a hallgatag macska naplója

   Nemrég egy teljes péntek délutánt együtt töltöttünk Öcsémmel; ilyen ezer éve nem volt már :-) Még a vészhelyzet alatt elhatároztuk, hogy ha végre kinyitnak a kávézók, iszunk Kopi Luwak kávét, amit még egyikünk sem kóstolt soha. Most végre összejött az alkalom, mert közben a mozik is kinyitottak…

  Évi néni temetése egy hétfői napon volt. Hálistennek délután 15.00-kor. Én pedig 15.30-ig dolgozom, úgyhogy szabit nem kellett kivennem, csak két órával korábban eljöttem – a biztonság kedvéért –, azt a két órát pedig előzőleg lecsúsztattam. Rosszabb lett volna, ha a nap közepén van.

   Nemrég megint kellemes családi hétvége volt Öcséméknél. Először arról volt szó, menjek ki szombat hajnalban, jó második reggelit eszünk, kávét, aztán piacolunk. Én kicsit szívtam a fogam, mert természetesen épp ezen a hétvégén kell javítani a kisföldalattit és csak busz járt, ami mindig boldogan…

   Ahogy már írtam, az idei nyaralás összességében jólesett, de volt egy csomó dolog, ami nagyon zavart. Ezek 99 %-a Faterhoz kötődött. Nem tudom, idén én voltam-e ingerültebb (lehet, mert 3 nappal előbb jött meg, mint kellett volna), vagy Fater hülye dolgai felerősödtek, vagy eddig is ilyenek…

   Hálistennek a születésnap vasárnapra esett, így nem kellett szabit kivennem rá. Pár rossz tapasztalat után ugyanis eldöntöttem, szülinapon nem vagyok hajlandó dolgozni. Igen rossz, mikor jön valami bunkó ügyfél/kolléga/főnök valami parasztsággal, miközben neked születésnapod van. Szerencsére…

  Ez régi elvem egyébként is. Hivatalokba írt mail szeret elveszni. Már nem dolgozik ott vagy gyesen van az ügyintéző, akinek írod (kiss.piroska@sohivatal.hu), aztán várhatsz az idők végezetéig a válaszra. Aztán van, hogy mailre nem is lehet válaszolni, az előző munkahelyemen például simán szabad…

   Most érkeztünk haza a nyaralásból. Ilyen is nagyon ritkán van, de most kivételesen jólesett hazajönni! Nemtom… nem vagyok ma jó formában. Ma kezdődött a melegfront, rémes fejfájásom és émelygésem van, és Fatert is valahogy nehezebben viseltem idén, mint korábban. … A napközben evett margarinos…

   Tavasszal eldöntöttem, hogy kipróbálom a saját házi kenyér sütését. Én ugyan nem a járvány miatt, mint a többi kétmillió ember, hanem mert Öcsémék mindig házit esznek, amit Ági saját maga süt, és az annyira finom, hogy le se lehet írni. Ennél már csak akkor volt még finomabb, mikor egyszer…

   Már írtam többször, hogy gyűlölöm a maszkot. Ennek ellenére hordom, ahol kötelező; de csakis ott. És szabályosan, nem úgy, mint sok türhő, aki felveszi, aztán lehúzza az orráról, mert nem kap levegőt, aztán lehúzza a szájáról is, hogy tudjon társalogni asszonypajtással, tehát az állán hordja a…

   Rövid időn belül kétszer is találkoztam az Öccs-családdal, mert először a kölök 2. szülinapja volt, a következő szombaton pedig – megint – tűzifát pakoltunk :-) 

  Szabi első napja, hétfőn indulunk nyaralni… Nagyon vártam már, hogy végre ne kelljen fél ötkor kelnem, meg a szusszanás is jólesik. Eddig csak 1 nap szabin voltam idén, Zétényke szülinapján. Azt terveztem, hogy nyitásra elballagok a Decathlonba, ahol már voltam más ügyben múlt héten is, de akkor…

  Az utóbbi hetekben a szokásosnál is jobban elegem lett az alakomból… A varjútámadás után tartottam némi szünetet a futásban – 1-2 hetet terveztem, állítólag addigra lecsitulnak ezek a fióka miatti izgulások. Úgyis volt dolgom a következő futás időpontjában, az az utánit pedig jógával akartam…

   Olvastam egy szuper kommentet, miszerint a „kormány” intézkedéseinek három oka lehet: 1. lopás, 2. véletlenszerűen kiválasztott csoport öncélú baszogatása, 3. dilettantizmus. Csak azért nem lájkoltam ezt, mert a FB-n volt, és ott van két kolléganőm is. Valamint nem hiányzik, hogy elvigyen a…

  Most, hogy sokkal többet vagyok itthon, mint rendesen – mert csomó minden bezárt, ahová mennék –, végre sort kerítettem olyan filmek megnézésére is, amiket eddig kerültem. Vannak ugyanis olyan filmek, amikről hallja az ember, hogy jók, meg tudja is, hogy jók, meg olvasott is róla, de viszont azt…

   Megint beigazolódott régi meggyőződésem, miszerint többnyire nem onnan ér támadás, amerről várod vagy amire fel vagy készülve, hanem tök váratlan irányból. Például arra mindig számítottam, hogy futás közben rám támadhat egy őrült vagy egy szatír, esetleg kutya (ez utóbbi már volt is). De hogy…