a hallgatag macska naplója

  Végre eljött a szombat, az esküvő napja! :-) Nagyon vártam. Közben ez-az történt: például mínusz 5 és mínusz 15 fok közé zuhant a hőmérséklet, nekem pedig náthám lett, amit ezerrel igyekeztem kikúrálni és épphogy sikerült az esküvő napjára. Decemberben még úgy…

   Ez már megint nem lesz egy spontán bejegyzés, mert mikor történt, képtelen voltam írni róla; utána iszonyú depressziós voltam, most pedig elmúlt – vagy háttérbe húzódott – a szomorúságom, sőt a pozitív dolgok miatt kimondottan jókedvem van, így erről a szomorú esetről most nem tudok úgy írni,…

  Pont ideje volt, hogy legalább egyes dolgok jóra forduljanak. A téli szünet vége óta folyamatosan depis voltam, napközben is sokszor elsírtam magam akár nyilvános helyen is, talán az állásinterjú után két nappal volt először, hogy kicsit nyugodtabb voltam. Aztán most, úgy látszik, hullámvölgy…

  Azért kétségekkel, mert noha összességében kellemes interjú volt, de nagyon izgultam és ezért félek, hogy elcsesztem. És még azért is kétséges, mert nem kaptam választ mindeddig. Szóval, megvolt az első állásinterjú – nyolc és fél év után! –

  Mint tavaly, most is csak egyszer írtam fel egy könyv címét, akkor is, ha az év folyamán többször elolvastam.   JANUÁR:  -          Rosie update -          A klastrom titka -          Leona – Pókerjátszma (ez kellemes meglepetés skandináv krimi volt) -          Sámándob

  Alapvetően nem szeretem, ha pénzt kérnek tőlem, rögtön gyanakodni kezdek, hogy csalás forog fenn. Érdekes, ha a Facebookon látok valami megindító – és láthatóan valós – posztot beteg gyerekről vagy kutyáról, akkor viszont elönt a szánalom

  A szilvesztert a terv szerint itthon töltöttem egyedül. Megfőztem a hatalmas adag salátát, végignéztem A cinkost

  Tudom, minden szabadságomkor ezt mondom, de hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrohant ez a két hét. Mintha csak most lett volna az utolsó péntek, amikor kirontottam az irodából. Majd’ mindennap annyi minden történt, hogy egy-egy napnak marha hamar vége lett, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy…

  Itt a téli szünet, illetve már egy hete tart, de csak most tudok következtetéseket levonni :-) Jól elképzeltem, milyen állati sokat fogok pihenni, heverészek az ágyban, kiolvasok – a Nesbo-sorozat mellett – még vagy öt másik könyvet, megnézek vagy tíz filmet stb. Ehhez képest egy merő rohanás az…

  Kedden felhívott a Vérellátó, hogy menjek már be légyszi vért adni a héten. Mondtam, hogy OK, majd beugrom, habár már bejelentkeztem szerdára plazmaadásra, na de azt majd lemondom, a vér mégis fontosabb....

  Ezt nem hiszem el, basszameg, hogy az életem szinte minden területe elszaródik!! Két napja kezdődött el a téli szünetem, még épphogy csak sikerült megnyugodnom az egész éves basztatásból, pénteken mondjuk bevettem este egy Seduxent, úgy kivoltam. Bogi elment, tkp. egyedül maradtam a többiekkel…

  Hétfőn hazarepesztettem, mert a mosógépszerelő 17.00-ra ígérte magát; de már felkészültem egy újabb hiábavaló várakozásra. Azonban meglepetésemre a pasas be is futott 17.40-kor. Megnézte a mosógépet, bekapcsolta, nézegette, aztán azt mondta, a gépnek semmi baja,

  Nagyon rosszkedvű vagyok. A mosógép, mint írtam, gyengélkedik; de egyszerűen nem volt erőm, hogy felhívjak egy szerelőt és beeresszek egy idegent a lakásba. (Asperger? ...) Na, de már elegem van a kézzel mosásból, pénteken összeszedtem magam és végre felhívtam egyet mégis.

  A kirúgással fenyegetőzős balhé óta eltelt kb. egy hét, lelkileg úgy-ahogy jól vagyok. A hullámvölgy után ha nem is hullámhegy, de legalábbis sík terület jött… Aznap éjszaka felébredtem, ezerrel vert a szívem. Másnap munka után Katival találkoztunk, elmeséltem neki az esetet. Nem jutott szóhoz a…

  Újabb, nagy munkahelyi balhé. OK, már eddig is sejtettem, hogy nem innen akarok nyugdíjba menni, sőt már lépni is akartam, de azt sosem hittem volna, hogy kirúgással fenyeget meg a főnököm – akihez mindig lojális voltam: EDDIG! – méghozzá úgy, hogy...