a hallgatag macska naplója

  Nemrég Dóri szobatársam füle hallatára jelentette ki egy fickó a vonaton, hogy aki irodában dolgozik, az mind csak a körmét reszelgeti. A héten pedig az én fülem hallatára mondta valami árufeltöltő a Sparban, hogy „négynapos ünnep, persze, a kereskedelemben sosincs ilyen,…

  Vannak dolgok, amiket az ember tapasztalati úton tanul meg. Én például azt, hogy soha ne kezdjek el egyetlen könyv- vagy filmsorozatot sem, amíg az utolsó is meg nem jelenik ÉS Magyarországon is ki nem adják.

  Na, szerencsésen túlestem a Midicittán. Ami idén csak 5 km volt, és a Margitsziget helyett a Városligetben rendezték. Mivel utálom azt a totyogást a hatalmas tömegben az utolsó rajtzónában, nevezéskor behazudtam magam az eggyel gyorsabb szakaszba:

  Olvastam nemrég egy írást a neten, valami pincérféle írhatta, és az volt a lényege, hogy dögöljön meg, aki nem ad borravalót, mert az nekik jár, és ne gondoljuk, ha szervizdíj is van, hogy az az ő borravalójuk, mert az nem az, hanem nekik még ezen felül tessék adni…

  Aki követi a blogot, az tudja, hogy nem szokásom plazmaadáskor rosszul lenni, eddig igazából csak egyszer fordult elő. Illetve volt két-három kisebb alkalom is, amikor gyorsan koncentráltam valami másra és jobb lett. De most pénteken

  Gyerekkoromban kétszer is nyaraltunk Egerben, a legkellemesebb körülmények között, érthető hát, hogy nosztalgiám volt.

  Fogalmazás :-) Egy relatíve zsufi hetem krónikája. Hétfőn rögtön a lakbérfizetéssel kezdtem, ami megint nem ment simán… Pozitívum, hogy mivel korábban kezdek és korábban végzek a melóban, végre nem kell 99.000.- Ft-ot óvnom az egész munkanap során. A zsozsót előzőleg kivettem, lakásban…

  Bagoly típus lévén már az sem volt egyszerű, hogy a közönséges 8.00 órás munkakezdésre beérjek. Hát még most, mikor 7.00-re járok…

  Holtfáradt vagyok. Egy hete és két napja dolgozom az új melóhelyen, nagyon kimerültem…. De ez jóféle fáradtság, amikor abban fáradtam el, hogy csináltam valamit, nem pedig

  Fel sem tudom fogni, hogy ma délután hazajöttem a régi munkahelyemről, és holnap hajnalban bemegyek az új munkahelyemre!

    Hm, ritkán van sikamlós(féle) álmom, de múlt éjjel olyasmi volt… A másik része, hogy Stephen Lang már jó öt hónapja személyes kedvencem, de álmodni nemigen szoktam róla. Na de most ez történt!

  Öcsémék esküvőjét követő hétfőn felmondtam. Még otthon megírtam a papíralapú levelet, amit majd a Cég igazgatójának – a „hivatalos” főnökömnek – el fogok küldeni, szájjal pedig

  Érzékeny gyomrúak vagy férfiak ne olvassák. Nem szeretek menstruáció alatt fürdeni, és ha lehet, elkerülöm. De néha pont így jön ki a lépés! Először életemben 16 éves koromban kellett kipróbálnom a dolgot.

  Kevés dolog maradt, ami még pöpecül megy ebben az országban, de a plazmaadás ezek közé tartozott. De az állam most felfigyelt rá, és ezt is elkúrta, mint majd’ minden mást is.

  Ahogy megbeszéltük a leendő munkahely személyzetisével, egy szép napon beballagtam hozzá az összes bizonyítvánnyal, munkapapírral, kinevezéssel. Már ez is kis szervezést igényelt, mert ez a személyzetis speciel 9.00-kor kezd dolgozni, tehát én is csak akkorra mehettem hozzá,…