a hallgatag macska naplója

Már írtam valamelyik első posztban, hogy nincs, vagyis csak minimális a szaglóérzékem. Ennek sok előnye is van (büdös dolgokat is kevésbé érzek, égett szagot alig, gázszagot egyáltalán).

Rég nem írtam naplót, meg egyáltalán, sok értelmes dolgot is keveset csináltam az utóbbi időben. Azon kapom magam, hogy a munka kissé eluralja az életemet.

Nemrég Dóri szobatársam füle hallatára jelentette ki egy fickó a vonaton, hogy aki irodában dolgozik, az mind csak a körmét reszelgeti. A héten pedig az én fülem hallatára mondta valami árufeltöltő a Sparban, hogy „négynapos ünnep, persze, a kereskedelemben sosincs ilyen, csak az irodai dolgozóknak van mindig négynapos szünet” ….

Vannak dolgok, amiket az ember tapasztalati úton tanul meg. Én például azt, hogy soha ne kezdjek el egyetlen könyv- vagy filmsorozatot sem, amíg az utolsó is meg nem jelenik ÉS Magyarországon is ki nem adják.

Na, szerencsésen túlestem a Midicittán. Ami idén csak 5 km volt, és a Margitsziget helyett a Városligetben rendezték.

Mivel utálom azt a totyogást a hatalmas tömegben az utolsó rajtzónában, nevezéskor behazudtam magam az eggyel gyorsabb szakaszba:

Olvastam nemrég egy írást a neten, valami pincérféle írhatta, és az volt a lényege, hogy dögöljön meg, aki nem ad borravalót, mert az nekik jár, és ne gondoljuk, ha szervizdíj is van, hogy az az ő borravalójuk, mert az nem az, hanem nekik még ezen felül tessék adni borravalót, mert aki nem, az fillérb@szó rohadék.

Aki követi a blogot, az tudja, hogy nem szokásom plazmaadáskor rosszul lenni, eddig igazából csak egyszer fordult elő. Illetve volt két-három kisebb alkalom is, amikor gyorsan koncentráltam valami másra és jobb lett.

De most pénteken

Gyerekkoromban kétszer is nyaraltunk Egerben, a legkellemesebb körülmények között, érthető hát, hogy nosztalgiám volt.

Fogalmazás :-) Egy relatíve zsufi hetem krónikája. Hétfőn rögtön a lakbérfizetéssel kezdtem, ami megint nem ment simán… Pozitívum, hogy mivel korábban kezdek és korábban végzek a melóban, végre nem kell 99.000.- Ft-ot óvnom az egész munkanap során. A zsozsót előzőleg kivettem, lakásban elrejtettem, majd meló után haza, felmarkoltam és úgy mentem perkálni.

Bagoly típus lévén már az sem volt egyszerű, hogy a közönséges 8.00 órás munkakezdésre beérjek. Hát még most, mikor 7.00-re járok…

Holtfáradt vagyok. Egy hete és két napja dolgozom az új melóhelyen, nagyon kimerültem…. De ez jóféle fáradtság, amikor abban fáradtam el, hogy csináltam valamit, nem pedig

Fel sem tudom fogni, hogy ma délután hazajöttem a régi munkahelyemről, és holnap hajnalban bemegyek az új munkahelyemre!

Hm, ritkán van sikamlós(féle) álmom, de múlt éjjel olyasmi volt… A másik része, hogy Stephen Lang már jó öt hónapja személyes kedvencem, de álmodni nemigen szoktam róla.

Na de most ez történt!

Öcsémék esküvőjét követő hétfőn felmondtam. Még otthon megírtam a papíralapú levelet, amit majd a Cég igazgatójának – a „hivatalos” főnökömnek – el fogok küldeni, szájjal pedig

Érzékeny gyomrúak vagy férfiak ne olvassák.

Nem szeretek menstruáció alatt fürdeni, és ha lehet, elkerülöm. De néha pont így jön ki a lépés! Először életemben 16 éves koromban kellett kipróbálnom a dolgot.