a hallgatag macska naplója

    Két hete halogatom ezt az írást. Okos, szép kis Salátánk, utolsó négylábú családtagunk eltávozott közülünk. Tiszta szomorúság vagyok, és a lelkifurdalás is gyötör, mert a halála előtt már jó ideje nem találkoztam vele, pedig nagyon szerettem az állatkát…

  Eredetileg a téli szünetben akartam elmenni egy teljes véradásra – amikor napközben is ráérek –, de technikai okok miatt mégsem lehetett.

   Röviden: utálok telefonon beszélni. Van kivétel, Öcsémet például mindig felveszem, illetve ha valamiért elmulasztottam, akkor rögtön visszahívom, de hát vele beszélni jó. De úgy általánosságban rühellem a telefonálást.

Nézzük, mik voltak tavaly! JANUÁR: -          Artemis (kis csalódás, A marsi sokkal jobban tetszett….) -          Szabadnak születtem (Shirin Ebaditól, Iránról – marha érdekes volt, de nagyon letaglózó)

  Bár ne kéne. De hát ez van, tavaly decemberben életemben negyedik alkalommal rám támadt a hüvelygomba. Négy alkalom, négy különböző ok, sorba veszem őket ezennel: Első eset: pasitól.

2019. január 1. van, ezúton is boldog új évet mindenkinek! Holnap már megint munkanap van, és mint minden szabadságom végén, megint azon töprengek, hová a fenébe rohant el ENNYIRE az idő, ilyen gyorsan??! Mintha csak ma lett volna, hogy dec. 20. volt, szabim második napja, sok rohanással,…

   Megvan az oka, hogy mostanában inkább egyedül szilveszterezek, itthon, sörrel, salátával, horrorfilmekkel. Nyilván ez a legtöbb embernek fura, mert ilyenkor mindenki az utcára tódul vagy vad bulikba, de én általában fordítva vagyok bekötve, amikor mindenki vidul, akkor komorabb vagyok (pláne, ha…

  Tudom, tudom, mitől lehetne nekem fárasztó a karácsony előtti időszak, amikor egyedülálló vagyok és se kutyám, se macskám. De mégis fárasztó. Annyira nem voltam szabin, és betegen is dolgoztam, hogy év végére TÍZ nap szabim maradt. Ebből ötöt kivehettem a karácsonyi…

   Nagyon rossz vendéglátó vagyok… Több oka lehet ennek, elsősorban az, hogy gyerekkoromban nemigen jött vendég hozzánk. Ünnepekkor a nagyszülők, oszt’ ennyi. Osztálytársak, haverok már csak tinikoromban, akkor is nagyon ritkán. Amióta saját szobám, most meg saját albérletem van, azóta meg az van,…

  Tessék!! Mindig szarik valamit a kutya, hogy valamelyik volt kolléganőmet idézzem… Pont elég stresszes volt az elmúlt pár hónap, reméltem, hogy legalább a decembert úgy-ahogy kihúzom újabb idegesítő tényező nélkül, erre most ez.

   Szívem szerint már nem is mentem volna újabb plazmaadásra decemberben, de a legutóbbi pont a 49. volt, így gondoltam, inkább még idén lezavarom az ötvenediket is. Próbáltam olyan időpontot kigondolni, amikor talán nincs tömeg, így lett a péntek délután 15.00 óra.

  Annak ellenére, hogy szerencsésen túlestem a lakásfestésen, ami nagy mumusom volt már majd’ egy éve, az ősz – ami pedig a kedvenc időszakom – mégis elég nyomottan telt. Elsősorban pont azért, mert Faterra annyira lehetett számítani a lakásfestés, meg egyáltalán a…

  Szeptember közepén végre eljött a festés, amitől majd’ egy éve rettegtem. Miután letisztáztuk, hogy kettesben csináljuk Faterral, és hogy az erre a célra gyűjtögetett pénz több mint elég lesz a cuccokra, kicsit megkönnyebbültem.

   Hogy miért nem, arra egy csomó válaszom van, de most az egyszerűség kedvéért leírom a legutóbbit, ami tulajdonképpen egy remek összefoglalása a randizós élményeimnek. Egyfajta esszencia :-D

  Az év utolsó négynapos nyaralása teljesen ideálisan telt, minden körülmény kellemes és barátságos volt, leszámítva, hogy a pszichés nátha, ami a lakbéremelés másnapján tört rám, végig kitartott.