a hallgatag macska naplója

  A szilvesztert a terv szerint itthon töltöttem egyedül. Megfőztem a hatalmas adag salátát, végignéztem A cinkost

  Tudom, minden szabadságomkor ezt mondom, de hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrohant ez a két hét. Mintha csak most lett volna az utolsó péntek, amikor kirontottam az irodából. Majd’ mindennap annyi minden történt, hogy egy-egy napnak marha hamar vége lett, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy…

  Itt a téli szünet, illetve már egy hete tart, de csak most tudok következtetéseket levonni :-) Jól elképzeltem, milyen állati sokat fogok pihenni, heverészek az ágyban, kiolvasok – a Nesbo-sorozat mellett – még vagy öt másik könyvet, megnézek vagy tíz filmet stb. Ehhez képest egy merő rohanás az…

  Ezt nem hiszem el, basszameg, hogy az életem szinte minden területe elszaródik!! Két napja kezdődött el a téli szünetem, még épphogy csak sikerült megnyugodnom az egész éves basztatásból, pénteken mondjuk bevettem este egy Seduxent, úgy kivoltam. Bogi elment, tkp. egyedül maradtam a többiekkel…

  Igen, ez a poszt most nem lesz olyan spontán, mert nem most történt a bejelentés, hanem két héttel ezelőtt. Csak lusta voltam írni :-D Na, de a tények, az én szemszögemből: két hete vasárnap...

  Már megtörtént a születésnapomra Öcséméktől kapott túrakenu-kirándulás, csak még nem írtam róla itt. Évi néninek írtam viszont egy hosszú beszámolót, amit lustaságból szerkesztve egyszerűen átemelek most ide…. Minek írjak kétszer, nem igaz? :-)

  Múlt héten olvastam egy cikket a neten, hogy Baranyában egy állami gondozott roma kislányt akart örökbe fogadni egy leszbikus pár. Már tök kóserül haladt az ügy, amikor az utolsó percben hirtelen „leszóltak fentről”, hogy hát hé, hóóó, hát nemá’, hogy Baranyában melegek gyereket kaphassanak!

  Rég foglalkoztat ez a téma, persze, mert jó sokáig érintett voltam benne. Szóval, mikor olvasom a sok fikázást, hogy „felnőtt harmincasok még mindig otthon laknak! Borzalom!” – nagyjából magamra veszem és felháborodok rajta. OK, most már több mint két éve egyedül élek albérletben, de

  Mint oly sokszor, most is „fáziskésésben” vagyok lelkileg: amíg a nyaralás idején fejben még nem teljesen tudtam elszakadni a melóhelytől, most pedig, az itthon töltött hetem alatt lélekben még mindig a füredi szállodaszobában voltam, balra a tó, jobbra a hegyek …

  A nyaralás bár baromi jó volt – és túl gyorsan vége lett –, de mégis kettős érzelmeket ébresztett bennem. Egyrészt közben már előre sajnáltam magam amiatt, hogy két héttel később újra dolgoznom kell. Másrészt sokszor akaratlanul is

  Június 5., 6., 7. Micsoda fárasztó és kellemes napok! :-) Eleinte úgy volt, hogy részben jó, részben rossz lesz: vasárnap koncert, hétfőn lakbérfizetés, kedden plazmaadás. Persze a lakbérfizetés miatt idegeskedtem, a többi OK. Ehhez képest bejött még pár fontosabb, és egyértelműen jó mozzanat is.

  Nem tudom, hogy bírják a folytonos nyüzsgést az olyan nonstop pörgő emberek, amilyen én sosem voltam … Én speciel nagyon szeretem, ha meló után épp nem kell semmit csinálnom, sehová se mennem, csak hazajövök, megkajálok, és egy jó könyvvel vagy filmmel elvackolódom.

  Szerdán annyira kiborultam, és olyan rémes hidegfronti rosszullétem volt, migrénnel és émelygéssel, hogy már aznap este eldöntöttem, csütörtökön nem megyek be.

  Ma nagyon önsajnáló hangulatomban vagyok. Illetve napközben nem így volt, csak most este, miután hazaértem. Pedig jól kezdődött,

  Szabi alatt felborul a tér-idő kontinuum; többszörös sebességgel telik az idő, míg munkanapokon egy hetet is egy hónapnak érzek. Most pl. mindjárt vége a szabinak, holott mintha csak most kezdtem volna el. …