a hallgatag macska naplója

  Kalandos hétvége, illetve utóbbi napok…. Addig-addig töprengtem a fehérzaj-gépen, még pénz is volt rá félrecsoportosítva, hogy végül egy másik elektronikai eszköz kellett soron kívül, a címben szereplő :-D Szombat reggel itt ültem a gép mellett, az utolsó kávét ittam, de sajnos nem a fülénél…

   Szombaton lementem Pécsre, amit már rég szerettem volna, de most sürgős lett, mivel még szép idő van és még nincs itt a lezárások következő szakasza. Ezért gyorsan vettem Pécsre vonatjegyet. Sajna a szombati utazás hátránya, hogy mindig pénteken veszem a jegyet, amikor a Keleti tele van rengeteg…

   A nyár utolsó hosszabb lélegzetű szabadsága is eltelt… A következő a karácsonyi szünet lesz, illetve ki tudja, hol leszek én akkor. Ez a szabi jól kezdődött, mert pénteken elengedtek jóval korábban, ezért volt időm meginni egy Frei kávét és elrohanni az amcsi édességes boltba, ahol Áginak (aki…

  Vegyes, mert volt benne jó és rossz is: jó, hogy találkoztam a gyerekekkel és több órát is együtt töltöttünk (mekkorák már! :-); rossz, mert szombat éjjel megint műsort adtak a diszkópatkány szomszédaim, amitől az alvás minősége és mennyisége romlott. Pénteken elengedtek minket félórával…

   Most már két hete nem találkoztam a gyerekekkel, nagyon hiányoznak is. Előtte viszont két egymás követő hétvége is volt! Talán észrevehető, hogy „szívesebben” írok a Vámpírok Báljáról vagy az oltásról, mint a saját unokagyerekeimről, de ez nem amiatt van, hogy nem érdekelnek, épp ellenkezőleg.…

  Ahogy írtam is, múlt héten kaptam ígéretet, hogy felvesznek az új melóhelyre, de addig ne mondjak fel itt, míg vissza nem hívnak, hogy Felsőbb Szinteken is engedélyezték. Ezért én egész héten tűkön ülve vártam (spoiler: nem szóltak). Különben is mozgalmas hetem volt, és marha ideges voltam.…

   A múlt hetem kimondottan aktívan telt. Egész jól és felpezsdülve is éreztem magam – igaz, most, mikor ezt írom, fáradt és rosszkedvű vagyok (munka után), szóval leírni már nem lesz olyan vidor, mint átélni. Azért leírom! Hétfőn – meló után – végre megcsináltam az adóbevallásomat. Jó, elolvastam…

  Egy új kisbaba születésénél kb. az utolsó szempont az, hogy „hogyan élte meg mindezt a nagynéni?” – de mivel én vagyok a szóban forgó nagynéni, ezért most én írom meg és így :-D Ami a legfőbb, hogy a pici unokahúg megszületett, mindenki egészséges, én pedig a legboldogabb nagynéni vagyok a Földön…

   Az oltás reggelén egész jó hangulatban ébredtem. Kifejezetten örültem, hogy ma délelőtt „csak” az oltásra kell koncentrálnom, ahelyett hogy az áthelyezés miatt idegeskednék. Még aznap reggel is vacilláltam, hogy egyáltalán jó ötlet-e beoltatni magam?? Eddig tényleg olyan egészséges voltam.…

   A délutános műszaknak azért sok előnye van! 4.30 helyett 6.20-kor kelek, de ha kedvem tartja, benyomom a szundit, kellemesen megkávézhatok és mindenfélét elintézhetek meló előtt. Ráadásul a munkaidő is rövidebb. – Ez utóbbi mondjuk frusztrál, mivel a meló mennyisége meg ugyanannyi. Múlt héten…

  A délutános hetem igen kellemesen kezdődött: március 15., hétfő! :-) Hálistennek! Jól kialudtam magam, takarítottam, rendeltem egy pizzát, aztán délután a Margitszigeten sétáltunk Zsuzsival, aki eredetileg azt akarta, hogy kiránduljunk a hegyen. De nekem pont ekkor jött meg és elég intenzív volt…

  Minden évben várom a március 15-ét, főleg ha munkanap. Pontosabban: csak akkor, ha munkanap :-D – mert egy szombati szabadnappal nem sokat érek. Idén hálistennek hétfőre esett! Magamhoz képest sűrű programom volt. – Ha nincsenek a lezárások, még sokkal jobb lett volna, Szegedre vagy Győrbe…

   Ellustultam a naplóírás terén. Ennek részben az is az oka, hogy a blog.hu többnyire baszik beengedni a blog felületére valamiért, és csak másnap tudom kitenni a posztot, az viszont elkedvetlenít, hogy megírok valamit, és nem tudom kitenni, holott nyilván azért írom, hogy kitegyem.

   Alvás szempontjából nem jól alakult ez a hét: kedden már éjjel fejfájásom volt, és migrénnel ébredtem – ahogy szombaton és vasárnap is, csak hálistennek akkor még ezt nem tudtam – csütörtökön meg anyámékhoz mentem és utána elcsesztem itthon az időt, így későn feküdtem le, így péntekre virradóra…

   Elmondtam anyámnak az új baba hírét. Addig egész normális volt a családlátogatás, ettünk, dumáltunk filmekről meg minden, aztán elvonultam a mutterral a szobájába és próbáltam könnyedén közölni vele az új unokagyereket. Voltaképpen nem fogadta annyira rosszul, mármint nem kezdett hisztérikusan…