig kicsit olyan, mintha nyaralnék: kertes ház, kutya, csönd. A társaság „nem számít”, mert velük találkozunk máshol és máskor is, de náluk csak viszonylag…